S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Pilipkó Erzsébet: Keresztelések a szocializmusban Balatonkenesén
papok felfüggesztését, a különböző előléptetéseket, a könyvkiadás cenzúrázását. A Minisztertanács felügyelete alá tartozott. Az AEH létrehozásával egyidejűleg vidéken is megindult az egyházi szakigazgatási szervezet kiépítése. A megyei tanácsokhoz egy-egy egyházügyi előadót, míg a püspökségekre és a főpapi székhelyekre miniszteri biztosokat állítottak. A helyi visszaemlékezések szerint a püspöki aulába kinevezett ún. bajuszos püspökök napi szinten jelen voltak a postabontásnál, s a püspökségre beérkező összes levelet elolvasták.50 Ők a rendszer legmegbízhatóbb kádereinek számítottak. Az egyházügyi előadók megyei tanácsi státuszban álltak, közvetlen felügyelőjük a megyei tanács elnöke volt. Feladatuk az alsópapság körére terjedt ki, itt kellett érvényesíteni az állami célkitűzéseket: a begyűjtést, tszcs-szervezést, a békekölcsönjegyzés támogatását és propagálását. Nem volt ritka eset az sem, hogy az egyházügyi megbízott bement a plébániára s elkérte az egyházközség anyakönyveit, így a keresztelési anyakönyvet is. Az elmondások szerint a plébános a legritkább esetben tagadta meg ezt a kérésnek álcázott határozott követelést, pedig az egyház szabályzata szerint ezt kellett volna tennie.51 Az AEH képviselője ilyen alkalmakkor ellenőrizte a megkereszteltek neveit is, s elsősorban a párttitkárok és a különböző vezető pozícióban lévő emberek adataira volt kíváncsi. Ezért alakult ki az a sajátos helyzet, hogy a párttagok közül többen, akik vallásos érzelmű emberek voltak, de féltették a pozíciójukat, a gyerekeiket távolabb lévő egyházközségek templomaiba vitték el titokban megkeresztelni. „...néhány ilyen esetről tudok, amikor elvtársak, magasrangú emberek, jöttek és mondták, hogy szeretnék a gyerekeiket megkeresztelteim, ... ilyenkor aztán a plébánosok nagyvonalúak voltak, és nem kértek olyan papírokat, amiket ilyenkor kellene. Ugyanis, ha valaki nem a saját plébániáján keresztelteti meg a gyerekét, az megteheti ma is, de csak úgy, ha a saját lelkipásztora ehhez hozzájárulását adja. ... Na, ilyen esetekben a hozzájárulás kérésétől a pap eltekintett. ... Nehéz idők voltak azok. ”52 50 M. Gy. érsek szíves közlése. Lásd még balogh 2000, 10. 51 „Azt kellett volna mondania: kérem, a püspök úr engedélye nélkül én senkinek nem mutathatok meg anyakönyvet, mert ezt tiltja a szabályzat. De volt, aki nem merte megtagadni” - meséli ma egy magas rangú egyházi személy. 52 M. Gy. érsek szíves közlése. De íme egy konkrét történet: „...az én időmben — én ’55-ös születésű vagyok — akkoriban nem lehetett keresztelni, úgyhogy engem nem is ott kereszteltek, ahol laktunk. ... Tapolcán születtem, édesanyámat pont oda vitték, úgy jött ki, én nem tudom. Mi Balatonkenesén laktunk, Tapolcához nem volt semmi közünk. ... Mindenki csodálkozik is, hogy születtem én Tapolcán? így jött ki a lépés. ... Volt egy rokoncsalád, akinél volt egy fiatal lány, és ö tartott a keresztvíz alá, ö lett a keresztanyám. Míg anyukám a kórházban volt, az alatt az idő alatt elvittek keresztelni. ...nekem így mesélték. - A szüleim pedagógusok voltak. Édesanyám vallásos volt, a kecskeméti református kollégiumban tanult. ...Édesapám a veszprémi piaristáknál járt középiskolába, a család azért taníttatta, hogy majd valamikor pap lesz. De közbe jött a 45-ös fordulat, és akkor ö nem pap lett, hanem pedagógus. ...Magyarének szakon végzett a pécsi főiskolán. .. .Akkoriban voltak ilyen életfordulatok. Az emberek úgy voltak, hogy az adott szituációhoz kellett valahogy alkalmazkodni. ...A húgom, édesapám második házasságából született 1966-ban. Ő is az édesanyjának a vallását kapta: ő evangélikus volt. De mivel itt a környéken nem volt evangélikus templom, meg mivel apám olyan beosztásban volt, mert ö volt a helyi pedagógusoknak a párttitkára, nem lehetett, ügye, és Enyingre vitték keresztelni. ...Ki vitte el? - kérdeztem. - Hát, a szülők. En nem voltam ott, még kicsi voltam. Apám-anyám vitték. ... Onnan tudom, mert amikor arra jártunk, mindig mondták, hogy itt volt megkeresztelve a húgom” - mesélte egy balatonkenesei származású, ma Balatonalmádiban lakó 58 éves asszony. A kommunista párt az 1951-1953 közötti időszakban az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül a vallásosság teljes felszámolására törekedett, ezért minden eszközt felhasznált a hitoktatás akadályozására, a papok „átnevelésére”, a korlátozott vallási élet politikai befolyásolására. Az 1953. július 4-én megalakult Nagy Imre-kormány csak jelentéktelen mértékben enyhítette az egyházakra nehezedő nyomást.53 Az 1956-os forradalmat követően egy új rendelet az Állami Egyházügyi Hivatal feladatkörét a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe utalta.54 A megyei tanácsoknál megszűnt az egyház53 KISASSZONDY 2005, 8. 54 szabó 2006. 560
