S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Pilipkó Erzsébet: Keresztelések a szocializmusban Balatonkenesén
láltatik nemes Veszprém vármegyében, mellyben is a Helvetica confession lévőknek mostani prédibátora tiszteletes Kozma János. Az exercitumnak kezdete mostani emberek emlékezeti felett vagyon, a mire emlékezhetnek pedig a mátriculából, 1660-ik esztendőtől fogva mindenkor voltának prédikátorok ezen helységben. ”18 S bár az egyház keletkezésére nincs pontos adatunk, Czakó Gyula erre vonatkozóan az 1535 utáni első éveket gyanítja.19 Ezt azzal magyarázza, hogy anyakönyvi bejegyzés dokumentálta a Bala- tonmellék egyik kiváló prédikátorának, Dévai Bíró Mátyásnak, az 1535. évi kádártai tartózkodását, aki nagy valószínűséggel ekkor Kenésén is megfordult. A Balatonmellék másik kiváló reformátoraként tartják számon még Enyingi Török Bálintot. A mohácsi vész után a veszprémi nagy kiterjedésű egyházmegye egyházi gondozása több mint két évtizedre teljesen megszűnt,20 így a reformátor prédikátoroknak ezen a vidéken könnyű dolguk volt a térítést illetően.21 A győri jezsuita rend földesúri önkényéről különböző okmányok, dokumentumok maradtak fenn, amelyeket egyes református és katolikus történetírók más-más módon értelmeznek. Az előbbiek erőszakos rekatolizációval vádolják a jezsuitákat, akik a kenesei reformátusokat katolikus falvakba szerették volna áttelepíteni,22 míg az utóbbiak ezt cáfolandó, az 1666. és az 1768. évi urbáriumokból ismert lélekszám gyarapodásával utasítják vissza a gatás jegyzőkönyve, amely a veszprémi, peremartoni és belsősomogyi egyházmegyékben tapasztaltakat, összesen 52 gyülekezet állapotát írja le. Ennek kézirata a Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtárában található. 18 Hum et al. szerk. 2002, 264. Kenese első név szerint ismert református prédikátora Komjáthi János 1618-ból. thury 1998, 1. köt. 198. 19 czakó 1912, 22., Balázs Pál azt írja: „1544-ben Kenese lakossága — kevés kivétellel - református hitre tért. ” Balázs 2014, 26. 20 GYENis 1936, 87-90. 21 Pfeiffer János írja, hogy sajnos nem maradt ránk ifj. Sennyei István püspök 1674. évi egyházlátogatása, csak Bíró Márton tesz róla említést, pedig ez több vonatkozásban kiegészítené azt a képet, amelyet a 17. század második felének népességi és vallási viszonyairól ismerünk. A soproni országgyűlés katolikus rendjei arról panaszkodnak, hogy Veszprém és Zala megyében mindössze 5 katolikus plébános működik, pfeiffer 1947, 14. 22 czakó 1912, 59. fenti vádat.23 „E szám a lakosságnak nem apadását, hanem szaporodását mutatja. S ha a jezsuiták a protestánsokat kitelepítették volna, s helyettök katholikus jobbágyokat hoztak volna, úgy nem lehetne Kenese lakosságának jelenleg csak 1/5 része katholikus, s 4/5 része református, midőn e 100 év alatt hitehagyás nem fordult elő” — írja Csontos Károly.24 Czakó Gyula református történetíró értelmezése szerint azonban a fenti „számok” a kenesei protestánsok kitartó, elkötelezett hitét jelzik, akik „minden üldözés és visz- szatérítési erőszak dacára, szilárdan 25 helytálltak. Az adott időszak ellentmondásossága ellenére a kenesei református egyház a 16. században és a 17. század első felében virágkorát élte. A templom a református és a katolikus egyházban egyaránt a vallási kultusz legfontosabb színtere,26 bár a protestáns dogmatikailag nem szent, mint a katolikus, amelyben az oltáriszentség és az áldozati kultusz a hittani meggyőződés szerint biztosítja az Isten jelenlétét. A protestáns istentiszteleti helyen csak imádság és prédikáció hangzik el, mindezek mellett a református hívek szemében is a templom szent tér, mert az „Isten háza”. A kenesei templomkérdés - a különböző adatokból — ellentmondásosnak tűnik. Czakó Gyula azt írja, hogy miután a kenesei reformátusoktól a „szegényes oratóriumukat elveszik”, 1660-ban felépítik első templomukat, bár csak torony nélkül.27 Ugyanakkor Csontos Károly a következőket jegyzi meg: „a 18. sz. elején a lakosság nagyobb része már református volt, de még ezidöben nem volt nekik templomuk. Kenésén még csak katholikus templom volt, és pedig az, amely jelenleg a reformátusok birtokában van. Ez időszak ugyanis a belzavarok és villongások 23 1646-66 között Kettesén 27 egész telkes és 5 féltelkes jobbágy volt, míg az 1768-ban készült Új Urbárium szerint már 61 egész telkes, 142 házas zsellér és 50 házatlan zsellér volt Kenésén, csontos 1899, 33. 24 csontos 1899,33. Az adott könyv bevezetőjében a szerző leírja, hogy a közreadott mű nem az ő érdeme, hanem elődje, Szabó János plébános kutatómunkájának eredménye. Szabó János 34 évi kenesei plébánoskodása alatt felkutatta a régi poros aktákat, összegyűjtötte a népi hagyományokat s ezeket rendszerezve hátrahagyta. 25 czakó 1912, 25. 26 kosa 1990,463-466.; bárth 1990, 343-349. 27 czakó 1912, 27., 35. 557
