S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Rácz Miklós: A cseszneki felső vár ásatásának (2003, 2005) és a keleti torony kutatásának (2002–2003) eredményei
és 1,1-1,3 cm vastag vaspánt egyik vége lekerekített és kerek lyukkal egy elhegyesedő végű, feltehetőleg fába való rögzítésre kiképzett rögzítőcsaphoz kapcsolódik, másik végét szögletesre formálták és hosszúkás nyílás található benne, melyen át lakattal rögzíthető volt. A feltöltésből előkerült továbbá egy puskacső is (64. ábra), mely meghajlott és ezért dobhatták el. A puskacső teljes hossza 56,0 cm (a hátsó csap nélkül 54,1 cm), hosszának felétől a hátulja felé hengeresből nyolcszögletesbe megy át, s a hátsó 1/4-e fokozatosan megvastagodik. A cső tövénél trapéz alakú csapot képeztek ki. A cső alján a hossz első és hátsó negyedelőjénél finoman képzett félkörös rögzítőfül található, utolsó, megvastagodó szakasza felénél a tengelyre merőleges félkörös mélyedés. Az 1,5 mm átmérőjű gyújtónyílás a cső jobb oldalán található, közvetlenül mellette a cső eleje felé egy enyhén bemélyedő, 6x19 mm területű téglalap alakú felület. A cső felső élén az említett alsó félhengeres mélyedéssel egy vonalban vasból kiképzett kettős irány- zéktüske található, míg a cső végén a hosszúkás irányzéktüskét a vasban képzett résbe beeresztve bronzból formálták meg. A puska a 16. század közepére datálható.30 A feltöltés alatt az alsó szint alját egyenetlen kőfalazat képezte. A felületen a falak tövében korhadt famaradványok feküdtek. Az oldalfalakon a kifolyt falazóhabarcs foltjain megmaradt lenyomatok nagyméretű, kb. 60 cm szélességű és 12-15 cm vastag fagerendákból épült boronaszerkezetről tanúskodnak (55-58., 60-61. ábra). A szerkezet a fal építésekor belső zsaluzatként támasztotta a falat, 3-3 egymás feletti gerenda alkotta az alacsony helyiség oldalfalait. Mivel az oldalfalakon felületképzés nyoma nem maradt meg, ugyanakkor a feltáráskor a falak tövében famaradványok kerültek elő, valószínű, hogy a helyiség fennállása idején a belső faszerkezet mindvégig eredeti helyén maradt, a helyiség betöltése előtt a boronaszerkezet egy részét eltávolíthatták, de legalábbis az alsó gerendákat részben bent hagyhatták. 30 Kovács S. Tibor (Magyar Nemzeti Múzeum) meghatározása, melyért ezúton mondok köszönetét. 4. Építéstörténet A torony épülete a bejárati szint tetejéig a vár 15. századi építési periódusához sorolható. Erre utal a falszövet és a habarcsösszetétel hasonlósága, a külső falövre való szerves illeszkedés és a torony megmaradt eredeti lőrésének szerkezeti megegyezése az északi falszoros mára elpusztult lőrésével. Az 1969-ig készült fotókon látható, és egyiken jól kivehető a falszoros külső falának ezt követően leomlott falszakaszában egy lőrés, melyet téglakávákkal és boltövvel kialakított nyílásban a külső falsíkban berakott tégla előfalazattal képeztek ki (67. ábra). A lőrés a fotó alapján a toronyban található lőréssel közel azonos méretű és az előfalazatban itt is téglából képzett kulcslyuk alakú rés nyílik. A nyugati oldal lőrése a habarcs alapján a fallal együtt épült, a torony egyetlen ép eredeti nyílásaként azonosítható (előfalazata a kulcslyuk alakú réssel legkésőbb 1994-ben pusztult el). A bejárati szint D-i nyílásánál egy másik eredeti nyílás részletei maradtak meg. A lőréssel közel azonos magasságú, a mai nyílásnál keskenyebb fülke oldalfala és záradékának indítása szintén a torony falazatával együtt épült. Feltételezhető, hogy itt s a többi oldal utólagos, nagyméretű nyílásával teljesen átépített falszakaszain a nagyrészt megmaradt töréshez hasonló méretű és formájú lőrések lehettek. A torony bejárati szintje alatt egy kisebb alapterületű alsó szint kapott helyet. Az alsó szintet széles, vastag pallókból épült boronaszerkezetű belső zsaluzattal építették, mely a helyiség használatának idején nagy valószínűséggel mindvégig bent maradt. Az alsó szintet fafödém zárta le, melyben csapóajtó nyílhatott. Vagy ennek, vagy a torony ajtajának zárhatóságát szolgálta a lakattal záródó nagyméretű vaspánt, mely a betöltésből került elő. A faburkolatos, ablaktalan alsó szint rendeltetése közelebbről nem ismert, valószínűleg raktározásra, esetleg értékek őrzésére szolgálhatott. A torony középkori állapotának elméleti rekonstrukcióját a 62. ábrán mutatjuk be. Feltételezhető, hogy a toronynak ebben az építési periódusban nyitott faszerkezetű felső szintje volt. Az alsó szinten megmaradt lőrés ugyanis korlátozott kitekintést és védelmet tett lehetővé, s a korszak védőtornyainál általánosan alkalmazott megoldás az említett fa felépítmény. A későbbi átépítés miatt erre vonatkozó konkrét megfigyelésre nincs lehetőség. 405
