S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból. 1.

ködtek.128 Ezeket a talán Steinbachból vagy Steyrből származó pengével ellátott késeket lelőkörülményeik alapján még a 15. században készíthették, használatuk így átnyúlik aló. század elejére.129

A 3.47. számú kés méretben, kiképzésben egyaránt tökéletes párhuzamát megtalálhatjuk az ozorai anyagban (5. ábra 9).130 Ez a késtípus széles, egyenes pengéjű, nyéllapos, fa nyélborítású. A nyéllap felül keskeny, lefelé erőteljesen szélesedik, a nyelet a penge alatt rézlap zárja le, amely előreugrik a penge éléig. A nyél alul egy csizma alakú csontlemezzel záródik, amelyen két vonal között pontsoros díszítést találunk. A fa nyélborítást három, a réz-, ill. csontlemezt egy-egy szegeccsel erősítették fel. Ezt a kést Ozorán (5. típus) a 17. század közepére, második felére datálták.131 A 17. századi keltezést megerősítik a szekszárd-palánki példányok is.132

A jellegzetes formai jegyeket felmutató darabok között egyedül áll, így más csoportba nem sorolható a

3.48. számú késtöredék (5. ábra 10). Pengéje a nyélnél szélesebb kiülésű, jellegzetessége, hogy a nyaknál a nyéllap megvastagszik, egy keresztirányú élt képezve. A penge formája alapján hasonlít a 15. századra keltezett bécsi kések által képviselt típusra (Holl A2 típus),133 de szélessége azoknál kisebb, mindössze 1,3-1,4 cm. Mivel egyéb formai jegyet nem mutat a töredék, azonosítása és datálása egyelőre nehéz.

Szintén egyedül áll a nagyvázsonyi anyagban a

3.49. számú darab (5. ábra 11). Nyéllapos, csontborítású, rövid, lapos nyakkal rendelkező típus, a csontborítást négy szegecs tartja. Érdekessége, hogy a nyéllap a vége felé elkeskenyedik, nem követi a borítás formáját, így az utolsó szegecs már nem halad át a nyéllapon, csak a két csontlemezt fogja össze.

Az utolsóként tárgyalt példányok nem alkotnak külön csoportot, ezeket méretük miatt különítettem el (6. ábra 1—4).

A 3.50. számú kés nyélborítása agancsból készült, amelyet két szegeccsel erősítettek fel, valamint egy szegecs tartotta a nyélzáró lemezt, ami azonban el1281. m. 178.

129 I. m. 179.

130 I. m. 51.tábla 1. kép.

131 I. m. 75.

132 I. m. 78. 355. hivatkozás.

133 Lásd holl 1994-95,15. kép 1-5.

veszett. Mérete, formája alapján konyhai késként határozható meg. Egy nagyon hasonló, de sajnos méretadatok nélküli kést közöl Bálint Alajos Nyársapát területéről.134

A következő, 3.51. számú darab a habán kések csoportjánál bemutatott formai jegyek mindegyikét hordozza. A nyéllap formája, a nyél és a penge arányai, az ovális átmetszetű nyak, az egy vonalba eső penge- és nyélhát alapján akár a habán kések közé is lehetne sorolni ezt a példányt, méretei azonban nagymértékben eltérnek azoktól.

A 3.52. számú kés egyszerű kialakítású, a nyolcszögű csontnyél szabálytalan, rovátkolt díszítést mutat. A nyél kidolgozásánál nem annyira a díszítés lehetett a cél, inkább a felület durvítása, amellyel a fogást tették biztosabbá, így a csontnyél kevésbé csúszott. Ezt a sokszögű nyélformát a késő középkorban főként nyéltüskés késeknél alkalmazták.135

A 3.53. számú nagyméretű, jellegzetességeket nem mutató nyéltüskés penge besorolása megfelelő párhuzamok híján nem volt lehetséges.

Végére hagytam néhány bizonytalanul azonosítható és csoportba nem sorolt csont nyélborítás-tö- redéket (5. ábra 12).

4. Konyhai eszközök

4.1. Kovászkaparók (6. ábra 5-9)

Nagy számban kerültek elő Nagyvázsonyban a szakirodalom által kovászkaparónak (esetenként teknőkaparónak) nevezett eszközök. Az öt darab, nagyjából egyforma kialakítású tárgy közös jellemzői a következők: a penge nádlevél alakú, a végén felhajtott, esetenként megfigyelhető gerinccel (4.1.1., 4.1.5.). A nyél négyzet átmetszetű pálcából kialakított, csavart, végét - hasonlóan más konyhai eszközökhöz — hurkosán visszahajtották. A szakirodalomban több helyen is feltűnik ez az eszköztípus 15—17. századi környezetben, melyet néprajzi párhuzamok alapján azonosítottak kovászkaparónak.136 Viszonylag hosszú életű eszköztípusról van tehát szó.

A nagyvázsonyi darabok méretei meglehetősen eltérőek, 13-20 cm között mozognak. Kialakításuk

134 Bálint 1962, XXXIII. tábla 5. kép.

135 holl 1966, 41. ábra.

136 szabó k. 1938, 110., 508. és 509. kép; méri 1954, XXXI. tábla 9.; éri-bálint 1959, XXVII. tábla 8.

362