S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból. 1.
a győri főkapitány alá rendelt királyi őrség mellett a várban jelentős számú hajdú, ill. szabad legény is volt, akik nem tartoztak annak állományába (ezeknek házuk és földjük nem volt).30 A 17. század második felére az őrség már saját házaiban lakott, míg a birtokosok továbbra is a várban székeltek.31 Osztályra — mivel véghely volt — nem került. I. Lipót alatt, az 1670-es években csökkent — az ekkor már protestáns — várőrség létszáma,32 majd Bécs 1683-as felmentése után véghelyként végképp elvesztette jelentőségét. Egy 1696. évi összeírás a várhoz rendelt katonákat mint praesidiariusokat sorolja fel, ekkor már mindnek háza volt a településen.33 Zichy Imre 1727-ben még újraszentelte a vár protestáns őrsége által nem használt kápolnát,34 de hamarosan az urasági rezidencia is kikerült a várból, ahol a század második felében már csak az urasági börtön és egy pálinkafőző működött.35 Az egyre romló állapotú hajdani erősség köveit széthordták. Vályi András 18. század végi leírásában Nagyvázsonyt gr. Zichy Károly birtokaként, a vásonkői uradalom részeként írta le, szót ejtve az oppidumban lakó nagyszámú mesteremberről, a várromot azonban meg sem említi.36 1857-ben a lakótorony tetőzete leégett,37 ezután urasági cselédek költöztek a még használható falak közé, és azt 1954-ig, a kutatás és helyreállítás megkezdéséig lakták is. A fémanyag állapota, a feldolgozás problémái és a vizsgálati módszer A leletek leltározása már az ásatás alatt, 1957-ben megkezdődött és több éven át zajlott, azonban I960 után megszakadt, és csak 1969-ben folytatódott egy rövidebb ideig. A leletanyag egy része így végül nem került leltározásra. A leltározatlan tárgyak egy részénél a leletkísérő cédulák sajnos elkallódtak, ezért ezeknél jelenleg nem állapítható meg sem az 30 zsiRAY 1984, 263. 31 ILA-KOVACSICS 1964,285. 32 zsiRAY 1984, 269. 33 BOROSS-MADARÁSZ 2002, 91-94. 34 ÉRI 1958,15. 35 I. m. 15. 36 Magyarország történet helységnévtára 1994, 62. 37 NÉMETH 1901, 118. előkerülés pontos helye, sem ideje (a táblázatokban ezt kérdőjellel jeleztem). A fémtárgyak restaurálása csalt részben történt meg. Az érdeklődésre jobban számot tartó vagy kiállításra szánt tárgyak (pl. fegyverleletek, sarkantyúk, lakatok, néhány evőeszköz) esetében jobb a helyzet. További problémát jelentenek a korabeli kezelési, restaurálási módszerek, ugyanis a mechanikus tisztítást viaszftirdő követte, de ezzel a további átkorrodálódást nem mindig sikerült leállítani. Az így kezelt tárgyak felületéről lemezesen kisebb-nagyobb darabok válnak le, megsemmisítve ezzel a megfigyelhető finom felületi részletek (pl. mesterjegyek) egy részét. A fémtárgyak egy jelentős része csak mechanikus tisztítást kapott, így az elmúlt öt évtizedben állapotuk sokat romlott, felmérésük, dokumentálásuk és feldolgozásuk ezért mindenképpen időszerű volt. Az ásatási dokumentációból kiolvasható rétegleírások és -értelmezések elsősorban az építéstörténeti megfigyeléseket szolgálták, a kisleletek rétegekhez kapcsolása, egy-két kivételtől eltekintve, hiányzik. A különböző pontokon nyitott szelvények metszetfalaiból kiolvasható réteginformációk összekapcsolása elmaradt, a feltárást követő tereprendezések, szintsüllyesztések nagy földmunkái - ezek szerint - nem feltétlenül követték a stratigráfiai viszonyokat. A dokumentációból nem lehet pontosan kiolvasni, hogy utóbbi hol és milyen mélységig zajlott, ami azért jelent problémát, mert az ebből származó leletek szintén a vizsgált anyag részét alkotják. A leltározott anyag esetében a lelőhely megjelölése és a tárgy leírása mellett legtöbbször - de nem minden esetben - megtalálható Éri Istvánnak a tárgyra vonatkozó keltezése. Rétegadatok itt sem, legfeljebb mélységadatok szerepelnek, így feltételezhető, hogy a leletek darálását az előkerült kísérőleletek helyszíni értékelése, illetve a tárgy formai jegyei alapján végezte el az ásató. A fémtárgyak esetében utóbbinak azért is nagy a valószínűsége, mivel a muhi fémanyag feldolgozását a feltárást megelőzően végezte el Bálint Alajossal közösen,38 vagyis a korszak anyagáról részletes és közvetlen ismeretekkel rendelkezett. Ezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az ásatási dokumentációból kiindulva és a kísérőleletekre támaszkodva - azok feldolgozatlansága miatt - a fémleletek keltezése és ÉRI—BÁLINT 1959. 353
