S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Rainer Pál: A veszprémi Szentivánszeg a középkorban (Írott források és régészeti emlékek)
alapján a temetkezés eredetileg koporsóban történt (8. ábra). Az építésvezetőt kértem, hogy esetleges újabb leletek előkerülésekor értesítse a múzeumot. Miután június 14-én egy újabb sír előkerüléséről értesített, ismét a helyszínre mentem. Itt az alapozási szelvény K-DK-i metszetében jól megfigyelhető volt az újonnan előkerült, az előzőhöz hasonlóan DNY- EK-i tájolású sír beásása. A metszetfalban jól látszottak a rétegek is, 1,35 rn-ig kevert feltöltés, alatta sárga, bolygatatlan agyag. Másnap, június 15-én kibontottuk a sírt, amelynek bal karcsontjait a markológép elpusztította. A sír mélysége a koponyánál 1,05 m, a lábnál 1,35 m volt. Az 1,75 m magas váz hanyatt feküdt, koponyája a jobb oldalára billent, karcsontjai a váz mellé simultak. Mellékletet ez a sír sem tartalmazott. Ezt a halottat is koporsóban temették el. A koporsó vörösesbarna színű deszkamaradványai jól látszottak. Az oldaldeszkák korhadékai a koporsó fenekétől átlag 0,10 m magasságig még megfigyelhetők voltak. A fej és a láb felőli rövidebb oldalaknál 2-2, a jobb hosszoldalnál 4 koporsószöget lehetett megfigyelni, a gép által megbolygatott bal hosszoldalnál (középtájon) csak 1 koporsószög maradt meg az eredeti helyén. A 2,10 m hosszú koporsó a fejnél volt a legszélesebb, mintegy 0,50 m, a lábak felé fokozatosan keskenyedett, a végénél már csak kb. 0,35 m széles lehetett. A sír kibontása után bementem a múzeumba az ott felejtett fényképezőgépemért, kb. fél óra alatt tettem meg az oda-vissza utat. Közben a forró nyári napsütésben a kibontott sír száradni kezdett, a koporsómaradványok hosszirányú farostjai számos helyen rúgószerűen felpöndörödtek (9-14. ábra). Mindkét feltárt sír földjéből számos apróra törött, mázadan, Árpád-kori—középkori kerámiadarabka került elő. Ezek azt látszanak valószínűsíteni, hogy a temetkezések talán inkább a középkor vagy kora újkor későbbi századaiban történhettek. Az alapozási szelvényből kitermelt földben további szórvány emberi és állati csontok és 17. századi kerámiatöredékek voltak, köztük egy újkori (17. századi), tál alakú, vörös színű, mázadan kályhaszem töredéke. Az alapozási szelvény nagy mérete ellenére, annak metszeteiben további sír- beásásokat nem tudtam megfigyelni.40 40 Ásatási dokumentáció. LDM Régészeti Adattára 18713-92. 1994. július 4-én Perémi Ágota régész kolléganő Nagy Sándor bejelentésére a Malom utca 13-as telken, a telek ENY-i sarkában, a kerítés mellett tárt fel egy csontvázas gyermeksírt. A 0,98 m mélyen előkerült, DNY—EK-i tájolású váz hanyatt fekve, de kissé jobb oldalra fordítva, könyökben és térdben kissé behajlított kar-, illetve lábcsontokkal került elő. A vázat a kerítés alapárkának és a tőle E-ra, közvetlenül mellette ásott vízvezeték-csatorna árkának ásásakor némileg megbolygatták, elpusztítva a felsőtest mell és derék közötti részének csigolya- és bordacsontjait, továbbá a bal kar csontjait. Sírfoltot nem lehetett megfigyelni. A temetkezés sírmellékletet nem tartalmazott (15-17. ábra).41 1994. július 27-én bejelentésre kimentem a Malom utca 13. számú telekhez, ahol a telek NY- i, Csutorás utca felőli oldalán kerítés alapárkának kiásásakor egy újabb sírra találtak (18. ábra). Röviddel korábban, július 4-én, Perémi Ágota régész kolléganőm ugyanitt tárt fel egy melléklet nélküli sírt. Mivel az általa feltárt sír kibontásához a kerí- tés-alapárokra szükséges volt rábontani, a rábontott rész szélei utóbb beszakadtak, s ennek kiigazításakor és az árok kitisztításakor akadtak rá az újabb sírra, amely nagyrészt a korábbi sír alatt helyezkedett el. A váznak a jobb karcsontjait találták meg és mozdították ki eredeti helyükről, s némileg láthatóvá váltak a jobb oldali bordák is. A sírt megérkezésemig tovább nem bolygatták. Másnap, július 28-án kibontottuk az EK-DNY-i tájolású, a koponyánál 1 m, a lábnál 0,98 m mély sírt, amely egy kisgyermek melléklet nélküli sírjának bizonyult. Az egész váz a jobb oldalán feküdt, a koponya szintén a jobb oldalán nyugodott. A lábak csontjai is térdben jobb felé felhúzva helyezkedtek el. A hosszúcsontok jobb, a koponya és az apróbb csontok (bordák, csigolyák) igen rossz megtartásúak voltak (19-22. ábra).42 Egy középkori templom körüli temetőt a számos analóg példa alapján aligha feltételezhetünk olyan nagyméretűnek, hogy ezek a fentebb részletesen felsorolt, egy mintegy 200-250 m átmérőjű körben elhelyezkedő és különböző időpontban ismertté vált te41 Ásatási dokumentáció. LDM Régészeti Adattára 18 804- 95. Közlésre való átengedését S. dr. Perémi Ágotának köszönöm. 42 Ásatási dokumentáció. LDM Régészeti Adattára 18 806- 95. Rainer 2013, 17. 5. ábra. 340
