S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Tóth Gábor: Egymás mellett, vagy együtt? (Veszprém: Jutas, Kádártai úti lakótelep és Vörös Október úti (Tejüzem) késő avar kori lelőhelyek)

korcsoportonkénti megoszlása: 1-7 év: 4 személy, 7—14 év: 6 személy, 14—18 év: 1 személy, 18—40 év: 6 férfi, 8 nő, 2 indifferens, 40-60 év: 1 férfi.

Az embertani feldolgozásban Rainer Knußmann7 és Ery Kinga8 vonatkozó módszertani ajánlásait követtem. A taxonómiai besorolás Lipták Pál9, a test- magasság számítása Tornstein Sjovold10 módszere alapján történt.

Az egyes szériák azon koponyáit, ahol az elvégzett (ennél részletesebb) kraniometriai programon belül 9 különösen jellemző méretet sikerült meghatározni, az egyes személyeket a „Pást” számítógépes programcsomag segítségével hasonlítottam össze. Az egyes statisztikai próbák és módszerek értékelése után két, rendkívül szemléletes eredményt hozó összehasonlító vizsgálat eredményei szerepelnek jelen összefoglalóban. Penrose-alapú cluster-analízist, majd az adatok korrelációs elemzését végeztem el. Ezekkel az analízisekkel egészítettem ki a klasszikus, az egyes indexek gyakoriságára és az etnikai háttérre irányuló vizsgálatokat. A 9 koponyaméret, amely a statisztikai módszerek alapját jelentette: Martin 1, 8, 9, 17, 45, 48, 51, 52, 54. Az első 6 méret a koponya nagyságát, alakját több irányból globálisan jellemzi. Az utolsó 3 méret az arc finomabb részleteit írja le. Ezek olyan méretek, amelyek az antropológiai publikációk döntő többségében az összehasonlításokban szerepelnek, illetve ezek a méretek megtalálhatóak Bartucz Lajos jutási közleményében is.

Eredmények

A koponya méreteiből számított jelzők (indexek) összehasonlítása alapján (1. táblázat) az alábbi megfigyeléseket tehetjük:

— A koponyajelzők alapján a jutási koponyák jellemzően a középhosszú- és a hosszúfejű kategóriákba tartoznak, ezzel szemben a másik két temető népességeinek koponyaalkata a középhosszú- és rövidfejű csoportokba sorolható.

— Az agykoponya hosszúság-magassági jelzői alapján a jutási koponyák inkább a középmagas és magas,

7 KNUSSMANN 1988.

8 éry 1992.

9 lipták 1980. 254-302.

10 sjovold 1990.

míg a másik két széria koponyái inkább az alacsony, illetve középmagas kategóriákba tartoznak.

— Az agykoponya szélesség-magassági jelzői még markánsabban elkülönülnek; míg Jutáson jellemzően középmagas- és magas kategóriájú a számított érték, addig a másik két anyagban inkább az alacsony osztálykategória a jellemző.

— Az arcindex alapján Jutáson változatos képet kapunk, de jellemzően a keskeny arc csoportjai mutatnak magasabb gyakoriságot. A másik két anyagban is hasonló az arc ezen mutatója, talán a Kádártai úti anyagban a középmagas arc relatív túlsúlyával.

— A felsőarc számított jelzője a középmagas- és magas osztályokban mutat magasabb gyakoriságot mindhárom szériában.

— A szemüreg szélességéből és magasságából számítva a jutási népesség esetében alacsony- és középmagas, a másik két temetőnél pedig a magas szemüreg a jellemző.

— Az orrindex alapján Jutáson és a Tejüzem lelőhelyen inkább középszéles- és széles, míg a Kádártai úti lakótelepen feltárt temetőben inkább keskenyebb orr volt az általános.

— Az állcsont indexe alapján a jutási koponyákon a rövid, a Kádártai úti lakótelep temetőjében a középszéles, a Tejüzem lelőhelyen pedig a hosz- szú és a rövid állcsont egyaránt megtalálható.

— A szájpad indexének esetében Jutáson a keskeny és közepes, míg a másik két esetben a közepes és a széles, vagy pedig teljesen változatos szájpadeloszlás található. (Lásd 1. táblázat.)

Az embertani típusokat tekintve Bartucz Lajos Jutáson a nordikus és mediterrán típusokat (vagy azok keverékeit) találta jellemzőnek, mongolid jellegegyüttest csupán a 24 vizsgált koponyából 5 esetben tudott megfigyelni.

A Kádártai úti lakótelep 12 vizsgálható koponyája közül nordikus típus 2 esetben, nyugati mediterrán típus 1 esetben, europo-mongolid jellegegyüttes 1 esetben fordult elő. 8 egyén a gracilis mediterrán típusba tartozott.

A Tejüzem (Vörös Október út) lelőhely esetében csupán 4 esetben lehetett taxonómiai besorolást végezni. 2 esetben europo-mongolid, 1 esetben gracilis mediterrán, 1 esetben pedig mongolid (szajáni) típus volt a jellemző.

298