S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Kovácsné Kasza Katalin: A lovasi festékbánya kutatástörténete
állapították, hogy a csontok 16,28%-a agancs, 3,10%-a a fej régióból 30,23%-a törzsből származó csontok, 25,58%-a a húsos végtagokból 23,26%-a a száraz végtagokból, és 1,55%-át az ujjpercek teszik ki.m A csontanyag megmunkálásának vizsgálata T. Dobosi és Vörös tanulmánya kitér a csontanyag technológiai részleteire. Munkájukat segítette, hogy rengeteg csontlelet került elő a paleolit korból. A vértesszőlősi leletanyag tanulmányozása során a hosszú csontokat az úgynevezett csavarva hasítás technológiájával munkálták meg az akkor élt emberek, amely a tanulmány szerint igen nagy erőt és ügyességet kívánt meg. Ezzel az eljárással olyan csúcsokat és éleket kaptak, hogy az eszköz további megmunkálás nélkül is alkalmassá vált munkavégzésre. A vértesszőlősi csontanyag előállítási mechanizmusát szerencsére már publikálták. Azonban Lovas tekintetében ez még nem történt meg. Vértesszőlősön a feltárások során a leletanyag zöme egy mésziszapos közegben lévő kultúrrétegből került elő, a leggyakrabban vadászott állatok maradványaiból készítették az eszközöket, mint például a Cervus elaphus (gímszarvas), Equus (kistermetű ló), Bison-Bos, Elephantidae. A friss csont rugalmas, tömör, és szilárd, ezek a tulajdonságai teszik lehetővé, hogy a kőeszköz előállításhoz hasonló módon történő megmunkálására. A friss csont megmunkálása során a kovához hasonló módon hasad. A megmunkált felületen kagylós törésnyomok mutatkoznak, s mivel rugalmasabb a kovánál, tökéletes kúpos szilánkok pattinthatok belőle. Ezt a technikát a vértesszőlősi leletanyag jól képviseli.48 49 Lovason a leletanyagban felbukkan 1,5- 2 cm-es csontszilánk is, amely az eszközkészítés során keletkezhetett. Vértes László volt az, aki a débitage csontváz esetén azt lehet feltételezni, hogy az elejtett állat tetemét részletében hordták be a település területére, vagy csak egyes részét szállították be, ebből következik, hogy az elejtés, vagy mészárszék a teleptől messzebb, külön működött. vörös 2007, 31. 48 t. dobosi-vörös 1979, 9.; ,A talált állatcsont-anyag testrégiók % arányát elosztva a természetes (standard - a csontvázban előforduló) testrégiók % arányával az un. Q értéket kapjuk. Ennek értéke az egyes testrégiókba tartozó csontmaradványok dominancia viszonyait jelzi, "vörös 2007, 32. 49 T. DOBOSI-VÖRÖS 1979,10. technikát tanulmányozta minden eszköz esetében. A legtöbb technikai fogás, mint a hasítás, hegyezés, vágás, faragás hosszú előzmények során kristályosodott ki. Egyedülálló újítás, ahogyan a kő- és faeszközök megmunkálása közben szerzett kézügyességet és tapasztalatot alkalmazták a csonteszközök megmunkálása során. Az eszközökön fellelhető hosszú, mély barázdákat, amelyek az eszköz hosszanti tengelyével párhuzamosan futnak, jelen pillanatban nem megmunkálás nyomainak tekintik, hanem ezek a festéktartó üregekben előforduló murvaszemcsék nyomai. A barázdák iránya, mélysége és hossza egyforma, nem alkalmasak arra, hogy a használat irányát és módját megállapítsák belőlük. Metrikus osztályba soroláskor figyelembe kell venni a különböző eszközöket, amelyeket egy lelőhelyen találtak, de különböző állatok más-más csontjaiból készültek és használatuk is igen eltérő volt. így ezek figyelembe vételével az adott csontok szerkezetét, formáját és méreteit vették figyelembe. Míg a kőeszközök esetében tipológiailag igen gazdag eszközkészítő tevékenységet lehet kimutatni, addig a csonteszközök esetében ez a fajta gazdagság nincs jelen, hiszen egy adott méretű csontot kis igazítással, kis energia-ráfordítással „csak kézhez kellett igazítani”.5° Pontosan ezért van nagy jelentősége a Lovason talált leletegyüttesnek, rendelkezésükre álló nyersanyagból kis igazítással kaptak eszközöket egy olyan tevékenységhez, ami igen fontos volt az életükben, esetleg a szakrális életben. A lovason talált csonteszközök, amelyek az ulnából (singcsont) készültek, morfológiailag és feltehetően funkcionálisan is három csoportba oszthatók. Ezek a csoportok az ulna megmunkálásának fázisait is mutatják. A három típus, illetve fázis a következő:-Az első csoportba sorolhatók azok az ulnaeszközök, amelyek az ulna (singcsont) testének proximális (testhez közelebbi) 2/3-a az olecranonnal (könyökízület)- A második típust azok teszik ki, amelyek az ulna testének proximális 1/3-a a megmunkált olecranonnal.- A harmadik típusba azok az ulnaeszközök sorolhatóak, amelyek az ulna testének proximális 1/3-a az olecranon alapjával. Az olecranont a processus coronoideus lateromedialis vagy a processus alconatus magasságában távolították el. 50 t. dobosi-vörös 1979,11. 16
