S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Palágyi Sylvia: A sikátori kora császárkori temető

száma is. Hogy volt-e és hány érem a sírokban, nem tudjuk. Az egyetlenegy átfúrt érem(?) a 13. sírból, a leletmentéstől eltelt időszak alatt, elveszett. A négy Ids terra sigillata egyike sem köthető konkrét sírhoz. A temető egészére vonatkozóan azonban fontos információt hordoznak.297

Az üveg- és a fémanyag egy része megengedne egy korábbi keltezést, a kerámiaanyag egyes edényei viszont a hosszú életű formák közé tartoznak. Léteznek a 2. században és gyakran használatuk belenyúlik a 3. századba vagy néha azon túl is. Bizonyos mellékletfajták 1. századi megjelenésével számolnunk kell, de az anyag nagy része inkább a 2. század első felére, közepére, második harmadára lehet a leginkább jellemző.

A fegyveres sírok kérdéséhez

A kutatók általában leszögezik, hogy az elhunyt fegyverekkel való eltemetése nem itáliai, ill. római kori szokás.298 Már 1962-re kiderült, hogy a fegyveres sírok sokkal gyakrabban fordulnak elő birodalomszerte, mint ahogy azt korábban gondolták, még ha a késeket is gyakran a fegyverek közé sorolták.299 De kik is rejtőzhetnek a fegyveres sírok mögött? Auxiliáris katonák, leszerelt auxiliáris katonák, a különböző etnikumú bennszülött arisztokrácia vezetői vagy vezető rétegének tagjai?

A fentiekre tekintettel érdemes összefoglalni a veszprémi és a pápai múzeum gyűjtőterületére eső 1-2. századi fegyveres sírokat mint reprezentatív mintákat300 (3. táblázat) és egyúttal összevetni a sokat hivatkozott kálozi fegyveranyaggal (4. táblázat).

A táblázatot áttekintve úgy tűnik, hogy a fegyvert is tartalmazó halomsírokban eltemetetteknek mindig volt pajzsa vas vagy bronz pajzsdudorral. A halom nélküli, több sírt magába foglaló temetőn belül

297 Gabler Dénes meghatározását, szíves segítségét, e helyen is, megköszönöm.

298 schönberger 1953, 53.; marton 2002, 133.-irodalommal; mráv 2006, 49.

299 DE LAET—DOORSELAER 1962, 54-61.

300 Miután a megyehatárok többször is módosultak Veszprém, Zala és Győr-Moson-Sopron megye között, az összeállításhoz alapul a Magyarország Régészeti Topográfiájának 2-4. kötetét vettük figyelembe: mrt 2, mrt 3, mrt 4; márton 2002, 136-144.1—2. századra vonatkozó leírásának és táblázatának kissé kiegészített változata.

viszont csak egy-egy sírban találunk pajzsdudort (vö. például Vinár, Sikátor). Ezt az adatot azonban óvatosan kell kezelnünk, miután egyik esetben sem ismerjük a temető teljes kiterjedését.

A pajzsdudorok általában a hegyes tüskében végződő és a kónikus pajzsdudorok közé sorolhatók függetlenül attól, hogy milyen anyagból készültek.301 Ettől eltérő formát képvisel a csopaki bordás, félköríves pajzsdudor.302 A kemenesszentpéteri és a sikátori pajzsdudorok formája, töredékességük miatt, csak feltételesen határozható meg. A táblázatba foglalt lelőhelyek pajzsdudorai közül az inotai 2. halom bronz, ónozott felületű pajzsdudora és a csopaki esztergályozott felülete, miként a kálozi bronz pajzsdudoré is, római technikára utal. A római technika jelenléte egyúttal nem zárja ki más technikájú, a birodalom más területein és a Barbaricumbzn is jelenlevő formák és technikák megjelenését ugyanazon a lelőhelyen. (Vö. Inota 1. és 2. halom,303 ill. Kálóz két pajzsdudora.304)

A pajzsdudorok azután különböző típusú lándzsákkal fordulhatnak elő. Csak Kemenesszent- péteren és Vináron találkozunk a lándzsák és kardok összehajtásának szokásával. A két terület légvonalban kb. 13-14 km-re fekszik egymástól. Ez a szokás viszont nem hiányzik a Fertő-környéki és a dél—délnyugat-szlovákiai temetőkből sem.305

A fegyveres sírok fegyverkészletének és egyéb leleteinek összetétele karakterük szerint is vegyes: „keltarómai”, római, esetenként germán és esetleg dák jelleggel.306 A korábban langobard és langobardokkal szövetséges kvád, ill. dák elemekhez kapcsolt kálozi fegyvereket Bóna I. végül is kelta-római eredetűnek, formájukat keltának, technikai kivitelüket pedig rómainak tartotta, keltezésüket is módosította.307

301 ziELiNG 1989,1021-1024. T. 9-12.

302 mráv 2013, 108. Fig. 21.

303 palágyi 1981,61. T. II. 5-, 68. T. IX. 8.

304 bóna 1955, T. XVIII. 1-2.

305 kerchler 1967, T. LVIII. 4.-Katzelsdorf; kölnik 1980, 187. T.XXIV. 77b, LVIII. 205b„ LIX. 209.C, stb.- Abrahám, T. LXXV. 3a., LXXVI. 2b., stb-Kostolná pri Dunaji, T. CXXIX 8b (facettál nyelű lándzsa), 9d.l3.b. stb.-Sládkovicovo.

306 NAGY 1997, 52.; PALÁGYI—NAGY 2000, 103.

307 bóna 1955, 76-77.; bóna 1978, 269-280.; összefoglalóan: PALÁGYI—NAGY 2000, 169.

125