S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

KISS Gábor Iván: A városlődi keménycserépgyár edényjegyei a Mayer korszak kezdetétől a gyár megszűnéséig

elvégezni. Ezek közül a legfontosabb feladat a masszamalom rendbehozatala és legalább egy kemence tűzálló bélésének kicserélése, valamint a tíízszekrények újraboltozása volt. Városlődön akkor még nem működött elektromos áramszolgáltatás, s a gyárban gőzgép sem üzemelt, ezért a masszamalom őrlődobjait és a szűrőprés szivattyúját, a gyártelepen keresztül folyó Torna patak vizével hajtották. Ebből következett, hogy a termelés csak szakaszos lehetett, hiszen nagyban függött a patak vízhozamától, vagyis alapvetően az időjárástól. A részvényesek a csak éppen-hogy működő üzemelés fenntartásához szükséges pénzt bocsátották rendelkezésre, mellyel a nyersanyagok, a tűzifa és a munkabér volt fedezhető, de ezen túlmutató felújításról, fejlesztésről hallani sem akartak. A rohamosan inflálódó korona azt is jelentette, hogy a gyárba fektetett pénzt megtestesítő részvények jelentősen vesztettek értékükből, sőt teljesen elértéktelenedtek. Ilyen körülmények között az újabb invesztíció nem volt a befektetők részéről indokolt, vélhetően maguk a részvényesek is elvesztették gyáron kívüli, mobilizálható tőkéjüket, mint akkor annyian. Tekintettel a körülményekre Grofcsik János sem folytatta tovább munkáját Városlődön, hanem 1920 végén lemondott. A gyár termékei a háború utáni években könynyen találtak piacot, mivel ekkortájt Magyarországon a régi gyárak közül (a budapestieken kívül) már csak Hollóháza és Bélapátfalva volt működőképes, de a termelés ott is akadozott, sőt az utóbbi gyár a 20-as évek végén majd végleg bezárja kapuit. Az import Trianon után eleinte szinte kizárt volt, hiszen Csehszlovákia ellenségnek számított, Ausztria, pedig maga is „megrokkant" a háború következtében. így a vásározó kereskedők árubeszerzés céljából házhoz jöttek szekereikkel (az infláció miatt rögtön készpénzzel kellett fizetni), a termelt áru többi részét pedig ifj. Eisler Mór pápai üveg- és porcelán nagykereskedő vette át. Az értékesítésből keletkezett bevétel nagyjából elegendő volt az üzem működési és fenntartási költségeire. E zavaros időkben - egészen 1928-ig - a gyár jegyek sokaságát használta, mindenféle nyomon követhető koncepció nélkül. Sajnos a jegyekről lemaradtak a tulajdonos, vagy bérlő nevére utaló jelzések, így nincs más lehetőségünk, mint a jelzés technikájából, vagy a tárgy dekorációs stílusából ítélni. Néhány esetben szerencsére egzakt segítséget nyújthat ehhez a munkához, a feliratos tárgyakhoz kapcsolódó évszám. Az 1920-as években a még talpon levő másik két vidéki gyár is használt benyomott jegyeket, így valószínűsíthető, hogy az eddig számba nem vett benyomott városlődi jegyeket, itt is maximum a 20-as évekkel bezárólag használták. Egyidejűleg teret nyert a gumibélyegző alkalmazása is, ami a budapesti gyáraknál ekkor már szinte kizárólagos volt. A közel kétéves részvénytársasági korszakhoz valószínűleg a következő jelzések köthetők: A jelzés leírása: VÁROSLŐD felirat, egy sorban, nyomtatott, nagy, antiqua betűkkel, benyomva. A szóban az A, O és O betű alacsonyabb, így ékezettel együtt olyan magas, mint a szó többi betűje. Egyéb jelzések: esetenként benyomott arab számok és más jelek Méret: 23-25 x 4.5 mm Használatának időszaka: 1920-192 lk. Jele: VL 18. VÁRoSLőD Ebben az időszakban szinte csak kézzel festett használati- és dísztárgyakat, valamint mosdókészletet gyártottak. A tárgyak sárgás alapárnyalatú mázazást kaptak. A színek egyes esetekben fakók, hiányzik a jellegzetes sötétkék, de a minták követik a hagyományokat. Az előző jelzés testvére a következő: A jelzés leírása: VÁROSLŐD felirat, egy sorban, nyomtatott, nagy, antiqua betűkkel, benyomva. A szóban az Á, O és Ő betű alacsonyabb, így ékezettel együtt olyan magas, mint a szó többi betűje. Az S betű viszont kissé lefelé lóg ki a sorból. Egyéb jelzések: esetenként benyomott arab számok és más jelek Méret: 24 x 5 mm Használatának időszaka: 1920-1921 k. Jele: VL 19. VÁRoSLÖD Alapvetően ezzel a jeggyel is sárgás alapszínű, hagyományos dekorációjú tárgyak készültek, hol élénkebb, hol fakóbb festéssel. Az e periódusban utolsóként bemutatott benyomott jegy kialakítása zavaros, esetleges, megjelenése nívótlan. Alkalmazását eddig egy tárgyon sikerült fellelni. A jelzés leírása: VÁROSLŐD felirat, egy sorban, benyomva. A szóban az V és az L nyomtatott nagybetű, de az L fölfelé alaposan kilóg a sorból. A többi betű formája a nyomtatott kisbetűhöz áll 218