S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

ERDEI T. Lilla - EGERVARI Márta: 16-18. századi fémfonalas csipkék elemzése a VMMI gyűjteményéből

sávokból összeállított, de összetartozó rendszert alkotó csipke kevés ismert a magyar nyelvterületről. A legszebb darab a losonci református templom kriptájából előkerült csipketöredék

1

6. Fémfonal vizsgálati eredménye Fonal leírása: Szürke korróziós termékkel borított, egyik oldalán foltokban aranyozottnak tűnő szalag megbarnult bélfonal köré fonva, „S"-sodrattal. Készítés-technika: Egy oldalon (viszonylag vastagon) aranyozott ezüstfóliából - feltehetően vágott - szalag, bélfonal köré fonva, S-sodratban. Szalagszélesség: kb. 0,45 mm. Fóliavastagság: nincs adat. Aranyozási mód: nagy valószínűséggel az arany és az ezüst egymásra kalapálásával vagy hengerlésével. A fém összetétele a belső felületen: ezüst és klór

1 (energiadiszperzív mikroanalízis, EDS, a minta felületén). A fém összetétele a külső felületen: arany: kb. 88%, ezüst: kb. 8%, réz: kb. 1% ( + kén)'

8 (energiadiszperzív mikroanalízis, EDS, a minta felületén). Bélfonal: mára barnássá vált selyem. A csipkéről rekonstrukció készólt a VMM1 állandó kiállítása számára, amelynek készítés közbeni részletfotója a IV. táblán látható. A V-VI. táblán feltűntetett 66.202.1-3 leltáriszámú, 17. századi csipkét a veszprémi Szemináriumkert ásatásán találták. Szélessége: 5,5 cm. Hossza: több 17-42cm-es töredékből adódik össze, valószínűleg szoknya alját díszíthette. Egy lamellával és 20 párral verték. Fonala ezüst szalagból készült, selyem bélfonal köré tekerve „S" sodrattal. Mindkét széle hullámos. Az egyik oldalon lévő hullámívek pont kétszer akkorák, mint a másik oldalon lévő kisebbek. A két oldalrészt ezüst lamella választja el egymástól. A csipke a vertcsipkék között az ún. genovai csoportba tartozik. A nagy cakk közepén hat szirmú levélke formájú alakverés található, körülötte a legyezős részben hálós hatást keltő szálvezetés. Különleges ez a hálós szerkezet, mert a genovai típusú csipkék cakkjában alapvetően vászonveréssel készültek a legyezők. Itt az oda-vissza futó vászonverés helyett kettesével kereszteződnek a párok. Ilyen különleges „hálós legyezős" szerkezetű genovai csipke eddig máshonnan még nem ismert. A leginkább hasonló, de jóval letisztultabb, egyszerűbb szerkesztésű, genovai típusú csipkét a Nemzeti Múzeum őrzi. Kaséiból származik, arany- és ezüstfonallal verték, 17. századi.

1' A genovai típusú csipkék rendkívül elterjedtek voltak mind fémfonalas, mind (vastagabb) lenfonalas kivitelben. Fémfonalból női ingvállak, szoknyák, kötények, férfiingek, miseruhák dísze elterjedt volt egész Magyarországon, főként rátétként alkalmazták, cakkjával a textil belső része felé mutatva

2

0. Lenfonalból készült darabjai elsősorban ingujjak, gallérok és ágyneműk szélét díszítette. A VII—VIII. tábla csipkéje a 17-18. század fordulójáról való, a Genovai típusnak egy későbbi, módosult változata. Az előzőhöz hasonlóan mindkét oldalán hullámos szélű, a két oldalfelet ezüst lamella határolja, szerkesztése hálós alapú, íves alakvetésekkel. Mérete: 2,

1 cm x 12,5 cm. Lelőhelye: Szent Benedek-hegy, 1903. Fonala ezüst sza1

6 EMBER 1980., 67. kép 1 A vizsgálati eredményeket Dr. Járó Mártának köszönöm: lsd III. tábla 1. ábráját. 1

8 im.:lsd III. tábla 2. ábráját. 1

9 CSERNYÁNSZKY 1962., 23. = CSERNYÁNSZKY M.: Magyar csipkeművészet 1962. 2

0 Számos analógia közül kiemelném a debreceni Dobozi-temető anyagát, ahonnan ebből a típusból több mint 15 féle változat került elő ingvállak, szoknyák, kötények töredékin. lsd: ERDEI T. LILLA 2002-2003. 249