S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

SCHLEICHER Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdűkultúra fejlődésében

mintákra támaszkodott, amelyeket leginkább árulkodó módon a befektetők és a közönség ösztönzésére és egyben idegenforgalmi szlogenként szánt analógiák tükröznek. A Füredet, majd fokozatosan a Balaton-part egészét birtokba vevő, „gyarmatosító" nagyvárosi közönség a helyi viszonyok értelmezéséhez és vágyainak e helyi viszonyokra való rávetítéséhez szinte minden esetben „idegen" példákat vett alapul. Ez azonban korántsem balatoni jelenség: a turizmus, amely az iparosítást követően Európában (majd a világon mindenütt) definiálja „a vidéket'" , meglehetősen sematikus interpretációs technikákat alkalmaz az idegen életvilágok honosítására. Az analógiás alapon történő turisztikai identitásképzés jó példája a „riviéra" szó karrierje, pontosabban inflálódása. Az eredeti Riviera kifejezés olasz földrajzi névként a középkorban a Ligurtenger partját, majd idegenforgalmi kifejezésként a Földközi-tenger olasz-francia partvidékét jelölte Saint Tropez-től La Spezia-ig. A 19. századtól e hosszú parti terület idegenforgalmi hasznosítása a francia Cote D'Azur (Azúrpart) mellett életre hívta a Riviera di Ponenete, majd Riviera dei Friori (Virágpart) kifejezéseket, amelyeket a különböző nyelvekbe átültetett „riviérák" özöne követett. A párhuzamok eleinte földrajzi alapokon nyugodtak. Akár a felső-olaszországi alpesi tavak (contói Riviéra, bresciai Riviéra"

1), akár a Wörthersee (Ausztria Riviérája"), akár a Genfi-tó környéke (pl. Montreux-Vevey Riviera

2") tökéletesen kielégíti a riviéra, mint földrajzi jelenség kritériumait: azaz ha nem is a tengert, de - a kéken csillogó vizet magas hegyek határolják. Hegyek hiányában az eredeti Földközi-tengeri Riviéra éghajlati jellemzőit veszi alapul a „brit Riviéra" analógia: a 19. században fölfedezett dél-nyugat angliai nyaralóhelyek népszerűségüket a hosszú nyarakat követő enyhe teleknek és a mediterrán vidéket idéző növényzetnek (pálma- és eukaliptuszfáknak, citrom és narancsligeteknek) köszönhetik. Ez a szigetországban szokatlanul kedvező környezet egyrészt az angol arisztokrácia téli nyaralóhelyeként felfutó francia Riviérát váltotta ki, másrészt az egykori Brit Birodalom tengerentúli területein szolgálatot teljesítő nyugdíjasoknak jelentett vonzó lakhelyet

2

1. A 20. század folyamán azonban a riviéra szó jelentéstartományából mind a mediterrán éghajlatra, mind a kék vízre boruló hegyekre való utalás kikopott, s a legkülönbözőbb idegenforgalmi kiadványokban, mint a „tengerpart" populáris elnevezésével találkozunk vele (Velencei, Horvát, Bolgár, Török, Szovjet, Amerikai, Brazil, stb. Riviéra). Ebbe az analógiás sorba illeszkedik a Lóczy Lajos-féle „csopaki riviéra" kifejezés, amelynek jelentése azonban a földrajzi-földtani jellemzők (magas abbráziós sziklaperem, erdővel fedett üstök, kék tó) mellett már kulturális jegyeket is magában foglal. Lóczy a Balatonmellék legszebb részének tartotta az Alsóörstől Arácsig tartó részt, amelyen „csaknem összefüggnek Lovas, Paloznak, Balatonkövesd, Csopak és Balatonarács házai és villái. Igazán megérdemli ez a 20 km hosszú partrészlet középpontjáról a csopaki riviéra nevet... Összehasonlíthatjuk e pontusi korú tengeri terassz-szinlőt jó müveit szőlőskertjeivel a dalmátországi Spalato és Taru között cinque castelli néven ismert bájos partmellékkel"

1

1. A kifejezés - később balatoni riviéraként - a tavat ismertető idegenforgalmi, de földrajzi leírásoknak is visszatérő fordulata lett. Ma használt „Balaton Riviéra" változata pedig - megváltozott területtel és tartalommal - turisztikai egyesületként és mini régióként próbál építeni a „riviéra" kifejezés pozitív jelentésárnyalataira'. A 19. században megszülető „balatoni riviéra" kifejezés tehát korántsem párja nélküli analógiás névadás, mint ahogyan a Monarchia-beli és európai fürdőhelyekkel való vetélkedés vágyát tükröző további divatos elnevezések sem. Ahogyan az ausztriai Rohicsot „steireschises Karlsbad"-ként, Abbáziát az „Osztrák-Magyar Monarchia Riviérájaként", Rajecet a „Magyar Gastein"-ként, Szejkét viszont a „Székely Gastein"-ként kívánták népszerűsíteni a fürdőtulajdonosok

2

4, úgy találták meg az 1

7 KÖSTLIN I 994. FAJTH 1966. 211-212. 1

9 PETHŐ-SZOMBATHY 1975. 636-639. 2

0 FAJTH 1975. 449. ' pl. Bornemouth, Weymouth, Teigmouth, Torquay, Falmouth, Penzance. RANDÉ 2005. 189-200. 2

2 LÓCZY 1921. 24. 2

1 www.balatonriviera.hu 2

4 KÓSA 1999. 86. 152