S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

SCHLEICHER Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdűkultúra fejlődésében

„nem fürdik más, csak a zsidó, meg a kacsa"

2. Maga a tó lényegében nem volt más ebben a korszakban, mint tájképi díszlet. Mindkét helyen megkezdődött a fürdővé váláshoz vezető infrastruktúra kiépítése, de az ötven községben élő őslakosság életére e kezdődő idegenforgalom még nem volt hatással . A part és a táj használatát a hagyományos balatoni gazdálkodás négy fő pillére: vagyis a halászat, az állattartás, a szőlőművelés, illetve (a déli parton) a szántóföldi növénytermesztés határozta meg. A Balaton gyógyászati célú hasznosítása a 18. század első évtizedeiben kezdődött. A Savanyúvíz forrásainak vizét kádakban melegítették és kínálták fel fürdőzésre a látogatóknak. A terület birtokosa, a tihanyi apátság 1741-ben kapcsolódott be a források körüli fejlesztésekbe, amelyeknek a bencés rend feloszlatása után, 1786-tól az új tulajdonos, a kamara adott új lendületet

4. Az ekkor készült nagyszabású fürdőfejlesztési terv' (amelynek több eleme jóval később vagy sohasem valósult meg) az európai gyógyfürdőkre, sőt akár az ekkoriban nyíló első tengeri fürdőkre jó rálátással bíró megbízót és tervezőmérnököt sejtet. E tervvel a Savanyúvíz mint gyógyfürdő és mint ásványvíz-lelőhely éppúgy állami üggyé vált, mint az ekkoriban, 1785 és 1790 között kiadott II. József-féle egészségügyi és fürdőügyi rendeletek nyomán virágzásnak induló osztrák és csehországi fürdők", Füred későbbi példaképei és riválisai. A balatoni fürdőélet e korai korszaka tehát, amennyiben mint gyógyfürdőre tekintünk rá, párhuzamosan fejlődik a közép-európai gyógyfürdőkkel, amelyek viszont jó százados lemaradást mutatnak a fürdőélet bölcsőjének tekinthető Angliához képest. Ugyanakkor a 16. század végétől virágzó angliai gyógyfürdőzés (Bath, Buxton stb.) Füred fölfedezésének idejére már bizonyos tekintetben idejétmúlttá is vált: a 18. században az angolok már a szabad vizek felé fordultak, tömegessé téve a tengeri fürdőzés gyakorlatát. A minta, melyet teremtettek, hamar népszerűvé vált, elsőként a Csatorna túlsó partján (például Ostende, Boulogne), majd Németországban is. 1800 és 1822 között sorra alapították a hamar népszerűvé vált balti- és északi tengeri fürdőhelyeket: Tarvenmiindét, Rügenwaldot, Warnemündét, Kielt stb.

8 2. Az első Balatonkultusz időszaka (1822-1848) A reformkorban a Balaton „fölfedezése" földrajzi értelemben továbbra is korlátozott volt, hiszen csupán Füred és Badacsony ismeretére terjed ki. Az 1820-as évek mégis mérföldkövet jelentettek a helyi turizmus szempontjából. Egyrészt a fürdőzés túllépett a gyógyvizes kádak biztosította kereteken: két elszigetelt egyedi kísérlet után 1822-ben megnyílt az első „hidegfürdő" a Balatonon - továbbra is gyógyító célzattal. Másrészt ez volt az első időszak a Balaton történetében, amikor a tó „értelmezése" az őslakosság Balaton-képétől és használatától merőben idegen fordulatot vett. A víz és a part eszmei többletjelentéssel ruházódott fel. Füred a reformkor éveiben a legmagyarabb helynek számított az országban, s ez a hazafias-ellenzéki és az ezzel együtt járó „menedék" szerepköre a Balatonnak - amelyet annak köszönhet, hogy a hatalomtól távol fekszik, de fürdőkultúrájának köszönhetően mégis civilizált környezetet nyújt - a későbbiekben is több ízben visszaköszönt. Miközben Füred tavi fürdővé és egyúttal divatos utazási-nyaralási célponttá válása úttörő jelentőségű volt a hazai idegenforgalom történetében, patriarchális légköre, alacsony látogatottsága, lassan fejlődő infrastruktúrája messze állt a legfejlettebb fürdőhelyekétől. A választóvonal Európa „hagyo2 EÖTVÖS 1982. 25. Az őslakosság életére vonatkozó első leírások a 18. században keletkeztek, s a 19. század első évtizedeiben szaporodtak meg, elsősorban a Tudományos Gyűjtemény hasábjain. Az első (s egyben utolsó) tudományos értékű néprajzi monográfia 1902ben jelent meg (|ANKÓ 1902). 4 A Savanyúvíz történetéről részletesebben lásd UCHTNECKF.RT 1999. 727-733. 5 Az 1789-es tervrajzot ismerteti ZÁKONYI 1988. 143-146. ' vö. KÓSA 1999. 11. A legelőkelőbb angliai szárazföldi gyógyfürdő, Bath működéséről 1572 óta vannak adatok. A tengerparton fekvő Hastings gyógyforrásait 1606-ban fedezték föl, ennek kiaknázása azonban érdekes módon még nem egészült ki tengeri fürdőzéssel. Az első, már tengeri fürdőzésre épülő üdülőhely Scarborough volt, ennek karrierje Füredéhez hasonlóan szintén gyógyforrások felfedezésével kezdődött 1626-ban. Igazán divatossá azonban a 18. század közepétől üzemelő Brighton vált, amely rohamosan szívta el Bath és a többi klasszikus gyógyfürdő közönségét, LENGYEL 2001. 22., RANDÉ 2005. 59., 276. CORBIN 1995. 65-66. 8 CORBIN 1995. 257-258. 148