Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

GERE László: A szigligeti vár régészeti kutatása 2002-2008. Háromosztatú ház a felső vár középső részének keleti oldalán

tulási réteg alatt 3-5 cm vastag sárga, agyagos, lejárt felületű padlót találtunk. Magában a padlóban nem volt leletanyag. A padló alatt - eltérően az északi helyiségtől - itt nem sziklát találtunk, hanem köves, homokos feltöltést. A feltöltésben egy vékony falú, vörös anyagú, XV. századra keltezhető fedő töredékét tártuk fel. A feltöltést nem mertük teljes mélységében feltárni, hiszen ez képezi a már többször említett faltömb alatti alapot is, ennek gyengítése statikai problémákat okozott volna. A rétegtani elemzés és a történeti adatok alapján azt kell mondani, hogy a keleti várfal középső részén a XV. századnál korábban nem állhatott épület. G. Turco felmérése alapján biztosan állítható, hogy 1569-ben itt már épületek álltak. A feltárt ház építési korának pontosabb meghatározásához a kályhacsempék korhatározása ad némileg támpontot. A kutatóárkokban egyre határozottabban rajzolódott ki a ház alaprajza, pontos képet azonban csak a pusztulási törmelék el hordása után kaptunk. A három helyiségből álló lakóépület bejárata a középső helyiségnél volt, de káváit a lezuhanó faltömbök teljesen megsemmisítették. (7. ábra) A konyha és az északi helyiség közötti válaszfalon sérülésmentesen maradt meg az eredeti ajtónyílás, ami az északnyutgati saroktól 65 cm-re keletre volt, és 90 cm széles volt. Az ajtónyílás kifelé és befelé is tölcséresen szélesedett. Az ajtókáva közepén találtuk meg az ajtótok fészkét. Az ajtónyílás kávái és a tok fészkei sérülésmentesek voltak. Mindez azt jelenti, hogy a 15

x15 cm vastag fatokokat a fal építése előtt már beállították eredeti helyükre, és köréjük falazva alakították ki a nyílást. (8. ábra) A konyha déli falán is megtaláltuk a déli helyiségbe vezető ajtót, de ennek káváit a lezuhant faltömb szétroncsolta. Feltehetően a két sérült ajtó is ugyanolyan kialakítású és méretű lehetett, mint az északi helyiségéA konyha keleti felében az északi és a déli válaszfalon egyaránt boltvállat tártunk fel. A déli falon megmaradt a boltvállról induló boltozat egy kisebb szakasza is. A boltváll a helyiség válaszfalainak csak a keleti felén maradt meg. A konyha nyugati részén boltozatra utaló nyomokat nem találtunk. Az északi válaszfal elég magasan maradt meg ahhoz, hogy a boltozat hiánya a nyugati részen egyértelműen megállapítható legyen. A kutatási megfigyelések már ekkor egy szabadkéményes konyhára utaltak. A szabadkémény alatt egy 245x145 cm nagyságú tűzpadkát tártunk fel. A tűzpadka mindkét irányból teljesen körbejárható volt. A tűzpadka és a falak között 60 cm széles sávot hagytak szabadon. (9. ábra) A konyha keleti falában - várfalban - két utólagos kialakítású falfülkét tártunk fel. Mindkét fülke 25 cmre van a válaszfalaktól, magasságuk 150 cm, az északi fülke 80 cm, a déli 150 cm széles. A fülkékben lévő polcdeszkák fészke is egyértelműen felismerhető maradt, a polcok közötti távolság 50 cm. (10. ábra) A válaszfalakon a padlótól 68 cm magasságban és 54 cm-re a keleti faltól egy 40x40 cm nagyságú fűtőnyílást találtunk. A fűtőnyílások felett 34 cm-re, azok középtengelyében egy 10x17 cm-es kisebb nyílást tártunk fel. A déli válaszfalon lévő fűtőnyílás el volt falazva. (11. ábra) Az északi helyiség délkeleti sarkában feltártuk egy kályha 68 cm magas és 140

x150 cm nagyságú, tört kőből készült alapját. A kemencealap téglából készült felülete a fűtőnyílással volt egy magasságban. A téglafelület és a kályhalap széle között 18-22 cm széles, sárga, agyagos felületű sáv volt, ez lehetett a kályha falvastagsága. A déli fal mellett megmaradt egy legömbölyített szélű tégla, ami 6 cm-rel nyúlt túl az alap szélén, ez lehetett a kályhalapot lezáró párkány maradványa. (12. a)-b), 13. ábra) A déli helyiségben - a már leírt fütőnyílás alapján - egy ugyanilyen méretű kályhaalapra számítottam. A 2002. évi ásatáskor már lehetett tudni, hogy az itt lévő kályhatüzelőberendezés szinte teljes magasságában megmaradt. Az agyagos tapasztáson talált tál alakú kályhaszemek már ekkor igen meglepőek voltak, hiszen az északi helyiség alapján nem szemes kályhára számítottam. A feltárás folyamán azonban még ez utóbbi feltételezés sem bizonyult helytállónak. A keleti faltól mérve 226 cm, a délitől 158 cm nagyságú kőalapon egy tört kőből készült kemence állt, aminek csak délnyugati sarkát roncsolta a lezuhanó faltömb. (14-15. ábra) A kemence agyagba rakott tört kőből készült. A már említett háromszögletű, tál alakú kályhaszemeken kívül más kályhaszemet vagy csempét nem találtunk. A kemence szélessége az északi faltól mérve 158 cm, ami közel azonos az északi helyiség kályhájának a szélességével. A kemence kelet-nyugati szélessége 228 cm, ebből 54 cm a szájnyílás előtti nyugati padka szélessége. A padka magassága 58-60 cm, ami szintén azonos az északi helyiség kályhaalapjának magasságával. Mindez azt jelenti, hogy a kályha elbontása után a kőből készült alapot nyugati irányban kiszélesítve építették fel a kemencét. A korábban itt állt kályha meglétének több konkrét bizonyítéka is van. A kemence fala elzárja a kályha eredeti - konyha - felőli fütőnyílását. A déli helyiség északi falán jól láthatóan és mérhetően megmaradt a korábbi kályha alsó szögletes részének a lenyomata. (16-17. ábra) A lenyomat alapján a korábban itt állt kályha kelet-nyugati szélessége 145 cm volt, ez szintén azonos az északi kályha szélességével. Végül, de 66