Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)
PAÁL József: Hegyesd vára - Rekonstrukciós elképzelések
A következő, második „lépcső" egy cca. 6-9 m magas, több helyen faragással kialakított sziklafal, amely a felső magot 6-10 m szélességben, szabálytalanul kíséri. Ezen falnyomok nem figyelhetők meg. A második és harmadik „lépcső" közötti, 5-8 m széles teraszrész adott helyet az ún. alsóvárnak és a feljáróútnak. A harmadik „lépcső" helyenként, pl. a déli oldalon igen magas, 10 m-es sziklafalakból áll, amelyek az ÉK-i oldalon 3-5 m magasságra szelídülnek, majd az É-i oldalon megszűnnek. Álláspontom szerint a Römer- és Könyöki-féle rajzokon ábrázolt éles kanyarral kialakított út nem lehetett a történelmi út vonalvezetése, mert az utolsó - kapu előtti fordulót - a magasságkülönbség miatt — lehetetlen, főleg lóval (teherrel!) megközelíteni. Továbbá a vármagból kiinduló NY-i irányba tartó fal további nyomait fedeztem fel a „harmadik" lépcső után, amely záró falat és kapuépítményt jelenthet. Ezt tekintem a vár első kapujának. Az út itt érte el a várat, míg a jelenleg magasabb falakkal látható kapuépítmény valószínűleg a második védmű volt. Az út a sziklafalakat követve, csigavonalban övezve a várfalakat, egy teljes kört leírva érkezett el a várkapuhoz. Ezzel a megállapításommal érthetőbbé válik az ún. Greischer-féle metszeten a nyugati irányból ábrázolt kapu. Alsóvárnak a toronyépítményen kívüli, a második „lépcső" szinten álló összes maradványt nevezzük. A NY-i oldalon álló kapuépítménnyel indult, valószínűleg a sziklafal tetején húzódott a körítő várfal, ami a második kapuhoz csatlakozott. A második kapuépítmény torony lehetett, erre utalnak a támfalak is, sőt a beforduló várfal nagy valószínűséggel egy újabb kaput vagy záró falat jelenthet. A szűk - cca. 3-5 m-es - beépíthető sáv, amely a várfal és a sziklafal között van, minimális beépítést tehetett csak lehetővé. Valószínűleg a várfalnak tapadó fél nyeregtetővel kialakított épületeket jelentett, amelyeknek nem lelhetők fel nyomai. A szélesebb - É-i - területrészen magasabban álló falak, szögben fordulva valószínűleg egy bástyás kialakításban végződtek. Rekonstrukciós változatok A rekonstrukciós kísérlethez kétségkívül vannak előképek és példák: a korabeli metszetek, a későbbi felmérések, az eddigi egyetlen rekonstrukciós rajz (dr. Koppány Tibor), továbbá segítséget nyújt a helyszín értékelése. Sajnos az adatok összevetéséből nem adódik egyértelmű megoldás és támadhatatlan teória. A helyszin értékelése álláspontom szerint a két kaput (tornyot?), az övező falak helyét egyértelműen eldöntötte, a felvezető út vonalvezetését megtalálta. A felsővári torony kialakításában van a legnagyobb bizonytalanság. Szükségesnek látom, hogy az alábbi lényeges elemeket kiemeljem: A korabeli felméréseknél a legfelső szinten az É-i oldalonjeleztek falmaradványokat - most is ott található -, tehát lehetséges, hogy itt állt a magasabb, toronyszerűén kiemelkedő épületrész. A nagyszilárdságú habarcs is erre utal. A hegytető a 12x16 m-es körvonalon belül igen egyenetlen, a NY-i oldala az alapterületi méreten belül 4 m-t lejt. így az ezen az oldalon lévő épületrész alapozása egy szinttel lejjebb kezdődött. Nem valószínű, hogy azt feltöltötték, hanem térként kihasználták, ami azt is jelentheti áttételesen, hogy a magas toronyrész nem itt volt, mert a nem azonos alapozási sík statikai problémát okozott volna. A ciszterna funkciószervező léte nem bizonyított, valószínűleg udvarnak vagy helyiségnek a nyoma. A korabeli metszetek mutatnak egy karakteres de láthatóan nem a teljes hegytetőt elfoglaló területű - tornyot és a felsővárban épített, körítőfalaknak is felfogható zárt építményt, amit joggal nevezhetünk vármagnak. Falazott lépcsőtorony nyomokat nem észleltem. Elképzelhető, hogy fa felvonóhíd jellegű megközelítése volt a felsővárnak. A fenti logikai elemek és helyszíni tapasztalatok alapján készítettem el a rekonstrukciós vázlatomat. 39
