Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)
ZSOLDOS Attila: Vár, város, ispánság és megye - Veszprém az Árpád-korban
nem az Árpád-ház valamely más tagja, ellenben valószínűnek ítélte, hogy Veszprém Besprim hercegről, a település körül kialakított megye első ispánjáról kapta a nevét." Végezetül olyan álláspont is ismert, mely szerint Boleszló második felesége magyar nő volt ugyan, aki azonban nem köthető az Árpád-házhoz, hanem valamely törzsfő lánya lehetett, s így értelemszerűen Besprim hercegnek sincs semmi köze Veszprémhez. 1 2 Bárki vagy bármi is volt a veszprémi vár névadója, annyi bizonyos, hogy maga a vár létezett és várispánság központjaként szolgált. A várispánság sajátos királyi uradalom volt. Központját egy uralkodói vár, esetünkben Veszprém, alkotta, amelyhez az erősség tágabb földrajzi környezetében lévő királyi földekből rendeltek hozzá több-kevesebb birtokot a rajtuk élő népekkel együtt. Az ily módon kialakított uradalom tehát nem alkotott zárt egységet, egyes tartozékai melyeket „várföld"-eknek (XIII. századi latinsággal: terra castri) neveztek - a vártól kisebb-nagyobb távolságra, szórtan feküdtek. A rendelkezésünkre álló források alig néhány, a veszprémi várhoz tartozó várföld emlékét őrizték meg, mivel azonban adataink kivétel nélkül a XI11. századból valók, amikor is a várispánságokhoz tartozó földek eladományozásának gyakorlata már megroppantotta a nagy múltú intézmény gerincét, okkal feltételezhető, hogy eredetileg jóval több birtok alkotta a veszprémi várispánságot. A várispánságok általános jellemzőjének megfelelően a veszprémi várföldek javarészt Veszprém megye területén feküdtek, de találunk közöttük Zala és Győr megyeit is." Szent István idézett 1009. évi oklevelének szövege azonban aligha a veszprémi várispánságra utalt, amikor - Fejér, Kolon és Visegrád mellett - Veszprém várának határait emlegette. A várispánságok, éppen szórt, területileg össze nem függő tömbökből álló birtokállományuk miatt, egyszerűen nem voltak alkalmasak arra, hogy egy egyházmegye területét velük határozzák meg. Az oklevél ezen részében azonban nem is a veszprémi várispánságról van szó, hanem Veszprém megyéről. Az egyes várak alá rendelt földek láncolata ugyanis kirajzolta a vár uralmi körzetének határát, s az ezen a határon belül fekvő terület egészét nevezték a „vár megyéjéének, ami abban leli magyarázatát, hogy a „megye" szó eredetileg 'határ'jelentéssel bírt. A megye tehát területileg nem volt független a várispánságtól, ám nem is azonosítható azzal, hiszen, míg a várispánság egy sajátos királyi uradalom, a megye az ország területi igazgatásának intézménye volt, mely a helyi várispánság földállománya mellett a határain belül fekvő egyéb uradalmakat: királyi birtokokat, valamint az egyházak és a világi magánbirtokosok földjeit is magában foglalta. A két intézmény, a várispánság és a megye mindazonáltal minden különbözőségük ellenére szoros kapcsolatban állt egymással. A legvilágosabban ez abból a tényből tűnik ki, hogy a várispánság élén álló várispán volt egyszersmind a megyét kormányzó megyésispán. A várispánság, s így a megye élére a király nevezett ki ispánt {comes), az esetek túlnyomó többségében az előkelő rokonságoknak a király kegyét és bizalmát élvező tagjai közül. Az ispáni megbízatás a király „tetszése tartamára" szólt, azaz az uralkodó saját belátása szerint adhatott vagy vehetett el ispáni méltóságot; mindenesetre a rendelkezésünkre álló adatok szerint az ispánságok - és más királyi tisztségek - betöltőinek személye meglehetősen gyakran változott a középkor folyamán. A megyésispánokat, legalábbis az Árpádkor időszakában, hely illette meg a királyt az ország kormányzásában segítő, s az operativ politikai döntéseket meghozó királyi tanácsban. Az egyes megyésispánságok politikai súlya ugyanakkor a jelek szerint különböző volt. Ez főként abból sejthető, hogy, miután a XII. század végén kialakuló gyakorlat szerint szokássá vált az ünnepélyes királyi kiváltságlevelek végén felsorolni a legfontosabb egyházi és világi méltóságok viselőit, egyes megyék ispánjai soha nem - vagy csak nagyon ritkán - szerepelnek ezekben az úgynevezett méltóságsorokban, más megyék kormányzói viszont rendszeresen előfordulnak e jegyzékekben. Veszprém esetében a helyzet úgy alakult, hogy míg a XIII. század első felében kifejezetten ritkán szerepelt ispánja a méltóságsorokban, 1 4 a század második felében valamivel gyakrabban találkozunk velük, ám ekkor is gyaníthatóan inkább az ispáni címet viselő személyeknek, semmint magának a megyének a politikai súlya miatt. Ezt a gyanút táplálja az a körülmény is, hogy - a rendelkezésünkre álló adatok szerint - az Árpád-kor folyamán egyetlen alkalommal sem viselte a megye ispánságát valamely főméltóság, leszámítva az 1295. évet, amikor Péc nembéli 1 5 Dénes fia János, III. András édesanyjának, Thomasina hercegnőnek a pohárnokmestere volt a veszprémi ispán. 1 6 Nem a veszprémi várispánság volt az egyetlen ispánság, mely a megye területéhez köthető. Más megyék esetében előfordul, hogy a megyével azonos nevet viselő várispánság mellett más várispánság vagy várispánságok is működtek a területén. A legismertebb példa erre Nyitra megye, ahol is a Vág folyó völgyében több ilyen, a feltételezések szerint határvédelmi célból létrejött várispánság léte mutatható ki. Fejér megyében pedig már Szent István 1009. évi oklevele említést tesz egy „Füle nevű Úrhida vár kerületében fekvő" faluról {villám unam Fyley nomine sitam in conpage Hurhyda civitatis), 1 7 s mivel mind Füle, mind Úrhida Fejér megyében fekszik, kézenfekvő arra gondolni. 12