Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

RAINER Pál: Középkori plébániaépület(?) Szentkirályszabadján

nyílt a Balatonra. Ez napjainkban, a modern beépítettség miatt, már csak részben élvezhető. Az ásatás során, a romoktól eltekintve, igen csekély leletanyag került elő. A néhány mázatlan, vöröses, szürkés és kevesebb fehér színű házi kerámiatöredék mellett, említést érdemel egy sómázas lostitzei (Morvaország) kőedény töredéke, amelyet a pincében, a csontok között találtunk.

1

3 Ezek alapján az épület inkább a késő középkorra (XV-XVI. század) keltezhető, s nyilván a török alatt pusztult el, feltehetően a közeli Veszprém 1552-es első elestét követően. Az épület és a szentély között az 1. kutatóárok mintegy 3,80-4 méteres szakaszán négy sírt tártunk fel. (18-22. ábra) A sírgödröket részben már belemélyítették a 0.60-1 méter mélyen jelentkező sziklás altalajba. Az 1. sír mintegy 1,26 m magas halottját, aranyszálakból készült - két keresztet ábrázoló - pártamaradványa alapján bizonyára egy leányt, koporsóban temették el. A 2. sírban egy 0,78 m magas, a 3. sírban egy kb. 1 m magas gyermek nyugodott. A 4. sírban csak az alsó lábszárak csontjait találtuk „in situ\ mert - a 3. sír halottját részint reá temetve - a váz többi részét elpusztították. Egy további, 5. sírnak szintén csak a lábrészletét tártuk fel a 2. kutatóárok déli végében. Ez a sír már az épület nyugati helyiségének belsejébe esett, s nyilván annak megépültekor pusztulhatott el a többi része. A sírok a belőlük előkerült kevés leletanyag alapján valószínűleg késő középkoriak. A templom eredeti déli bejárata előtt ásott 4. kutatóárokban megfigyeltük a középkori küszöbkövet. (23. ábra) Teteje a mai szinttől 0,20 méterrel lejjebb helyezkedett el, itt volt a korabeli járószint. A hajó falának alapozása e helyen 1,12-1,30 méter mélyre nyúlik le a mai felszín alá. (A szentély alapozása a keleti oldalon mindössze 0,70 méter, közvetlenül a sziklán található.) „In situ" temetkezést itt nem találtunk. A kutatás és dokumentálás (rajz, fotó) után a falmaradványok visszatemetésre kerültek. A későbbiekben kívánatos lenne az egész - eddig csak részleteiben megfigyelt - épületrom feltárása, konzerválása és bemutatása. Ezáltal a templom és a temető alkotta együttes, a plébániarommal kiegészülve kellemes részletét alkothatná a községnek. A közeli, a XX. század közepéig Zala megyéhez tartozó Alsóörs, Petőfi köz 7. szám alatti, ún. „török adószedő háza", eltekintve 1880 körüli átépítésétől, többé-kevésbé ma is lakható állapotban, épségben megmaradt középkori kisnemesi kőkúriája hazánknak.

1

4 A középkori Veszprém és Zala vármegyék határterületéről pedig több hasonló késő középkori kőkúriát romjaiban ismerünk. Ilyenek a balatonakaiiságpusztai

1

5 templomrom melletti l/a. épületrom, a dörgicse-alsódörgicsei

1

6 templomrom mellett három épületrom, a kővágóörs-ecséri

1

7 templomrom melletti ugyancsak három épületrom, továbbá a nagyvázsonycsepelyi

1

8 templomrom melletti kúriarom. Ismereteim szerint, ezek közül a kővágóörs-ecséri templomromtól ÉK-re, Tóth Sándor művészettörténész által 1965-ben feltárt, a XV-XVI. század fordulójára keltezhető, 11x4,5 m-es méretű, kétosztatú, nagyobb Ny-i helyisége alatt mintegy 2 m mély pincével bíró kőépület

1

9 tekinthető a Szentkirályszabadján feltárt kúriarom legközelebbi párhuzamának. További párhuzamként megemlíthető Vilonya 1911-ben még 1481es évszámú kőtáblával díszített és 1499-es oklevélben is említett plébániája, később református lelkészlaka (Kossuth utca 47.), amelyet azonban a többszöri átépítések napjainkra már felismerhetetlenné téve, teljesen kiforgattak eredeti jellegéből.

2

0 A lakóház alatti (Alsóörs, Kővágóörs-Ecsér: a templomromtól ÉK-re feltárt épület, Szentkirályszabadja, Vilonya) vagy melletti (Nagyvázsony-Csepely) pincék építését a vidékünkön a rómaiak óta kedvelt szőlőművelés és borkultúra indokolta. A paloznaki plébániaépület alatti, 1500 táján épült boltozatos kőpince napjainkban is épségben található.

2

1 JEGYZETEK RÖVIDÍTÉSEK BÉKEFI 1907 = BÉKEFI R.: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Budapest. CZEGLÉDY-KOPPÁNY 1964 = CZEGLÉDY I. KOPPÁNY T.: A középkori Ecsér falu és temploma. Archaeologiai Értesítő 91 (1964) 41-60. ENTZ 1956 = ENTZ G.: Későgótikus udvarház Alsóörsön. Művészettörténeti Értesítő (1956) 125-132. ÉRI-GERŐNÉ-SZENTLÉLEKY 1964 = ÉRI I. GERŐNÉ Krámer M. - SZENTLÉLEKY T.: A dörgicsei középkori templomromok. Magyar Műemlékvédelem (1959-1960) 95116. GUZSIK 1979 = GUZSIK T.: Veszprém megye középkori templomépítészetének kutatási kérdései. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14 (1979) 163-202. 113