Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

kutatóárokban -52-54 cm-ig, ill. a temető körítőfala előtti 110 cm széles lemélyítésben 100-110 cm-ig semmiféle fal nem jelentkezett, továbbá, hogy a műemléki helyreállítás során 1,65 m hosszan megtalált falszakaszszal sem nyúlt tovább a 2. helyiség K-i fala az 1. helyiség DK-i sarkánál, a 2. helyiség É-D-i irányban összesen 4,25-4,45 m hosszú lehetett (a falmegvastagításból adódtak a különböző méretek - 25. ábra: barna). Az OMF által elvégzett tereprendezések és falkonzerválás nyomán napvilágra került épületfalak dokumentációja, sajnálatos módon, nem ismert. Az ásatásvezető által készített skicc alapján azonban az épülethez K-felől, közvetlenül a küszöb előtt, még egy kétosztatú, csonka bejáró-építmény csatlakozott. A küszöböt egyébként a 4. épület 2. helyiségének ÉK-i belső falsarkától 0,5-1,4 m között építették meg. Az épület tört kőből készült, 1. helyiségének É-i ill. D-i fala és a cinteremfal egybekötött. Falainak vastagsága általában 50-55 cm. A temető körítőfala és a 4. ház egy időben készült. Leletanyagát kevés későközépkori kerámia alkotja. Az épület kutatása nem fejeződött be. 9.5. épület? kerítésfal? A 3. épületet átvágó 4. kutatóárokban az épület É-i falától egészen a kutatóárok D-i végéig a felszíntől, vagy pár cm-es gyepréteg alatt, nagy köves omladék volt megfigyelhető. A 3. épület É-i, belső falsíkjától 10,74 m-re, egy 59-61 cm vastag falnak a metszete jelentkezett 1968-ban a kutatóárok K-i metszetfalában. A megközelítőleg Ny-K-i irányú fal magassága összesen 24-25 cm volt, tört kőből habarcsba rakták. Falkoronája hasonló mélyen jelentkezett a felszín alatt, mint a 3. épület É-i fala, azaz a 3. épületnél 58-60 cm, az 5. épületnél 53-61 cm mélyen. Az ún. 5. épület egyaránt tartozhatott a 2. vagy a 6. épülethez (a 9. árok Ny-i tanúfalában mutatkozott falhoz), de önállóan, kerítésfalként is elképzelhető. (25. ábra) 10. 6. épület? 1968- ban a 2. épülettől D-re, a 9. kutatóárokban egy 4,70 m széles nagy méretű viszszadobált kövekkel, feketés-szürke földdel beoltott beásás közepén, 25 cm-re a felszíntől egy 1,48 cm hosszú 2-3 kőből rakott, 3236 cm magas, habarcsnyomokat mutató fal jelentkezett. A faltól É-ra a 17., D-re a 19. és 18. sír részleges feltárására került sor. A 18. sír felett, 20-24 cm vastag kősor húzódott. (13. ábra) A megtalált falszakasz önálló épületként is szóba jöhet, de tartozhatott a 2. épülethez, vagy még inkább az 5-öshöz. (25. ábra) 11. 7. épület? 1969- ben a 2. épülettől Ny-ra, 15,1016,50 m között egy 60 cm széles területen, a szivattyúházhoz vezető szerviz út építésénél fal (?) került elő. Ugyanennek az útnak az építésénél 50 cm mélyen fekvő bordázott (?) mozsártöredék, valamint a szivattyúház és a vezeték építése közben, az ásatási területtől D-re eső árokban látott napvilágot egy keretezett, lóherés díszítésű faragott kőtöredék is. A munkások közvetítésével megkapott kőtöredékek pontosabb lelőhelyét nem sikerült tisztázni.

36 12. Az épület-együttes relatív kronológiája A feltárások eredményeként leszögezhetjük, hogy a ságpusztai régi temetőtől D-re nem egy római kori fürdő falai húzódnak.

37 (25. ábra) A római kori jelenlét azonban igazolható. (I. és II. római kori épület) és volt hypocaustum is. Csak az nem egy fürdő helyiségeit és medencéit fűtötte, hanem egy lakóházét. A kör alakú épület sem egy római kori fürdőnek volt medencéje vagy izzasztókamrája, hanem valójában a román kori templom szentélyéhez falazott félköríves sírkamra volt. A római kori település II. századi fennállása feltételezhető, IV. századi élete már az ásatások előtt is igazoltnak volt te-