Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
koszorút tartó angyalt - a kapu stílusának megfelelően „romános archaizálással" (azaz neoromán stílusban) budakalászi mészkőbe faragva (és az építés helyére szállítva) összesen 1400 pengőért; az egy darab kardot babérággal pedig 85 pengőért (összesen: 1485 pengőért) készítette el Rajky. 1936 őszén fejeződtek be a Hősi Kapu kőműves, gépészeti munkái, viszont csak 1937 tavaszán helyezték el a Hősök termében azt az öt carrarai márványtáblát, melyen aranybetűkkel vésték fel az elesett 380 veszprémi hősi halott nevét, melynek formájáról az 1936. évi 130. közgyűlési határozat döntött. Ebben mondták ki, hogy a már készen álló Hősik Termében a műépítész, Pázmándi István tervei alapján egy zirci márványból épített szarkofágot helyeznek el, amely egy ismeretlen katona földi maradványait foglalja majd magába. A zirci márványból faragott szarkofágot ugyancsak 1937 tavaszán építették be a helyére. Az 1937. május 12-i, 75. közgyűlés fogadta el és hagyta jóvá a Hősi Kapu munkálatainak végelszámolását. A szarkofágot a Veszprémi Kisipari Szövetkezet építette 550 pengőért. Továbbá kifizettek Bán Károlynak 19.972 pengőt, Csornai Mihálynak 502 pengő 79 fillért; Viczena Sándornak 712 pengő 66 fillért, Rohonczy Jánosnak 1087 pengőt. A hősi nevek bevéséséért 461 pengőt; az üvegfestésű ablakokért 523 pengőt; a kovácsoltvas lámpatestekért 103 pengő 60 fillért; a szobrászmunkáért 1485 pengőt; a kovácsoltvas kilincsekért 240 pengő 62 fillért fizettek ki (10-14. kép). 17 Kétévtizedes tervezgetés, vita és akadékoskodás után 1937 májusára a Hősök Kapuja készen állt a megnyitásra (15. kép). A Hősök Kapujának felavatása A Hősök Kapuja felavatására a Szent István Év — I. Szent István halálának 900. évfordulója - adta volna az alkalmat. Ezért a kapu átadására is eredetileg 1938-ban került volna sor, számos más létesítménnyel, a Szent István völgyhíd, a Szent István és Gizella szobrok és a Szent Margit templom felavatásával együtt. Azonban épp a lokális politikai események torlódása miatt erre csak 1939 júniusában került sor. A felavatás eseményeit Veress D. Csaba kutatta ki. Alább, zömmel ebből a Múzeumi Diáriumban megjelent tanulmányból idézzük az avatási szertartás eseménysorát. 18 Az átadást 1939. június 17-ére, vasárnapra tűzték ki. A helyi sajtó véleménye szerint a borús idő és az eső ellenére nagy tömeg gyűlt össze a reggeli órákban az alsóvárosi temetőben, hogy az I. Világháború ideje alatt, a veszprémi hadikórházban meghalt katonák sírjánál és temetői emlékművénél. Itt ünnepélyes keretek között exhumálták egy névtelen katona földi maradványait. Az ércládába zárt maradványokat a hősi temetőben levő kereszt előtt ravatalozták fel, mellett két órán át díszőrség állt. A ravatalnál délelőtt 9 órakor Kolossvary László ny. ezredes mondott beszédet, és a Veszprémi Dalegylet és az Iparosdalárda egyesített kórusa énekelt Gaál Sándor karnagy vezényletével. Ezután indult meg az ünnepélyes menet a várkapu felé. A gyászmenet élén a jutási altisztképző iskola katonai díszszakasza haladt. Őket leventék, formaruhás és polgári ruhás frontharcosok követték, akik vállukon vitték az érckoporsót. A gyászmenetben képviselve voltak a városi és a megyei törvényhatóságok is, valamint a hadirokkantak és hadiözvegyek sokasága. A menet mindkét oldalán leventék vonultak lobogó fáklyákkal. A rossz idő ellenére, a felvonulás útvonala mentén ezernyi ember állt sorfalat. Amint a menet megérkezett a Hősök Kapujához és a bronzkoporsót belehelyezték a márványszarkofágba, a városban működő három keresztény egyház (katolikus, református és evangélikus) papjai először rövid imát mondtak, majd 11 órakor rendes tábori szentmisét celebráltak. Közben az egyesített kórus adott elő énekszámokat. A mise alatt — akárcsak a felvonuláskor - a fűzfői gyártelep zenekara adott a zenei kíséretet.
