Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
1. Idiofon hangszerek A gyűjteményben idiofon hangszertípus csak az ismeretlen származású és leltározatlan kasztanyett volt, amely hangszertípus Észak-Afrikában és Spanyolországban elterjedt. Magyar nyelvterületen egyáltalán nem jellemző, így valószínűsíthetően valamely teljes hagyatéki anyag megvásárlása során jutott a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum birtokába. 2. Membranofon hangszerek A hangszercsaládba tartozó hangszereket fúvással, dörzsöléssel és ütéssel lehet megszólaltatni. A frikciós dobokat nem ütéssel szólaltatják meg, hanem a membránt a közepébe kötözött merev nádpálca vagy egyéb anyag, illetve hajlékony lószőr vagy egyéb anyag ritmikus húzogatásával hozzák rezgésbe. A frikciós dobok leginkább Afrikában és Európában elterjedt hangszerek. Az afrikai frikciós dobok dobformájúak, míg az európai típusok inkább fazék alakúak. A hangszertípus elnevezése magyar nyelvterületen a legtöbbször hangutánzó szó (pl. szötyök, höppögtető, stb.) A szakirodalomban elterjedt köcsögduda elnevezés valószínűsíthetően szerkesztői beavatkozás eredménye, mert a Dunántúlon a tájnyelvi megnevezésekben alig van nyoma. Viski Károly szerint a dunántúli elnevezés a szötyök és a höppögtető, és az Alföldön nevezik köcsögdudának. 2 Malonyay Dezső szerint a Balatonvidéken a hangszertípus elnevezése a duda. 3 A Magyar Népzene Tára jeles napokkal foglalkozó második kötetében a regölés témakör adatainál mindössze két esetben jelölik a hangszertípust köcsögduda kifejezéssel. A 809-11-es jegyzetben szerepel a regösök hangszerei között a „láncosbotokkal és köcsögdudával". 4 A 833-as jegyzetnél már csak zárójelben szerepel: „bottal, szötyökkel (köcsögduda)". Valószínűleg a zárójeles kiegészítés a szerkesztés során került oda. A Magyar Népzene Tára többi szöveghű leírásában nem szerepel a köcsögduda kifejezés. A Történeti Etimológiai Szótárban nem szerepel a köcsögduda kifejezés. A népnyelvben a hangutánzó duda kifejezés többféle hangszertípust is jelölhet. A népi trombita elnevezése víziduda, a népi klarinét elnevezése nádduda és a peremfurulyák anyaguk szerint napraforgódudák vagy tökdudák. A német nyelvben a Brummtopf elnevezés a hangszertípus mély dörmögő hangjára utal. Egyéb elnevezés németül a Reibtrommel, angolul friction drum. Mindezek figyelembevételével a szaknyelvi megnevezésénél következetesebb a frikciós, vagyis dörzsöléssel megszólaltatott dob jelölés, mert a duda aerofon hangszertípust feltételez. Szlovéniában a Felső-Muravidék déli részén a pálcával megszólaltatott frikciós dobok elnevezése a duda. 5 Leopold Kretzenbacher tanulmányában az ADV kutatásaira reagáló azon magyar néprajzi kutatásokra hivatkozik, amely 1932-ben a Dunántúl területén 170 községben végeztek. Ennek eredményeként kimutatták, hogy a maszkos alakoskodó regösének kíséreténél frikciós dobokat használnak, amely Kretzenbacher szerint a „bikának nevezett bőgő fazék" 6 . Kretzenbacher téves adatát M. de Ferdinandy: Mythologie der Ungarn 1966-ban Stuttgartban megjelent munkájából idézi e téves adatot más kutatók is átvették. A tévedést valószínűleg a Magyar Népzene Tára regöléssel foglalkozó II. kötete jegyzeteinek valamely téves fordítása vagy értelmezése okozhatta. Az MNT II. kötete 790. jegyzetében olvasható szöveghű leírás szerint: „Ma négyenjárunk, régen heten köllött járnyi. Akkor hárommá több vöt, mer az egyik bika vót, aki morgott a sóért, a másik a macska vót, aki nyávogott a szalonnáért, aztán azt mondta - Ha nem annak a szalonnát, kibököm a gerendát. - a harmadik a kany vót." Az MNT II. kötetében Zala-Söjtörről 1898ból való lejegyzés 796-os jegyzetében a regölésnél „a bika bömböl és láncosbotot zörget"?