Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

nikát a Milanovce fázissal hozza kapcsolatba.

83 Az ujjal húzkodott felület ritkán ad ki mintát, egy oldaltöredéken a fül alatt V formájú az elrendezés (6. ábra 11.). Előfordul fűcsomóval durvított oldal is. A leletanyag a korai vonaldíszes kerámia körébe sorolható. Az biztos, hogy nem a legkorábbi, kialakulási fázisban kezdődött a telep élete, hanem később, a Bína/Bicske fázisban. A feltételezett házak elhelyezkedéséből és a kerámia jellemzőiből ítélve az objektumok nem teljesen egykorúak. A lelőhely közepén feltárt két gödör, a 188. és 197., továbbá a 237. objektum kerámialeletei között néhány darab árnyalatnyi különbségre, a Milanovce fázisra utal. Ilyen a bikónikus edény legömbölyített hasvonala a 102. és 188. objektumban (5. ábra 8., 10. ábra 1.), a behúzott peremű nagy edény pereme alatti benyomkodott pontsor (10. ábra 7.), a 197. objektumban a perem alatt körbefutó vonaldísz (12. ábra 1.), a vörös festés megléte, a durva kerámiában a nagyszámú díszítetlen oldaltöredék (12. ábra 11-12.), a 237. objektumban pedig U alakú bemélyített minta (4. ábra 10.). A különbség árnyalatnyi, de érzékelhető, nem is annyira a kerámiaformák és díszítések eltérésében, hanem a kerámia anyagában. A soványítás technológiája változik, a szerves anyag mellett nagyobb arányban alkalmaznak homokot. Liter korai vonaldíszes települését a hasonló nagyságrendű Strögenhez lehet leginkább hasonlítani. Az ottani tipológiai felosztással

84 vethető össze a literi két horizont. A légvonalban 4 km-re lévő Balatonalmádi-Vörösberény

85 érdemel még figyelmet. Nem véletlen, hogy sok rokon vonást mutatnak a földrajzi közelség miatt azzal a megszorítással, hogy Balatonalmádi szűkebb spektrumú, kevesebb a kerámia és a jelenségeket csak részlegesen volt mód feltárni. Kronológiai különbséget jelez az az eltérés, hogy Balatonalmádiban hiányzik a bikónikus edény, van viszont finoman karcolt díszítés. Literen a korai/klasszikus vonaldíszes fázisok közti átmeneti időszak a feltárt településrészleten nem volt fellelhető. Még közelebb, 2 km-re ismert egy másik lelőhely, Balatonfűzfő-Uszoda (Szalmássy-telep). Korai vonaldíszes mellett korai kottafejes kerámia került elő több leletmentés során a 70-es években.

86 Literrel szemben a Séd völgyének túlsó partján Papkeszi határában szintén a korai vonaldíszes időszak végére datálható cserepek jeleznek lelőhelyet.

87 Úgy tűnik, a Séd mentén a vonaldíszes betelepülés a korai vonaldíszes kultúrának jóval későbbi szakaszában történt, mint a Balaton nyugati medencéjében. A Séd és mellékvizei mentén 10 korai vonaldíszes lelőhely található (1. ábra 1.) Veszprém és Várpalota között. Veszprémtől nyugatra a késő neolitikumot megelőzően nem ismerünk települést a patak völgyében. Évszázadokon keresztül követhető merev csoporthatárt mutatnak a lelőhely elterjedési adatok a Balaton-felvidéken a korai időktől kezdve egészen a késő neolitikumig. A korai vonaldíszes időszakot követően csupán egyetlen objektum sorolható a Keszthely csoportba, az 1. háztól keletre talált tároló vermek csoportjába beékelődve, a 181. A kevés számú kerámia között van egy csonkakúpos táltöredék széles, M betűre emlékeztető árkolt vonaldísszel, melynek az egyik szára újrarajzolt, a csúcsok között egy rövid vízszintes vonallal kiegészítve (13. ábra 6.), továbbá egy talptöredék kívül vörös festéssel (13. ábra 8.) és egy S profilú mély tál (13. ábra 7.). A tál egyértelműen meghatározza a gödör kronológiai helyzetét. A külső oldalán díszített mély tál a Keszthely csoport jellegzetes darabja, a kampó alakú motívum a csúcsok között rövid vízszintes vonallal ugyancsak tipikusnak mondható.

88 Az edény érdekessége, hogy az ellenkező irányba forduló minta szimmetriája kedvéért a jobb szárat újra vésték rajta, a fölül elhelyezett vízszintes vonal még az első rajzhoz igazodik. Az 1. és 2. ház, valamint a hozzájuk tartozó gödrök teljes egészében zselizi leletanya-