Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

karján a kék ingbe öltöztetett, koronás Istengyermekkel. A szobrocskát fénynyalábok veszik körül. Az oltárépítmény bal oldalán Szent Domonkos áll, baljában pásztorbottal, jobbjában nyitott könyvvel, míg a jobb oldalonjobb kezében az Oltáriszentséget, bal kezében a Gyermeket tartó Istenanya szobrát a feszülettel magához ölelő Szent Jácint (Sw. Jacek) látható, akinek élete legfontosabb eseményét jelképezi attribútuma. A képmező alsó részében az ekét húzó, térdelő ökörpárt, kezét imára kulcsoló, ugyancsak térdelő földművest találjuk, míg előttük a földből kiszántott, sugárzó kegyszobor fekszik, mögötte a kivágott fával és a baltával. Távolban pedig egy kéttornyú templom emelkedik ki a fák közül. A képen mindössze két felirat látható, amely a két szentre vonatkozik: Sw. Dominik és Sw. Jacek.

3 (3. kép). A népi vallásosság ezt a megfogalmazást ismeri. Ennek az ábrázolásnak az előképe 1771 előtt készült, Alan Mach domonkos szerzetes festette, s vele a szobor történetét, továbbá a domonkosoknak Gidlébe érkezését szándékozott elmondani. Ezt a képet a kegytemplomban őrzik (22. kép).

4 A magyar szakirodalomban Gidlére vonatkozóan nem található elegendő adat. A lengyel szakirodalom sem bővelkedik ugyan adatokban, de elegendő arra, hogy a szentkép által megörökített történet feltáruljon. Miután a lengyelül kiválóan beszélő Pék József Balatonfüreden élő mérnök felkereste a kegyhelyet és felkutatta a kegyhely történetére vonatkozó lengyel irodalmat, továbbá a votív képekről fényképeket hozott, ezzel lehetővé tette a Pápán felbukkant szentkép feldolgozását.

5 Gidle sziléziai település, 35 km-re fekszik Czestochowától észak-keletre, Radom felé. A település középpontjában, a főtér közelében három templom található. Az egyik egy fából készült templom, amely a legrégebbi, egykor a plébániatemplom funkcióit látta el. A másik a XVII. századból való egykori karthauzi templom, amely ma a plébániatemplom. A harmadik pedig az a templom és kolostor együttes, amely a lengyelek Mária-kultuszának egyik legfontosabb helye. Ez a Mária mennybevitele templom, amelyet a domonkos rendiek gondoznak. Építése 1612-ben kezdődött Jan Buszta irányításával. 1656-ban szentelték fel a nagy, tágas és gazdagon díszített templomot, amelyben a mai napig a csodatévő gidlei Szűzanya 10 cm-es kőszobrát őrzik.

6 Az aprócska szobor a palástjába burkolózó Szűzanyát ábrázolja, bal karján az Istengyermekkel. Mindkettőjük fején kereszttel ellátott korona ékeskedik. (4. és 6. képek) A kegyszobor és a kegytemplom története A szobor története az 1516-dik esztendőbe nyúlik vissza. Legendája, amely mindennapi eseménnyel indul, egy gidlei illetőségű gazdához kapcsolja a nevezetes szobrocska megjelenését. Ebben az esztendőben ugyanis a hagyomány szerint a helybéli parasztgazda, Jan Czeczek május első vasárnapja előtt kiment szántani a földjére. Éppen azon a helyen kezdett a munkához, ahol ma a domonkos rendiek kolostora és temploma áll. Szántás közben egyszerre azt vette észre, hogy ökrei nem akarnak tovább menni, sőt, a barázdában valósággal térdre estek és megmozdíthatatlanokká lettek. Ekkor a gazda észre vette, hogy a barázdában a földből egy aprócska kőszobor látszik előbukkanni, amit kivett és hazavitt, eltéve a ruhák közé a ládába. Egy idő múlva a családot nagy szerencsétlenség érte: valami folytán elveszítették valamennyien a látásukat és egy közelben lakó asszony segítségére szorultak. Egy alkalommal az asszony a szokásos napi teendőit végezte, amikor észre vette, hogy a ládából fénysugarak törnek elő. Ekkor a gazda elmondta neki a szobrocska megtalálásának történetét, mire az asszony kivette azt a ládából, a rajta lévő portól megmosta és elvitte a falu plébánosához, Piotr Wolpkajowhoz, aki a kis fatemplom oltárán helyezte el a szobrocskát. Közben azzal a vízzel, amellyel