Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
S. LACKOVITS EMOKE - PEK JÓZSEF EGY SZENTKÉP NYOMÁBAN A GIDLEI (LENGYELORSZÁG) KEGYSZOBOR SZENTKÉPI ÁBRÁZOLÁSA A NÉPI VALLÁSOSSÁGBAN 2005-ben egy színes, nyomdai úton előállított papír szentképet vásároltam a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum néprajzi gyűjteményének Pápán, amely első látásra valamely domonkos kegyhellyel való kapcsolatra utalt. Ez a népi vallásos ábrázolásokat jól reprezentáló szentkép felirattal nem rendelkezik, a múzeum szakrális gyűjteményében egyedülálló megfogalmazás. A fakeretbe foglalt képet Koncz Pál főrestaurátor megvizsgálta, de rajta a származásra és az ábrázolásra utaló semmiféle jelet nem talált. A kép keresztirányban, azaz vízszintesen elválasztható két mezőre osztható. A felső rész középpontjában az Istengyermeket jobb karján tartó Szűzanya a földgömb fölötti holdsarlón áll rózsakoszorúval övezve. Hosszú kék ruha borítja testét, fölötte rövid, aranyszegélyű piros köpennyel, míg a gyermek ruhátlan. Mindkettőjük fejét korona fedi. Mellettük balra a rendalapító Szent Domonkos térdelő alakja látható, baljában hosszú szárú kereszttel, jobbra pedig a lengyel domonkosok rendjének létrehívója, Szent Jácint (Jacek, Hyacinthus) térdel, jobbjában tartva az Oltáriszentséget. A képmező alsó részén egy szántó földműves tűnik fel, kezében ostorral. Mellette két térdre rogyott, járomban lévő, ekét húzó ökör jelenik meg. Előttük a földben fekszik egy kiszántott, aprócska, magából fényt árasztó szobor, amely nem más, mint a felső képmezőben lévő Istenanya a Gyermekkel. A kép alsó mezejében látszik még egy kivágott fa maradványa baltával, míg a háttérben kéttornyú templom, folytatásában kolostorral és egy városka részletével. (1. kép) A domonkos rend magyarországi történetében nem találtam olyan adatokat, amelyek egy magyarországi, domonkosok által gondozott kegyhely legendájára utaltak volna. Az kétségtelen volt számomra, hogy a kép egy kegyszobor és kegyhely legendájának történetét mutatja be, egymással öszszefüggő gondolati egységeket ábrázolva, a történet lényegét megfogalmazva. A magyarországi múzeumok néprajzi gyűjteményeiben kezdtem érdeklődni hasonló képek után, amely eredményesnek bizonyult, megtaláltam a nyomravezető ábrázolást. Vasváron, a múzeum gyűjteményében őriznek egy, a fentivel azonos képet, ahol azonban a képmező alján a következő felirat olvasható: „511 Sainte Maria Gidelska, Sta Maria Gidelska, St Maria Gidelska, Sfintu Maria Gidelska." A legendát elbeszélő képmezőt itt egy olyan rózsakoszorú keretezi, amely a rózsákközé elhelyezett 15 medallionba foglalva a Szűzanya életének meghatározó állomásait mutatja be: Mária születése, bemutatása a templomban, Szent Józseffel való eljegyzése, az Angyali Üdvözlet, Vizitáció, Krisztus születése, menekülés Egyiptomba, a Szent Család, Szent József halála, az Utolsó Vacsora, a keresztvitel, Piéta, a Szentlélek kitöltése, Mária elszenderedése, Mária mennybevitele. (2. kép) 1 Most már tisztázódott, hogy egy lengyelországi búcsújáróhelyről, Gidléről van szó, amelyet a domonkos rendi szerzetesek gondoznak. Ezt követően két helyen találtam még a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban őrzöttel megegyező képet: Balassagyarmaton a Palóc Múzeum néprajzi gyűjteményében 2 , valamint Kislődön a Rőthy Mihály Népi Vallásosság Gyűjteményben. Ennek a képi megfogalmazásnak létezik a lengyel változata is. Itt a képmező felső részében a középpontban egy oltárépítmény látható, amelynek közepén jelképes rózsakoszorúban áll a kék ruhás, kék palástos, megkoronázott Szűzanya aprócska szobra, jobb
