Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
vezték ki őrkanonokká. Hogy mi volt a kettős kinevezés oka, nem tudom. 179 Az anyakönyvben eredeti oldalszámozás nincs, utólag számozták kétoldalanként, de nem a szokásos retroverso módon. Ennek a száma a 19. Ez folyamatos oldalszámozás esetén a 42. oldal lenne. Ekkor szerepel utolsó alkalommal az anyakönyvben Szabó Ferenc. 1736. január 29-én történt a következő bejegyzés a mátrikulába egy esketés kapcsán, ekkor a vöröstói plébános szolgált. (Már korábban is ő helyettesítette a vázsonyi plébánost, ha az nem volt a településen.) Szentimrei Szabó Ferenc utóda a plébánosi tisztségben 1736. március 11-én jelent meg először egy házasságkötésnél. Uo. 186. után következő oldal. Tekintettel a karácsonyi időre a Szentimrei távozása legvalószínűbben 1736 január legelején történhetett meg. 180 Ekkor emlékeztek meg haláláról a fehérvári kerületben. SzPL Protocollum districtus Albensis 1731-1777. 129. 181 A veszprémi esperesi kerület kettéosztásakor nem említik Borsati Péter esperességét, de az a későbbiekből nyilvánvaló. Padányi már 1757 legvégén, '58 legelején felszólította az idős Borsatit az esperességről történő lemondásra, amit ő 1758. január 18-i levelében meg is tett. A lemondást végül csak három hónap elteltével, az alkalmas utód megtalálása után fogadta el a püspök. VÉL Protocolla espiscopalia 16. 578. 182 Az 1748-ban felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 10 éve plébános Keszthelyen, feltételezhetően ekkortól viselte az esperesi tisztet is. 183 Az anyakönyvben az oldalszámozás 521-gyel kezdődik, folytatja az előző kötet oldalszámait. Kozorics ezen a napon kezdte meg veszprémi plébánosi működését, mint a város első világi plébánosa. Korábban a ferencesek, majd 1745. novemberétől a piaristák látták el a plébániát. Kanonoki kinevezése 1755. március 12-én kelt. VÉL Protocolla episcopalia 12.172-174. 184 Pfeiffer esperességének kezdetét hivatkozás nélkül 1760-ra teszi. Felkis János esetében pedig csak annyit említ, úgyszintén hivatkozás nélkül, hogy esperesi tisztséget is viselt. PFEIFFER 1987. 89. és 404. 185 Pfeiffer szerint zalaegerszegi esperes-plébános volt 1713-1737-ig. 1733 és 1735 között az esperesi tisztségtől, nyilván korára tekintettel megvált, megtarthatta azonban haláláig a zalaegerszegi plébániát. PFEIFFER 1987- 565186 Pfeiffer esperességét nem említi, szerinte 1732 és 1740 között volt Szántón, majd ezt követően Szentgróton plébános. 1742-től volt kanonok, legkésőbb tehát ekkortól nem ő volt a kerületi esperes. PFEIFFER 1987.153. 187 Pfeiffer szerint 1736-tól már kerületi esperes volt mint salomvári plébános. 1737-től pedig zalaegerszegi esperes-plébános. PFEIFFER 1987. 188-189. Lenti István és Sárkány Gábor közötti váltásra eddig még nem találtam adatot. Két lehetőséget is elképzelhetőnek tartok. Egyrészt azt, hogy Lenti István viselte a kerületi esperesi címet egészen kanonoki kinevezéséig. Későbbi pályafutását ismerve (Padányi általános helynökeként halt meg) ez valószínűnek tűnik. Másrészt az sem zárható ki, gondolva az esperesi tiszt és a zalaegerszegi plébánia későbbi szoros összefonódására, hogy Lenti csupán ideiglenesen, Kálmáncsai lemondása / leváltása, illetve az új zalaegerszegi plébános, azaz Sárkány Gábor kinevezése között volt kerületi esperes. 188 Az első dátum a kinevezés dátuma, míg a második a beiktatásé. Ez utóbbi Padányi egy október 19-i leveléből derül ki. A javadalmak csak a beiktatást követően számítanak jogilag betöltöttnek, és viszont, amíg be nem iktatják az illetőt következő javadalmába, addig a korábbit élvezi. Erre Padányi is utal ugyanebben a levelében. Sajnos egy-két kivétellel nem ismert a beiktatás, csupán a kinevezés dátuma. 189 Mivel néhány napra engedély nélkül eltávozott a plébániájáról, Padányi 1759. április 28. és május 4. között felfüggesztette mind plébánosi, mind esperesi hivatalából. VÉL Protocolla episcopalia 18.182-183. 190 Dravecz József márciusi időpontot közöl, míg tiszteletbeli kanonoki kinevezéséből április vége tűnik valószínűnek. Tiszteletbeli kanonokká április 18-án nevezték ki, ezt követően 23-án történt meg az esperes-plébánosi kinevezés átadása. VÉL Protocolla episcopalia 20. 42-43191 Pfeiffer szerint 1750-től plébános Nemesapátiban 1758. május 12-ig, amikor is a bencés rendbe lépett. PFEIFFER 1987. 272-273. Minden bizonnyal 1750 és 1758 között látta el az esperesi teendőket. 192 1758. február 16-án kelt körlevélen nincs rajta az aláírása, sem más nemesapáti plébánosé vagy esperesé. VÉL Circulares (1758) 1. 242r-v.
