Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

Magánlevéltárában találhatók az évrendezett birtokjogi iratok között.) 112 Ezen a területen található a Bíró Márton által 1757-ben ősi alapítású plébániáknak nevezettek többsége (21 plébániából 12). Bíró adatai csupán jelzésértékűek, mégis rávilágítanak arra, hogy Zala Balaton vonalától északra eső vidékén valamivel kedvezőbb feltételei voltak a katolikus egyházszervezet túlélésének, mint az egyházmegye többi részén. HORNIG 1903. 312-317. Lásd még MOLNÁR 2003a. és DÉNESI 2006. 6-16. 113 Az összeírás címe szerint csak a keszthelyi kerületet tartalmazza, de két esperest tüntet fel, az egyiket Keszthelyen, a másikat Zalaegerszegen. VÉL Conscriptiones proventuum fasc I. No. 1. 114 VÉL Conscriptiones proventuum fasc I. No. 10. 115 Erre utal a zalaegerszegi kerületben összeírt plébániák alacsony száma 1728-ban (5 plébánia). Az 173233-as összeírás már 13 plébániára terjedt ki. VÉL Conscriptiones proventuum fasc. 1. No. 10. és No. 4. A plébániák száma a szerzetesi vezetésű plébániákkal kiegészítve is csupán hét volt. (Ferencesek látták el ekkor a plébánosi teendőket Szentlászlóegyházán és Kanizsán (PFEIFFER-TAKÁCS 2001. 97- és 111., DÉNESI 2006. 53. 254. jegyzet). 116 Ha elfogadjuk ezt a magyarázatot, akkor rögtön feloldódik az 1726-os összeírás címe (D[omi]ni Plebani Districtus Keszthelien[sis] Anno 1726) és tartalma közötti vélt ellentmondás. Ez egyben azt is jelenti, hogy Padányi 1737-es rendelkezése nem egyedülálló, eseti intézkedés volt, hanem az esperesi kerületek felosztásának (egyik) lehetséges változata. Anélkül, hogy valami oda nem illőt akarnék belemagyarázni a forrásokba, megemlítem azt is, hogy a ráckevei kerület kialakítása előtt is quasi két esperese volt a fehérvári kerületnek, Horváth Pál bicskei plébános és Mildorfer György torbágyi plébános személyében. A dolog „szépséghibája", hogy forrásunk egyértelműen utal a bicskei plébános akadályoztatása miatti helyettesítésre, így itt minden bizonnyal a XIX. század második felétől rendszeresen felbukkanó helyettes esperes elődjével találkozunk. 117 A folyó folyásától való eltérések majd minden esetben a települések határát követték. Általánosságban elmondható, hogy amelyik település lakott területe a folyó bal partjára esett, az a keszthelyi, a jobb parton lévők pedig a zalaegerszegi kerületbe tartoztak. Kivételek persze itt is akadtak. Például a jobbparti Aranyad és Csáford mint Szentgrót filiái következetesen a keszthelyi kerület részeként lettek összeírva. A veszprémi és a somogyi kerülettől elválasztó határokról korábban már szóltam. 118 HORNIG 1903. 315-316. 119 VÉL Visitationes canonici 2., Kozorics Ferenc említései uo. 20. és 30. 120 VÉL Protocolla episcopalia 4. 41-43. Az 1746. évre vonatkozó összesítésben a későbbi tapolcai kerület plébániáit még a keszthelyi kerületnél találjuk. Uo. 2. 387. 121 VÉL Visitationes canonicas 10. 122 Bedő Gergely kanizsai esperest 1751. szeptemberében említik. VÉL Protocolla episcopalia 7. 273-275. Ő a kerület első ismert esperese. Mivel 1750-ig tapsonyi plébánosként működött, s ebben az évben került Nemesapátiba, adja magát, hogy a kerület megalakítását is 1750-re tegyem. PFEIFFER 1987. 272-273. 123 A világi közigazgatási beosztás sem magyarázza a különös vonalvezetést. A korabeli járáshatár ugyan északdél irányú volt, de a kerületek közti határ ezzel alig esett egybe, attól keletebbre húzódott, miközben leírt néhány nehezen érthető vargabetűt. 124 VÉL Acta dismembrationis diœcesis No. 25. 125 VÉL Acta dismembrationis diœcesis No. 31. 126 A Zágrábtól visszaszerzett plébániák többségét foglalta magába a csurgói kerület, a győri egyházmegyétől ide került plébániák pedig a pápai és a cseszneki kerületekben kaptak helyet. 127 Zalában kialakították a füredi, kiskomáromi és a sümegi kerületeket, Somogyban a csökölyi és a karádi kerületeket. Természetesen a korábban már meglévő kerületek területe is változott. Azok közül a kerületek közül, amelyek területe felosztásra került a veszprémi és más egyházmegye között, a zalaegerszegi kerület megszűnt, itt maradt plébániáit a kanizsai kerületbe osztották be, a palotai kerület azonban megmaradt, s a veszprémi kerületből és a Győrtől átkerült plébániákból erősítették meg. 128 Szimbolikusnak tekinthető, hogy a püspöki protokollumok több mint húsz kötetes sorozata Padányi helynöki kinevezésével kezdődik. Ettől kezdve Bíró Márton, bár folyamatosan tájékoztatta Sümegen élő főpásztorát, a döntésekre meghatározó befolyással bírt. VÉL Protocolla episcopalia 1. 1-3.; vö. PEHM 1934- 79-93129 A magyarországi latinságban a districtus szó szolgált az esperesi kerület megnevezésére, míg az esperest a vicearchidiaconus szóval jelölték. Hogy mekkora kerületet tartottak ideálisnak, a magyarnál jobban kifejezi például a német nyelv, ahol a latin tíz (decern) szóból származó Dekan, Dekanat elnevezés használatos. 130 A Somogy megyei plébániák számának alakulása (az 1747 utáni területi állapotokra vetítve). Lásd jegyzetbeli táblázatunkat. 131 Ha végiggondoljuk, ez az „előny" roppant kicsi, hiszen az egyházmegye többi részén teljesen elpusztult plébániahálózattal számolhatunk. 132 Vö. KOVÁTS 1969., SZITA 1993. és SZÍJÁRTÓ M. 1997. A betelepítések mellett szükséges még megemlíteni, hogy Somogyban a többi visszafoglalt területhez képest erősebb volt a protestáns jelenlét, amely egyébként mindmáig megmaradt. 133 A folyó középkori szerepéről lásd HOLUB 1929. passim. 134 A kanizsai kerület ebben a tekintetben sajátos helyzetben volt, hiszen névadó plébániáját, Kanizsát a ferencesek látták el. 135 Mulai János 1769-es kinevezésénél történik erre egyértelmű utalás, („ubi parochus non est simul Vfice] A[rchi]Diaconus, addend[um] est: nec non ArchiDiaconalia") VÉL Protocolla episcopalia 20. 42-43. idézett rész: 42. 136 VÉL Protocolla episcopalia 18. 810. 137 S tegyük hozzá, hogy a zsámbéki plébánia éppen üres volt, tehát akár meg is kísérelhette volna az új esperest a javadalmához juttatni! 138 „alioquin officium hoc Vfice] Archi-Diaconatus prout sunt districtus Veszprimiensis, Budensis, Albensis, Kaposvariensis, Següsdiensis, Ráczkeviensis et Canisiensis loco nequaquam affixum est." VÉL Protocolla episcopalia 17.174. 139 Márkus Mihály Padányi Bíró Márton utóda volt a bicskei plébánián, először az 1732/33-as összeírásban sze-