Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

megbotránkoztató mértéktelen ivászattól, valamint a szolgálati hely indokolatlan elhagyásától tartsák vissza a papokat. Felhatalmazást nyertek az esperesek egyes egyházi ruhák és kegytárgyak megáldására is.

144 A fentiek mellett fontos joga az espereseknek, hogy bizonyos püspöknek fenntartott esetek alól feloldozást adhattak.

145 Érdekesség, hogy nem említik a kinevezések a koronáknak, a kerületi papi gyűléseknek a megtartását az esperes kötelességei között, holott már Acsády Ádám körlevélben szabályozta ezeket.

146 Míg a kinevező okmányok előírták az esperesek legfontosabb feladatait, addig a fennmaradt kerületi jegyzőkönyvek

147 az esperesek által végzett tényleges tevékenységekről tájékoztatnak. Ezekből kiderül, hogy az esperesek legfontosabb feladata valóban az út menti keresztek és más tárgyak, például templomi zászlók megáldása volt. Ilyen alkalmakkor minden bizonynyal sort kerítettek a plébánia vizitálására is. Kimutatható, hogy egyes távolabbi teFÜGGELÉK I. A veszprémi római katolikus egyházmegye közigazgatása a XVIII. században Az 1720-as évektől 1777-ig (térképmelléklet)

148 A tanulmányhoz csatolt térképmelléklet elsősorban a tanulmányban foglaltak illusztrálására, azok jobb megértése végett készült. Ennek ellenére igyekeztem úgy összeállítani a térképet, hogy az önállóan is megállja a helyét, végig lehessen rajta követni az egyházmegye igazgatásában bekövetkezett változásokat. A térkép helyes értelmezése érdekében szükségesnek tartom, hogy néhány technikai jellegű megjegyzést tegyek. Az egyházmegye és az esperesi kerületek határainak pontos meghatározásához szükséges volt a plébániahálózat térképre vitele. Mivel időben ez is változott, célszerűnek látszott a legteljesebb állapotból való kiindulás, azaz az 1770-es évek ábrázolása. A forrásadottságok figyelembevételével az 1771-es év mellett döntöttem. Ebből az évből maradt fenn a már többször hivatkozott helynévkatalógus,

149 ebben az évben hagyott fel schematizmusa vezetésével Dravecz József,

150 és az előző esztendőben készült el az egyházmegye plébániáin élők összesítő összeírása.

151 A fenti források adarületek plébániáit egymás után látogatták meg és végezték el a szükséges szertartásokat. Gyakran találkozunk azzal, hogy az esperesek templomok, kápolnák alapkőletételénél szerepelnek, esetleg elkészült templomot áldanak meg. Ilyenkor azonban mindig eseti felhatalmazással rendelkeztek, amelyet a főpásztor vagy helynöke állított ki. Másik nagyon fontos feladatuk a plébánosok beiktatása volt a plébániákra. Ilyenkor a környékbeli papság részvételével tartott ünnepélyes szentmise keretében felolvasták a kinevező okiratot a plébánia hívei előtt. Az főpásztor és a helynök mindig az esperesen keresztül érintkezett a kerület papságával, többször van adat arra, hogy az esperest bizonyos ügyekben az egyházmegye székhelyére szólították, s rajta keresztül tájékozódtak egyes kérdésekben. A kapcsolattartás a főpásztor, illetve az esperes között rendszeres volt, az esperes általában személyesen vitte el évente az egyházmegye székhelyére a plébániáknak a Cassa parochorumhoz való hozzájárulását. tai azt mutatták, hogy az 1770-es évekre az egyházmegye területének egészét lefedte a plébániahálózat.

152 Ezt használtam tehát alaptérképként, s az 1771-es plébániahatárok kerültek rá a kinyomtatott térképre is. A plébániák határaiban bekövetkezett változások ábrázolása áttekinthetetlenné tette volna az amúgy sem könnyen értelmezhető térképet. Ugyanebből az okból kellett eltekintenem a leányegyházak feltüntetésétől is; ez alól csak a mezővárosok esetében tettem kivételt.

153 A plébániák időrendjét egyrészt az alkalmazott színekkel (ezeket lásd a jelmagyarázatban), másrészt az alapítás évének feltüntetésével jeleztem.

154 Az esperesi kerületek határainak ábrázolásánál minden esetben az adott időszakban fennálló plébániahatárokat vettem figyelembe. Ennek köszönhetően néhány 1771-ben meglévő plébánia területét egyes korábbi esperesi kerületi határok kettészeltek. Ezek 1771. évi összetartozását a térképen jelöltem. A leányegyházakat és az anyaegyházakat azonos esperesi kerületbe tartozónak vettem, kivéve, ha ellenkezőjére egyértelműen utaltak a források. A korai, azaz az 1720-as és az 1730-as esperesi kerületek határainál feltétlenül szükséges megjegyeznem, hogy nagyon gyakran csupán a területükön fennállt anyaegyházak neveit ismerjük. Ezekben az esetekben gyakran a későbbi állapotokból voltam kénytelen visszakövetkeztetni a korábbi térü