Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

megyéhez került pápai főesperességet nem tartották meg, a területén kialakított esperesi kerületek beolvadtak a székesegyházi főesperességbe. Logikusan következett ez az egy megye-egy főesperesség elvéből. Az esperesi kerületek esetében két, egymással szorosan összefüggő törekvés figyelhető meg. Az egyik az újonnan az egyházmegyéhez került plébániák integrálása volt,

126 a másik pedig a közigazgatás további ésszerűsítése volt azokon a területeken, ahol azt a plébániahálózat megkívánta.

127 Az egyházmegye 1777-ben kialakított közigazgatási rendszere a következő volt: • Veszprémi főesperesség - Veszprémi kerület (13 plébánia) - Palotai kerület (10 plébánia) - Pápai kerület (15 plébánia) - Cseszneki kerület (12 plébánia) • Zalai főesperesség - Tapolcai kerület (9 plébánia) - Keszthelyi kerület (11 plébánia) - Kanizsai kerület (10 plébánia) - Füredi kerület (6 plébánia) - Sümegi kerület (10 plébánia) - Kiskomáromi kerület (11 plébánia) • Somogyi főesperesség - Kaposvári kerület (13 plébánia) - Segesdi kerület (11 plébánia) - Karádi kerület (11 plébánia) - Csökölyi kerület (8 plébánia) - Csurgói kerület (7 plébánia) Összegzés (Esperesi kerületek a XVIII. századi veszprémi egyházmegyében) A korábban területi bontásban tárgyalt esperesi kerületek kapcsán érdemes egy pillantást vetni a változások időbeliségére is. Nem számítva a zalaegerszegi és keszthelyi kerület — vélhetően az 1720-as évek közepén történt — kialakítását egy korábbi egységes zalai kerületből, az itt górcső alá vett változások mindegyike Padányi Bíró Márton nevéhez köthető. Az 1730-as évek derekának első változása, a veszprémi kerület kialakítása ügyében még, mint székesegyházi főesperes buzgólkodhatott. 1734. szeptember 24-én nevezte ki Acsády Ádám veszprémi püspök Padányit általános helynökévé.

128 Ezt követően az új helynök egyik legelső dolga volt, hogy hozzányúljon az egyházigazgatási rendszerhez. A változtatások első ütemében, az egyházmegye két „mammutkerületét" vette célba. Mind a veszprémi kerület kialakítása, mind a három évvel későbbi buda-fehérvári kerület kettéosztása, mind a sikertelennek bizonyult somogyi kerületalakítási kísérlet ezeket próbálta meg racionalizálni. Elődei negyvenévnyi plébániaszervező munkájának első gyümölcseit arathatta le ekkor a helynök. Nem sokkal püspöki kinevezését követően került sor a közigazgatási változtatások második ütemére. Ez a tíz évvel korábban már megkísérelt somogyi felosztással vette kezdetét. Ezt követte a két Zala megyei kerület továbbosztása. A kialakított négy új zalai kerület már nem csupán plébániaszámában „közelítette meg" az esperesi kerületek ideáját,

129 hanem kiterjedése is megfelelő volt a kerületi gyűlések rendszeres megtartásához, illetve az esperes teendőinek elvégzéséhez. Közel tíz esztendőnek kellett ismét eltelni ahhoz, hogy sor kerüljön a kerületalakítás harmadik, s korszakunkban egyben utolsó fázisára. Ekkor a Veszprém és Fejér megyei plébániák számának növekedését követve hozta létre Bíró püspök a palotai és a ráckevei kerületet. Feltűnő, hogy a változtatásokra közel azonos időközönként, mintegy tízévenként (1726 körül, 1734-37, !747 körül, 1755

_

56 fordulóján) került sor. Ha az időpontokat és az érintett területeket összevetjük egymással, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy egy adott területen a plébániaszervezés előrehaladása nagyjából húszévente tette szükségessé a kerületi struktúra megváltoztatását. A Zala megyei kerületek esetében 1726 körül feltételezhetünk változtatást, ezt követte az 1747-es átalakítás; a buda-fehérvári kerület első felosztása az 1730-as évek közepén történt meg, ezt köve-