Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

si kerületek neveit nem jegyezték fel az öszszeírók.

64 A török kiűzését követően azonnal hozzáláttak a felszabadított területek betelepítéséhez. Ezzel párhuzamosan folyt a katolikus egyházszervezet kiépítése is. Buda környékét viszonylag hamar, már a XVII. század végére sikerült benépesíteni, ezt tükrözi a plébániahálózat is, amely az 1728-as, valamint az 1732-33-as összeírás szerint az egész egyházmegyében itt volt a legsűrűbb.

65 Jóval lassabban haladt az egyházszervezet kiépítése Fejér megyében.

66 A török korban elszenvedett pusztulás indokolhatta, hogy ezt a hatalmas, két megyényi területet egy esperesi kerületbe fogták össze. Pilis és Fejér megyéken kívül ide tartozott még Veszprém megye püspökség alá rendelt felének jó része is.

67 Ezt a kettősséget tükrözte az esperesi kerület elnevezése is (districtus Albensis & Budensis

68

). E roppant méretű esperesi kerület megszervezésére feltehetően közvetlenül a török kiűzése után sor került, s alapítói minden bizonnyal ideiglenesnek szánták. Ha a fentebbi gondolatmenet helyes, mintegy negyven esztendeig állhatott fenn a buda-fehérvári esperesi kerület. Az első nagyobb változtatásra 1733-1734ben, a veszprémi esperesi kerület létrehozása kapcsán került sor. Ekkor a Veszprém megyei plébániákból önálló igazgatási egységet hoztak létre. Sajnos nincs pontos információnk a két kerület határáról, mivel ekkor Fejér megyében, Székesfehérvártól nyugatra nem voltak plébániák, amelyek hovatartozásáról szólhatnának az összeírások. Ezen a területen az 1740-es években indult meg a plébániaszervezés, s Iszkaszentgyörgyön, majd Csórón alapítottak plébániát, mindkettőt a fehérvári kerület részeként. Logikusnak tűnne, hogy a megyehatárt tekintsük az esperesi kerületek határának is.

69 Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a később a veszprémiből kihasított palotai kerület Veszprém megye keleti felén kívül magába foglalta Fejér megye vékony nyugati sávját is, épp azt a területet, ahol ebben az időben nem álltak plébániák. A kérdésben perdöntőnek látszik, hogy a Fehérvártól alig pár kilométerre, nyugatra fekvő Szabadbattyán plébániáját az 1740-es évek derekán a veszprémi kerületben említik. Ezek alapján hajlok afelé, hogy a veszprémi és a buda-fehérvári kerület határát már az 1730-as évek derekán a megyehatártól keletebbre húzták meg.

70 A buda-fehérvári kerület felosztását az önálló veszprémi kerület létrehozása után három évvel, Maszár András esperes távoztat követően határozta el Bíró Márton általános helynök. 1737. január 22-én nevezte ki Dravecz József váli és Schillinger Jakab zsámbéki plébánost a budai és fehérvári kerület esperesévé, amely tisztet a bejegyzés szerint felváltva kellett ellátniuk.

71 A kerület szó egyes számban való használata, valamint a felváltva ellátandó esperesi tisztség még a korábbi állapotra utal, ennek ellenére a későbbi forrásokban Dravecz József egyértelműen a fehérvári, Schillinger Jakab pedig a budai kerület espereseként jelenik meg. A kerület felosztása megyék szerint történt. A budai kerület a korábbi Pilis megyét és a Ráckevei szigetet, azaz a mai Pest megye dunántúli részeit foglalta magába, a fehérvári kerület pedig Fejér megyét (leszámítva a korábban a veszprémi kerülethez került településeket). Két évtized múltán, a plébániahálózat további sűrűsödését követve újabb területi változtatásra került sor. 1756. január 14-én alakította ki — részben a budai, részben a fehérvári kerületből — Bíró Márton, akkor már veszprémi püspök a ráckevei kerületet, s egyben nevezte ki a kerület első esperesévé Mildorfer György torbágyi plébánost.

72 Az új esperesség létrehozásának előzményeit nem ismerjük részletesen. Lenti István helynök egy levelében pár odavetett sorban tudósít arról, hogy 1755 nyarán-őszén Mildorfer György torbágyi plébános helyettesítette a bicskei plébánost — a fehérvári kerület esperesét — esperesi teendőinek ellátásában.

73 Mildorfer 1755 tavaszán került Torbágyra, legkorábban ekkortól lehetett „helyettes" esperes. A he-