Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

mon a főesperességeket. Ennek írott nyomai is vannak. Az 1730-as évek elején említik a budai főesperességet, mégpedig egy jövedelem-összeírás címében.

52 Ez alatt a terület alatt ekkor az összeírok Pilis és Fejér megyék teljes területét, valamint Veszprém megye nagy részét — leszámítva Nagyvázsony és Vöröstó plébániákat — értették. Ugyancsak ebben az időben, 1734-ben említik Pöstyéni Mihályt mint budai főesperest.

53 E két említésen kívül a budai főesperesség és főesperese 1777-ig nem kerül elő forrásokban. 1734-ben született egy összeírás a veszprémi főesperesség plébániáiról, mégpedig Padányi Bíró Márton frissen kinevezett székesegyházi főesperes megbízásából.

54 A Somogy megyében található kerületek espereseinek kinevezésekor rendszeres visszatérő formula, hogy az illetőt a Somogy megyében, azaz somogyi / kaposi főesperességben lévő kerület élére állítják.

55 Utolsó főesperességre vonatkozó forrásom, ami külön figyelmet érdemel, s később többször lesz még róla szó, a fehérvári főesperesség megalapítását elrendelő irat 1755-ből.

56 A fenti dokumentumok azt mutatják, hogy a kortársak tisztában voltak a főesperességek létével, ugyanakkor a való életben semmiféle, szinte még jelképes szerepet sem játszottak a korszakban. Ezt támasztja alá a már említett fehérvári főesperességet (is) megalapító okirat szövege és utóélete is. Beszédes már maga az a tény is, hogy egy új főesperesség megalapításához elég volt egy más tárgyú okirat néhány sora. 1755. decemberében Bíró Márton püspök kinevezte kedvelt emberét, Dravecz József eddigi fehérvári kerületi esperest, címzetes kanonokot veszprémi plébánossá és ezzel együtt a veszprémi Szent Anna szeminárium prefektusává. Ugyanebben az okiratban kettéosztotta a veszprémi esperesi kerületet, s ezek egyikének esperesévé is megtette. Végezetül a három Fejér és Pilis megyei esperesi kerületből létrehozta Padányi a fehérvári főesperességet, s ennek első főesperesévé nevezte ki Draveczet.

57 A főesperesi címet Dravecz József egy általam ismert forrásban sem használta a későbbiekben, mindig mint veszprémi plébános, tiszteletbeli kanonok és kerületi esperes jelent meg. Ugyanez figyelhető meg a zalai főesperesek esetében is. Csupán Koller Ignác püspök egy elejtett megjegyzéséből van tudomásom arról, hogy a zalaegerszegi esperes-plébános egyben hivatalból zalai főesperes is volt.

58 A tisztet tehát — leszámítva a székesegyházi főesperesét — minden ismert esetben olyan személy látta el, aki nem volt (valóságos) kanonok. Dravecz József fehérvári főesperességekor tiszteletbeli kanonok volt, s a zalaegerszegi esperes-plébánosnak is járt kinevezése mellé ugyanez a cím — nyilván főesperességére tekintettel. A főesperesi említések hiánya arra utal, hogy a főesperesség sem feladat- és jogkörrel, sem tekintélynövekedéssel nem járt. Ezeket a kerületi esperesi, illetve a tiszteletbeli kanonoki cím biztosította. A főesperesi tisztség mibenlétének vizsgálata után sort kell keríteni annak eldöntésére is, vajon hány és mely főesperességek léteztek az egyházmegyében a XVIII. században 1777 előtt. Ehhez különbséget kell tenni a főesperességek és a főesperesek között. Előbbiek, mint virtuális területi egységek Zala és Somogy esetében minden bizonnyal egybeestek a vármegyével. A fehérvári, korábban a budai esetében az egybeesés nem állt fenn. Ebbe a főesperességbe Pilis és Fejér megye nagyobb része tartozott, míg a fennmaradó terület, azaz Fejér megye nyugati sávja és Veszprém megye püspökséghez tartozó része a székesegyházi főesperességet alkotta. Ha a végigtekintünk a korszak főesperesein, megállapítható, hogy székesegyházi és — az 1763-as említés alapján — zalai főesperes az egész vizsgált korszakban volt. Fehérvári főesperes 1755-től 1758-ig, Dravecz József személyében biztosan létezett, se előtte, se utána nem találunk rá adatokat. Az 1730-as években említett budai főesperesség területileg csaknem megegyezett a húsz esztendővel később létrehozott fehérváriéval. Az 1755-ös okirat azonban egy új főesperesség