Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

veszprémi egyházmegyére érvényes kijelentéseket kíván megfogalmazni. Szakirodalmi áttekintés, források Az elmúlt évszázadokban többen foglalkoztak az egyházmegye történetével.

6 Az elkészült munkák többségének rendezőelve az egyes püspökök életrajzai voltak. Ez, az esetek túlnyomó részében csupán mesterkélt korszakolás nem kedvezett olyan hoszszabb távú folyamatok bemutatásának, mint az egyházmegye közigazgatásának alakulása. Természetesen ez a kérdés nem volt megkerülhető a XVIII. századi püspökök életrajzának tárgyalásakor sem, a szerzők azonban megelégedtek azzal, hogy egy-egy főpap tevékenységének bemutatása során kitérjenek annak plébániaszervező tevékenységére.

7 A tanulmányok többnyire nem adnak többet, mint a megszervezett, illetve a tervezett plébániák számát és felsorolását. Az érdeklődőben azonban hiányérzet marad eme részek elolvasását követően. Hiányzik ugyanis egy olyan igazgatástörténeti keret, amelynek ismeretében a felsorolt plébániák térben és időben elhelyezhetőek lennének. így ezek csupán illusztrációk maradnak, amelyek az egyes főpásztor buzgalmáról mondottakat hivatottak alátámasztani, de magáról az egyházmegyéről nem sokat árulnak el. Az egyházigazgatás kérdése elkerülte az egyházmegye újkori történetét talán legjobban ismerő kutató, Pfeiffer János figyelmét is, még ha maradtak is fenn jegyzetei e témakörben.

8 Dénesi Tamás is csupán érintőlegesen foglalkozik az egyházi közigazgatás kérdésével. Az egyházmegye alsópapságát elemző doktori disszertációjában csak a témájához feltétlen szükséges mértékben szól az esperesi kerületek változásairól.

9 Bár a szakirodalom nem kényezteti el a téma iránt érdeklődő kutatót, a Veszprémi Püspöki Levéltár forrásai bőséges feldolgozandó anyagot kínálnak az egyházigazgatás feltérképezéséhez. A téma legkézenfekvőbb forrásanyaga az egyházmegyei schematizmusok sorozata lenne, ezek azonban nyomtatott formában csupán 1795-től állnak a rendelkezésünkre.

10 Valamivel korábbra nyúlik vissza a kéziratban ránk hagyott schematizmusok sora, de ezek is csupán egy évtizeddel nyújtják meg ismereteinket.

11 Az 1777-et megelőző időszakra csupán a Dravecz József kanonok által 1764 és 1771 között vezetett névtár tartalmaz adatokat.

12 Ennek a felépítése azonban jelentősen különbözik a későbbi schematizmusokétól. A kötet esperesi kerületenként betűrendbe állítva sorolja fel a plébániák neveit. Az egyes plébániák alatt hozza az 1764-ben működő plébános nevét és rövid életrajzát, majd őt követik a további plébánosok 1771ig. A mi szempontunkból nagy hiányossága a kéziratnak, hogy sem a főesperességek, sem a filiák nincsenek feltüntetve benne.

13 A schematizmusok hiányát részben ellensúlyozzák a XVIII. századból bőségesen fennmaradt, különböző céllal felvett összeírások. A mi szempontunkból legfontosabb jellemzőjük, hogy készítőik esperesi kerületenként teljességre törekvőén vették fel az egyes plébániákat, azaz az esetek többségében felsorolták a leányegyházakat is. Jelen kutatás számára a legfontosabb dokumentumokat a plébániai jövedelem-összeírások,

14 az egyházlátogatási jegyzőkönyvek

15 és a lélekösszeírások

16 sorozatai tartalmazták.

17 A tanulmány alapjául szolgáló adatbázis gerincét a vizsgált korszak végén, 1771-ben felvett egyházmegyei helynévkatalógus jelentette.

18 Ennek névanyagára lehetett felfűzni a korábbi évek összeírásaiban szereplő anya- és leányegyházakat. A helynévkatalógus keletkezési idejének köszönhető, hogy mind a településhálózatot, mind az egyházmegye közigazgatási rendszerét a már kiépült, XVIII. század végi állapotában mutatja be. Betűrendben ismerteti az egyházmegye lakott településeit, jelezve az adott településnek az egyházigazgatási rendszerben elfoglalt helyét — anya- vagy leányegyház —, illetve azt a magasabb igazgatási egységet — plébániát és esperesi kerületet —, amely-