A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

S. Perémi Ágota: Újabb avar kori leletek Veszprém megyében II. A nemesvámos-Kapsa utcai avar kori sírok

tófüles vas csörgő került elő a 13. női sírban. A csörgők általában gyerek sírokból ismertek. Ebben az esetben talán olyan asszonyról van szó, aki elvesztette gyermekét és ennek emlékére viselte a 8-as alakú, laposra kalapált vashuzalból hajlított akasztó segítségével az övre erősített csörgőt. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a nemesvámosi közösség asszonyai, az eddig megismert leletanyag alapján, általában egy, ritkán két fülbevalót, zömében kásagyöngyökből fűzött nyakláncot viseltek. Talán a rangosabb asszonyok viseletének volt a része a vascsattal összefogott öv, amelyre fátokban őrzött vaskést vagy más tárgyakat erősítettek fel. A tűtartó és orsógombok arra utalnak, hogy a nők fonással-szövéssel és varrással is foglalkoztak, akárcsak más, hasonló avar kori közösségek női tagjai. 7. Vas kések, karikák, csatok férfi temetkezésekben A mellékletek alapján három sírban - 3., 4. és 12. - férfi volt eltemetve. Mindhárom esetben jellemző a két öv viselete. a. Vaskések Egy-egy egyenes hátú, egy élű kés volt a 3. és a 4. sírban. A 3. sírban a 18,3 cm hosszú, keskenyebb, 1,4 cm széles pengéjű, középső nyélállású kés a combcsont jobb oldalánál volt, míg a 4. sírban a 15,9 cm hosszú, szélesebb, 2 cm széles pengéjű, középső nyélállású kést a bal combcsont mellett találták. Utóbbinak a penge mindkét oldalán fa nyomok voltak, vagyis a késeket övre függesztett fa tokban viselték. Az avar emlékanyagban általános típusok. A kések viseltére vonatkozóan, ezek csekély száma miatt, következtetéseket nem tudunk levonni, de hozzá kell tenni, hogy a 3. sírban talált kés, valamint ugyanitt, a jobb oldalon előkerült karika és második csat helyzete alapján feltételezhetjük, hogy ezt az övet temetéskor helyezték az elhunyt mellé a sírba. b) Vascsatok Két-két csat volt mindhárom férfi sírban. Közülük az egyik a ruha összefogására, míg a másik a késtartótok vagy a munkaeszközöket tartalmazó tarsoly felfüggesztésére szolgált. A csatok közül az egyik téglalap alakú volt, amelyet a 3. sír esetében négyszögletes, a 4. sír esetében lant alakú, míg a 12. sír esetében ovális vas csattal párosítottak.

30 A csattípusok közül a lant alakú csatok az avar kor második felére keltezhetők, a többi különösebben nem korhatározó. A csatok méretei alapján az övek szélessége 2,2-3,3 cm között lehetett. с Vaskarikák Mindhárom férfi sír tartalmazott egy vagy két vaskarikát. A3, sírban a kés felfüggesztésére szolgálhatott a 6,9 cm átmérőjű darab, míg a kisebb, 3,2 cm átmérőjű a tarsoly rögzítésére. Valószínűleg ebben őrizték a ma már meghatározhatatlan vaslemez tárgyakat. A4, sírban csupán egy, 5,8 cm átmérőjű karika volt, valószínűleg szintén a késtok és esetleg a kis kovát, temetőrészletünk egyetlen tűzkészségét tartalmazó tarsoly felfüggesztésére szolgált. A 12. sírban egy 4,5 és egy 3,6 cm átmérőjű karika volt, de sem kés, sem tarsolyra utaló más lelet nem került elő. Végezetül meg kell említeni a 8., felnőtt sírt is, amelyben egy töredékes, talán téglalap alakú vascsat volt. Ugyanitt ovális, 3,5 cm átmérőjű vaskarika és vaslemezből hajlított, 2,6 cm átmérőjű, 1,8 cm széles vashenger került elő. Utóbbi valószínűleg fából készült tárgyra, tokra volt erősítve. Csekély adataink alapján, összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a nemesvámosi férfiak viseletében előfordult a fülbevaló karika, textil ruhát hordtak, amelyet átlagban 3 cm széles övvel fogtak össze. Ezt egészítette ki egy további vas csattal összefogott öv, amelyre vas karikák segítségével a fátokban tartott vas késeket és a tarsolyokat erősítették fel. Gyerek sírokban, amelyek a 7. kislány sírját kivéve, egyébként is igen szegényesek voltak, övnek nem volt nyoma. Összefoglalás ANemesvámos-Kapsa utcában feltárt 15 sír alapján messzemenő következtetések levonására egyelőre nincs mód. A leletanyag alapján egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy az eddig megismert temetkezések elsősorban a VIII. század vége, a IX. század elejére keltezhetők. Az itt élő avar közösség a késő avar korban szokásos megtelepedett, békés életmódot folytatott, miden jel szerint állattenyésztéssel, növénytermesztéssel, illetve ezek feldolgozásával, hasznosításával foglalkozott. Lakhelyük, akárcsak a Dunántúl más részein, talán a közeli balácai római kori villagazdaság területén lehetett, ahol az épületmaradványok még a késő avar korban is alkalmasak lehettek megtelepedésre, szállások kialakítására. 75