A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Horváth Eszter: A langobard ékkő- és üvegberakás technológiai sajátosságainak vizsgálata a várpalotai és jutasi fibulákon

elemzett minták a hazai leletanyagnak csak egy töredékét képezik, a későbbiekben érdemes lenne szélesíteni a vizsgált anyag körét. A kitöltőanyag használatával egy időben megjelentek a díszítetlen vagy mintás fólia alátétek, amelyeket a berakás és a massza közé helyeztek. Anyaguk többnyire arany és ezüst. Használatuk célja elsősorban a kövek szépségének megőrzése és fokozása volt, másrészt a fóliával a berakások rögzítését is megkönnyítették a fent részletesen kifejtett módon. Ahogy már korábban szó volt róla, a várpalotai 5. sír kengyelfibulái és a 19. sír „S" fibulája ebből a szempontból kivételnek számítanak, a berakások alá nem került alátét. Az összes többi fibulán megfigyelhetők a préselőmintával díszített fémlemezek, az egyszerűbb rácsmintától kezdve a bonyolultabb kompozícióig több variáció különíthető el.

60 Alkalmazásuk előnyei leolvashatók a tárgyakról. A vékony lemezeket a zavaros, piszkos színű kitöltőanyag eltakarására és a kövek színének élénkítésére használták. Mivel a beeső fény megtörik a kis récéken, a fólia a berakások ragyogását is növeli.

61 A rácsminta sűrűsége és felosztása fontos részletek. Az „S" fibulák közül a párhuzamos vesétekkel díszített darabokon illetve a jutási kengyelfibulapáron kifejezetten sűrű rácsminta díszíti a fólialemezt. A korongfibulák préselt alátétlemezeinek mintázata viszont a ritkásabb, de erősebben domborodó rácstípusba tartozik (6. ábra 6-7.). A várpalotai 17. sír „S" fibuláinak egy-egy háromszögletű foglalatában jól megfigyelhetők az ezüst alátétlemezek, rácsozatuk dupla keretű, 4x4-es belső osztású (6. ábra 3.).

62 Egyes ritka mintáknál, a rokon darabok esetében közös szerszámot és műhelyt lehet sejteni, különösen, ha a rácsminta méretei is azonosak.

63 Összegzés A két temetőben feltárt gránát- és üvegberakásos langobard fibulák aprólékos vizsgálatának itt olvasható bemutatása a berakások anyagára, megmunkálására és foglalására koncentrál. Pannóniai langobard tárgyakon ásványtani és technológiai elemzést ilyen részletességgel eddig még nem végeztek, és ugyanez mondható el a Kárpát-medence Meroving-kori leletanyagára nézve. Az egyik legfontosabb eredmény, hogy a fénymikroszkóppal végzett elemzés lehetővé tette az üveg és a gránát hiteles elkülönítését. Ez alapján kimutatható, hogy az üveg előfordulása jóval szerényebb mértékű, mint az korábban felmerült. Csupán a várpalotai 4/b és 5. sír „S" alakú illetve korongfibuláinak egy-egy berakása készült üvegből. Az öszszes többi esetben valódi ékkővel, vörös gránátokkal díszítették a felületet. Zárványaik alapján a gránátokat többségében egyértelműen almandinként lehetett meghatározni, ez az arány összhangban van az egész Kárpát-medencei, de más nyugati germán leletanyagnál megfigyeltekkel is. A Meroving-kori kereskedelmi kapcsolatrendszerek ismeretében, a nyersanyagbeszerzés kérdésében számíthatunk a frank tárgyak berakásain végzett egyéb vizsgálati eredményekre. Ezek az V-VI. századi tárgyakat díszítő gránátok lelőhelyeként Indiát és Sri Lankát azonosították. A vizsgált fibulák gránátjain megfigyelt megmunkálási nyomokból többféle eszközkészletre és tudásszintre következtethetünk. A tökéletes felület, a szabályos peremkiképzés és az egységes méretek alapján egy központi csiszolóműhely tevékenységét feltételezhetjük mind a nyugat-európai, mind a hazai tárgyak gránátjainak kialakításában. Emellett a helyi mesterek keze nyomát is felismerhetjük a szabálytalanabb formákban, ami megerősíti azt az elképzelést, hogy a langobardok ötvösei nem kizárólag fémmegmunkálást végeztek. A berakással díszített fibulák készítési technikája szintén eltérő irányokba mutat. A leleteknél az öntési eljárás dominál, ez a helyi ötvöstevékenységhez köthető, amely részben a magukkal hozott, részben a továbbélő hagyományokból állt össze. A rekeszműves korongfibulapárnál mind a szerkezet, mind az összetétel egyértelműen idegen technikai gyakorlatot tükröz. A foglalatokat kitöltő massza összetételének és az alátétlemezek mintázatának összehasonlító elemzése lehetővé teszi az egy műhelyben készült tárgyak elkülönítését, erre nézve még szükséges bővíteni a vizsgálatokat. A jövőben, a berakásos díszítésmód technológiájával kapcsolatosan további eredményekre a Nyugat-Európában már régóta alkalmazott nagyműszeres természettudományos vizsgálatok elvégzése után számíthatunk. Katalógus Várpalota-Unio homokbánya 1. sír „S" alakú öntött, aranyozott ezüstfibula gránátberakással (párja elveszett) (2. ábra 1.) A repedések jellege miatt kizárt az üveg lehetősége, színük és fényük alapján gránátnak tekinthetők, almandinra jellemző specifikus zárványkép befoglalt állapotban nem látható. Zárványok (4. ábra 3.): limonitos szennyeződésű vörösesbarna repedések; viszonylag egyenes, hosszú repedések fekete árnyékkal, ami forgatásnál eltűnik; 55