A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)
Köhler Kitti: A lengyeli és a Balaton–Lasinja kultúra embertani leletei Veszprémből
KÖHLER KITTI A LENGYELI ES A BALATON-LASINJA KULTÚRA EMBERTANI LELETEI VESZPRÉMBŐL Bevezetés Veszprém, Jutási út lelőhelyen a 2003-ban végzett megelőző feltárás során Regénye Judit a késő neolitikus lengyeli kultúra nagy kiterjedésű telepét és nyolc, gazdag melléklettel ellátott temetkezését, továbbá a rézkori Balaton-Lasinja kultúra négy sírját tárta fel. A lelőhelyen ezenkívül még késő rézkori telepjelenségek és temetkezések, továbbá kora bronzkori megtelepedés nyomai kerültek napvilágra. 1 A területen a lengyeli kultúra nagy kiterjedésű telepe régóta ismert, a közelben 1972-ben és 1985-ben már végeztek leletmentést. 2 A lengyeli kultúra temetői, illetve nagyobb sírszámú lelőhelyei elsősorban a Dunántúl délkeleti területéről ismertek nagyobb számban (Villánykövesd, 3 Zengővárkony, 4 Mórágy-Tűzkődomb 5 ), az észak- és nyugat-dunántúli régióból általában kevés és kis sírszámú temetkezések kerültek feltárásra (Papkeszi, 6 Felsőőrs, 7 Szentgál-Füzikút, 8 Várpalota, 9 Városlőd, 10 Csabdi-Télizöldes"). A rézkori BalatonLasinja kultúra temetkezései ezzel szemben alig ismertek, önálló temetője ezidáig nem került elő. Alábbiakban a lengyeli, illetve a Balaton-Lasinja kultúrához tartozó temetkezések embertani anyagának vizsgálati eredményeit közöljük. A feldolgozás során a nem meghatározását a koponyán és a vázcsontokon megfigyelhető, a nemi dimorfizmust markánsan mutató morfológiai és metrikus jellegek megfigyelése alapján végeztük el. 12 Az elhalálozási életkort felnőttek esetében több módszer egyidejű, egymást kiegészítő alkalmazásával becsültük meg. 13 Gyermekek életkorát a fogak fejlődése és a hosszúcsontok hossza alapján becsültük meg, 14 juvenis korúak esetében az epiphysisek záródását vettük figyelembe. 15 Felvettük a koponyák és vázcsontok metrikus adatait, 16 kiszámoltuk a legfontosabb indexeket, 17 elvégeztük a méretek és indexek kategóriákba sorolását, 18 továbbá a hosszúcsontok mérete alapján kiszámoltuk a testmagasságot. 19 A feldolgozás során a makroszkopikusan észlelhető kóros eseteket, 20 továbbá az öröklődő epigenetikai jellegeket is leírtuk. 21 A leletek leírása /. Lengyeli kultúra 1. sír (100. obj.) - 2,5-3,5 éves gyermek: A koponya és a vázcsontok töredékeiből álló lelet elhalálozási életkorának megállapítása a fogazati status és a hosszcsontok méretei alapján történt. 2. sír (98. obj.) - 50-70 éves férfi: A koponya töredékes és vízkővel fedett, arci része szinte teljesen hiányzik, a vázcsontok szintén erősen töredékesek és vízkövesek, ezért elemzésre alig alkalmasak. Fogazat: A töredékes felső fogsorban valamennyi fog még a halál beállta előtt kihullott, az alveolusok már csaknem teljesen felszívódtak, az alsó fogsorban pedig három fog (jobb oldali Ml és M2, bal oldali Ml) ante mortem elvesztését figyeltük meg. A mandibulán a megmaradt 9 fog közül a jobb oldali P2 fogon nyaki caries látható. A fogak abráziója 5-ös fokozatú. Patológia: A gerincoszlop valamennyi szakaszán a csigolyák corpusainak peremén erőteljes osteophyta-felrakódás látható. A jobb oldali ulna alsó harmadában (in loco tipico) gyógyult törésre utal a csont megvastagodása, egykori gyulladás nyomai nélkül. A bal oldali ulnán ugyanakkor a diaphysis közepén figyeltünk meg minimális dislocatióval gyógyult törést, mely álízülettel a radiushoz kapcsolódott. Mindkét calcaneuson túlterhelés eredményeként létrejövő hypertrophiás elváltozást (entesopathiát) figyeltünk meg. 3. sír (102. obj.) - 51-60 éves nő (?): A töredékes, hiányos, vízkővel borított lelet részletesebb elemzésre nem alkalmas. A számított testmagasság a kisközepes kategóriába esik. Anatómiai variáció: Mindkét humeruson a fossa olecrani perforált. Fogazat: A 10 megfigyelhető fogon caries nincs. Az abrázió 3-4-es fokozatú. 4. sír (71. obj.) - 17-19 éves egyén: A töredékes, vízkővel fedett lelet esetében az elhalálozási életkort az 37