A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Ludvai Zsuzsanna: Udvardy János kéziratos térképének restaurálása

A keret jobb oldalán jelöli az ábrázolt terület tulajdonosát: „M. Gróf Zichy Miklós Eö Nagysága SárRétje, M. Gróf Zichy István Eö... "

5 A mérőléc fölött kézzel írott szöveg: ,^4 fent kitett Calculus áll, melly Szerént a Város Sárrétje 707 Hold 69 D ölek Halász Ignátz földmérő " A kéziratos térképek konkrét gyakorlati céllal készültek (pl. közigazgatási, útépítési, vízszabályozási, birtokmegosztási stb.), gyakran peres vagy egyéb iratokhoz tartoztak - a LDM térképén feltűntetett szövegből látható, hogy ez esetben birtokügyek rendezése volt a cél. A térképen a Zichy grófokat tűntették fel tulajdonosként. 1650-ben királyi adományként lett Palota a hozzá tartozó falvakkal együtt Zichy birtok.

6 1688ban Zichy István (1669-1746) vázsonyi kapitány, koronaőr, Komárom megye főispánja vette birtokba. A később grófi rangot kapott család két és fél évszázadon át volt meghatározója a város sorsának. A térképen ábrázolt Sárrét a várostól délre, délkeletre fekvő, vizekben gazdag, ingoványos terület, amelyet a Sárvíz patak táplál. A Sárrét valójában egy Fehérvártól Berhidáig húzódó láp- és mocsárvilág volt. Palota népessége a XVIII. század második felére rohamosan megnőtt, ezért szükség volt újabb megművelhető területekre. Erre a célra leginkább a Sárrét kínálta a lehetőséget. Először úgynevezett „nyilasokat" - a mocsár kiszárított kisebb darabjait - hoztak létre.

7 Ez azonban nem jelentett végleges megoldást. így került sor a terület lecsapolasara. A munka Mária Terézia királynő (1740-1780) uralkodásának idejében történt. Az uralkodónő vízszabályozási elképzelései egybeestek a lakosság, valamint palotai Zichy grófok elképzeléseivel is. Utóbbiak saját allodiumaikat akarták így gyarapítani.

8 A lecsapolás tervének elkészítésével Fejér és Veszprém megye 1763ban Böhm Ferenc

9 vízépítő mérnököt bízta meg.

10 A munkálatok után Palota határában 1098 katasztrális holddal növekedett meg a mezőgazdasági terület. Udvardy János, a térkép készítője A térkép alkotója, Udvardy János (Udvardy Cserna [Cherna] János) a reformkor egyik jeles személyisége, 1795-ben Zámolyban született. Alsóbb iskoláit Pápán végezte. 1821-ben a pesti Mérnöki Intézetben mezőgazdasági mérnök oklevelet szerzett. Először uradalmi mérnök volt - az Eszterházy és az Orczy család birtokain dolgozott - majd Fejér, később pedig Heves vármegye mérnöke lett.

11 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjának választotta. A korabeli lapokban számos cikke jelent meg. A reformkor szellemében írt mezőgazdasági mérnöki kézikönyvei úttörő jelentőségűek, első magyar nyelvű összefoglalásai a témának. A Gazdasági földmérő с munkájából képet kaphatunk a kartográfiai fogalmak kialakulásáról.

12 Könyvében a földmérést írja le, de térképészeti fogalmakat is tisztáz.

13 Itt találhatjuk meg egyik legkorábbi magyar nyelvű leírását a térképrajzolásnak.

14 További jelentősebb szakmai művei a „Gazdasági vízmérő

15

, és a „Gazdasági regulatiók.

16 Udvardyt azonban nemcsak szakmai kérdések foglalkoztatták. Szívén viselte a közművelődés kérdését is. Ezt igazolják az e témakörben íródott művei. „Olvasás" с cikkében

17 a rendszeres olvasás szükségességét taglalja, mivel szerinte így tesz szert az ember „tisztább józanabb elmére, s míveltebb lélekre".

18 A „Felkiáltás a Haza ügyében" с írásában

19 a magyar tannyelvről is kifejti nézeteit, amely szerint az iskolákban magyarul kellene a különféle tantárgyakat tanítani a diákoknak a latin helyett.

20 Udvardy Jánost, mint a magyar folklórgyűjtés egyik úttörőjét is számon tartjuk. Kéziratban fönnmaradt írásában

21 246 népdalt jegyzett le dallammal és szöveggel együtt.

22 Elsőként tett kísérletet népdalok szótagszám („syllabus") szerinti osztályozására, ami a nemzetközi tudományban csak jóval később vetődött föl.

23 Heves vármegye mérnökeként is részt vett a városi kaszinók és társalkodási egyletek életében. „Héti Lapok Műtudomány és egyéb Hasznos Ismeretek Terjesztésére" című egri hetilapban javasolja a céhek helyiségeiben olvasókörök felállítását, amelyek a mesterlegények önművelődését szolgálná.

24 Udvardy János 1890. október 25-én, Hevesen halt meg. A térkép restaurálása A műtárgy restaurálás előtt igen lehangoló állapotban volt. Az enyves keményítővel viaszosvászonra fölkasírozott térképet hosszú időn keresztül összetekerve tárolták. ( 1. ábra) A papír megőrizte ezt a formát, így nehezen, csak lesúlyozva lehetett kiteríteni. Merev felületén poros szennyeződés, vízfoltok és többfajta ismeretlen eredetű folt éktelenkedett. A papír több helyen megrepedezett, elszakadt. A kisebb hiányokon kívül a jobb felső sarokban nagyobb (kb. 3 tenyérnyi) területen is hiányzott a térkép. (2. ábra) A tisztítást szárazon, puha ecsettel és különféle 328