A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Varga É. Teréz: Szívvel, lélekkel, becsülettel. Főhajtás egy olyan pedagógus házaspár előtt, amilyet „nem terem már ez a mai világ”

sok örömet okozva nagyszüleiknek. Mária néni 1993ban megkapta a „Veszprém Megye Érdemrendje" kitüntetést.

47 Rá két évre hirtelen elfogytak a napok. 1995. június 21 -én nagy gyász szakadt a családra. János bácsi 57 esztendei házasság után váratlanul elvesztette gyermekei anyját, jóban-rosszban társát, élete párját. Somfai János önzetlenségét, számolatlan túlmunkáját, újításait, csendes szorgalmát, szakmai eredményeit eddig nem becsülték meg. Végül a nyolc van ötödik életéve betöltése felé gyémánt fokozatú oklevélben részesült. Sajnos, ennek örömét a felesége elvesztése feletti fájdalom elvette. Magányos éveiben a betegség, és a mind némább elfeledtetés kínozta. Családtagjai szeretete mellett a munkája jelentett számára vigasztalást. Testi bajai ellenére szellemi ereje töretlen maradt. Figyelme mindenre kiterjedt, ami eljutott hozzá. íróasztala mélyéről előkerült végre sok hányattatást megért háborús naplója, amelyet a rendszerváltás után már átgépelt. A hatszáz oldalnyi anyagot újra át kellet tanulmányoznia, közben kiválogatva a legértékesebb részeket a nyomdai közlés számára. 2001 -ben, a Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok lapjain Somfai Balázs közzétételével napvilágot látott a naplóból összeállított szemelvénygyűjtemény.

48 A publikáció kissé felkeltette az idős pedagógus iránti érdeklődést, majd ennek lecsengése után ismét a szürke, de nem munka nélkül való mindennapok következtek. Somfai János jegyzetelt, rajzolt. Egy időben a bencés templom orgonájának műszaki különlegességeit vetette papírra. Hosszú, nehéz, de tartalmas élet után 2003. november 25-én tért örök nyugalomra. Feleségével együtt a pápai Alsóvárosi temetőben nyugszanak. A város képviselői sajnos elmaradtak a temetésükről, de a bakonybéli emberek szeretete utolsó útjukra is elkísérte őket. Mindketten sokat tettek a kultúráért, Pápáért, Bakonybélért. Alkotásaikban tovább él szellemük. Munkásságuk Az alkotó munka elsősorban a gyerekek között, a tanteremben valósult meg. A tanítás, az ezt megelőzően átgondolt és előkészített cselekvés befejezése. Somfaiék soha, semmit nem bíztak a véletlenre. Arra törekedtek, hogy a nevelés, az oktatás folyamata alatt mindig az ő akaratuk érvényesüljön, de úgy, hogy erről a tanítvány mit sem sejtsen, inkább úgy tudja, hogy ez az ő legnagyobb szabadsága. Sohasem csak órákra készültek, hanem ugyanilyen következetességgel gyarapították ismereteiket, tökéletesítették módszereiket. Sokat olvastak és közvetlen kapcsolatot teremtettek az emberekkel.

49 Somfai János értett a gépekhez és a műszaki rajzhoz. Az akkori zirci járásban igen sok újítását fogadták el. A második világháború után rajzolt tervei alapján Zahn-rendszerű padokat készíttetett a játékgyárban. Öveges professzor példáját követve szemléltető eszközöket készített fából, kartonból, üvegből, hogy mindenkivel megértesse a legalapvetőbb fizikai és kémiai jelenségeket, törvényeket.

50 Fizikai szemléltetőeszközei országos kiállításon is szerepeltek

51

. Mindig nyitott szemmel járt a világban, s arra törekedett, hogy ismereteit, tapasztalatait másokkal is megossza. Ennek volt köszönhető a tanulmányom során már korábban említett 1953-ban megjelent, ritka légköri jelenségről szóló publikációja.

52 Egy amerikai vadászrepülő tragédiájáról és háborús élményeiről szóló feljegyzései

53 értékesek a történettudomány szemszögéből is. Minden munkájában ügyelt a korrekt pontosságra, s másokat is arra ösztönzött.

54 Szerepe volt a felesége által elért eredményekben is. Amellett, hogy biztosította az alkotáshoz szükséges stabil, nyugodt családi hátteret, értő tanácsadóként, szerkesztőként is kivette részét a munkából.

55 A Pápára költözés, 1954 nyara hozta meg Somfainé Pados Mária számára festőmüvészethez fűződő nagy álma beteljesülését. Ekkor, a pécsi művészteleppel vette kezdetét sajátos továbbképzése, amely nyolc alkalommal ismétlődött, s a ki nem bontakoztatott tehetséget tudatos törekvéssé érlelte.

56 Mint az előbbiekben már említésre került: nagy segítséget jelentettek számára az A. Tóth Sándor vezette pápai alkotókörben szerzett tapasztalatai is.

57 1955-ben gyűjteményes kiállításon mutatkozott be. 1963-ban Kéglné Kalmár Annával közösen rendeztek kiállítást. 1965ben negyven képével már önálló tárlaton mutatkozott be a pápai Jókai Művelődési Központban. 1971-ben részt vett a Magyar Nemzeti Galéria Pápán rendezett gyűjteményes kiállításán. Erre az időre tehető az, amikor Szíj Béla művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetője felfigyelt tehetségére. Ennek következtében került néhány képe a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába. 1976-ban ismét önálló kiállítása volt a Jókai Könyvtárban. A következő évben a pedagógus művészek tárlatán vett részt. 1988ban a Veszprémi Bakonyi Múzeum adott otthont újabb, akvarellekből álló, önálló kiállításának. Praznovszky Mihály megyei múzeumigazgató megnyitóbeszédében elragadtatással nyilatkozott arról, ahogy Pados Mária meglátta és saját lelki értékeivel gazdagítva képein visszatükrözte Pápa, s a Bakony rejtett szépségeit.

58 1989-ben a pápai Pedagógus Művelődési Házban rendezett önálló tárlatában gyönyörködhetett a szépszámú érdeklődő. Élete utolsó ön318