A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

László Péter: A veszprémi Szent Imre szobor, Erdey Dezső alkotása

rítja le.

12 Ezek a vázlatok inkább a királyfit, mint a katonát hangsúlyozzák, s különösen az egyik, inkább a romantikus felfogáshoz közelít, és emlékeztet arra, ahogy Zichy Mihály is megrajzolta Szent Imre alakját.'

3 A megfelelő megoldás keresése közben a Szent Imréről kialakított kép érvényre juttatása mellett, szerepet játszottak a kompozíciós szempontok is. A külön a fejhez készült vázlatok is inkább egy kemény vonású ifjút mutatnak, s néhány esetben a magyaros jelleget hangsúlyozó, bajuszos, karakteres arcot, mint egy lágy, elmélkedő szentet.

14 A szent ikonográfiájához szorosan hozzátartozik a liliom, szüzességének szimbóluma, amelynek elhelyezése külön gondot okozott a művésznek. Ahol pajzzsal tervezte meg a szent alakját, ott kézenfekvő volt a liliomot a pajzson elhelyezni, míg a végül az elkészült szobron Szent Imre egyik kezében a kardot, a másikban a liliomot tartja. így Erdey Dezső megtalálta az egyensúlyt, s megformált egy történelmi személyiséget, akit az egyház a szentek sorába emelt. Ahogy Madzsar Imre az általa feltett kérdésre Balanyi Györgynél találta meg a választ: „az életszentség és az életrevalóság nem zárják ki egymást és nagyon tévedne az, aki a középkor összes szentéit meg akarná fosztani minden reális érzéktől és képességtől."

15 A szobor felállítására a helyszín adott volt. A székesegyház és az egykori papi szeminárium épülete közötti zárt kert, ahol egykor a Szent György kápolna állt, amelyben a legenda szerint Szent Imre szüzességi fogadalmát letette. A kápolna maradványait már 1907ben megtalálták, amikor a tűzvész után a székesegyház neoromán átépítésére sor került, de teljes feltárása csak 1957-ben történt meg.

16 Kétségtelen, a szándék az volt, hogy éppen azon helyen állítsanak emléket Szent Imrének, ahol életében ez a döntő vallási fordulat beállt. A szobor olyan helyen került tehát felállításra, amely kerítéssel lezárt volt, tehát csak azon keresztül volt látható, megközelíteni, körbejárni nem lehetett, így bizonyos távolságról, megközelíthetetlenül a fák alatti szűrt fényben kellett e hatását kifejteni. Erdey Dezső a szobor elhelyezésére két különböző tervet készített. Az egyik szerint - amely valójában megvalósult - a szent alakja egy hasáb alakú, alacsonyabb, vagy magasabb talapzaton áll. Míg a másik terven a szobrot magasan, a székesegyház északi kiugró - az oldalbejáratot és az oldalsó karzatra felvezető lépcsőt rejtő - toldaléképítmény sarkához ragasztott pillérköteg tetejére helyezte.

17 A pillérköteg fejezete a kapuzat felső harmadában végződött, s rajta áll az azzal azonos magasságú szoboralak, amely csaknem elérte volna e toldalék építmény felső keretdíszének vízszintes peremét. Erdey Dezső ezen elhelyezéshez természetszerűleg egy másfajta szobrot tervezett, amely lényegesen különbözött a ténylegesen megvalósult kompozíciótól. E könnyedebb, levegősebb megfogalmazásban Szent Imre rövid ujjú, éppen csak térden alul érő ruházatban az előtte csúcsával a földre helyezett háromszögletű pajzsra támaszkodik, vagy más variáció szerint jobbjával, ugyancsak hegyével lefelé, a pajzs előtt átlósan futó kardot tart. Hosszú haja szabadon látható, s fején hercegi koronát visel. Ez a megoldás Erdey Dezsőt komolyan foglalkoztatta, s több különböző variációt is készített a szent alakjáról eben a felfogásban, karddal és kard nélkül, félvállra vetett, vagy mindkét vállat beborító, leomló köpenyben, vagy anélkül. Úgy tűnik, ez a megoldás akkor is számba jöhetett volna, ha a szobrot nem a székesegyház falához, pillérkötegre állítják, hanem különálló, hasábszerű, de ebben az esetben is magas talapzatra. Erdey Dezső nagy súlyt fektetett a monumentalitásra, a köztéri emlékmű szobrászat elengedhetetlen követelményének tartotta. A Szent Imre szobor tömbszerű, zárt kontúrba foglalt monumentalitása, egynézetűsége is bizonyítja ezt. A műhöz készült vázlatrajzai is egytől egyig mind egyetlen fő nézetből készültek. Egyetlen nézetből mérlegelte a hatást, kereste a megoldást, rendezte a vonalakat, húzta meg a hangsúlyos kontúrokat. Szűrt fénybe, lombos gesztenyefák alá készült a szobor, viszonylag szűk térbe, felmagasodó épületek közé. Szemlélni a szobrot csak a kerítésen át lehetett, ott állt Szent Imre a fák árnyékában, valójában megközelíthetetlenül. A szobornak ebből a távolságból és egyetlen nézetből kellett elmondania mindent, ezen egyetlen nézetbe sűrítve kellett felkeltenie azt a hatást, amit a művész szánt neki. A kötöttségek valójában sokszor legalább annyira segítik a művészt, mint amennyire korlátozzák, s a formai szigor tömörségre, lényegre törésre, egyszerűségre és szűkszavúságra ösztönöz, de le kell mondani a váratlan izgalmakról, az érzelmi zaklatottságról, s a szinte állandó szűrt fényviszonyok között a felületek játékáról, a változó fény és árnyék hatásokról. A vázlatrajzokon a formák letisztulása, leegyszerűsödése nyomon követhető. A fény-árnyék hatások inkább csak hangsúlyozni kívánják a vonalakat, mintegy belső kontúrokat húznak a felületen, hiányzik belőlük minden dinamika. Nem kell számolni a napszakok és az időjárás változó fényviszonyaival, így a belső kontúrok állandósága, a szobor zárt sziluettje növeli a monumentális hatást, erőt, nyugalmat, rendíthetetlenséget és állandóságot sugall. így keresi és találja meg a művész a szándékának és a hely adottságainak megfelelő formát. Azokon a vázlatokon is, amelyeken Erdey Dezső 266