A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

László Péter: A veszprémi Szent Imre szobor, Erdey Dezső alkotása

évet töltött Párizsban, majd rövidebb időt Belgiumban, s amikor a művészeti élmények hatása alatt, telve kétségekkel hazatért, csak nehezen talált ismét önmagára, bár nem kerülték el a megbízások és a kiállításokon is sikereket ért el. Az 1927-ben készített „Gyertyát vivő lány" című szobrával elnyerte a Rothmeer-díjat. Ez a szobor közel hatvan éven át aludta álmát műterme valamely sarkában, míg végül bronzba öntve Veszprémbe került felállításra. Számos köztéri szoborra kapott megbízást, s hadi emlékek és síremlékek sorát készítette el. Az ő műve többek között a Warkots György várkapitányt ábrázoló szobor, amelyet 1932-ben állítottak fel Székesfehérváron. О végezte el 1940-ben a Servita téri emlékoszlop rekonstrukcióját, valójában újraalkotását, 1941-ben állították fel Pannonhalmán Szent Benedek szobrát, 1942-ben pedig Szegeden a Fogadalmi templom külső oldalfalán Szent Antal kútját. Megbízást kapott 1943-ban Szent László király lovas szobrára, amelyet Nagyváradon terveztek felállítani, de megvalósulását a történelmi események megakadályozták. A Közigazgatási Bíróság 1937ben megrendelte tőle Horthy Miklós mellszobrát, amelyhez a kormányzó két alkalommal modellt is ült műtermében, s amikor elkészült, ezt tekintették a kormányzó hivatalosan is autentikusnak elfogadott portréjának, s a kiadott postai levélbélyegekre is ez került, - s szinte természetes, hogy a művész tudta és beleegyezése, s nevének feltüntetése nélkül. Az ebben rejlő lehetőségeket nem tudta, nem is akarta kihasználni, s nem vált a kor „hivatalos szobrászává", mindig igyekezett függetlenségét megőrizni. A II. világháború befejezése után az új politikai viszonyok között Erdey Dezső mind egzisztenciálisan, mind művészi tekintetben bizonytalan helyzetbe került. Megfosztották az Iparművészeti Főiskolán betöltött állásától, ahol 1943. ősze óta a szobrászat tanára volt, s ezt követően egészen 1957-ben bekövetkezett haláláig a Szépművészeti Múzeumban mint restaurátor dolgozott. Mindennek ellenére nem maradt azonban egészen szobrászati feladatok nélkül. Tovább folytatta azt a történelmi személyiségekről, képzőművészekről, írókról, költőkről, zenészekről készült portrésorozatot, amelyet még a háború előtt kezdett meg. Ezek egy részét a Herendi Porcelángyár kis méretekben sorozatban is elkészítette. Úgy mentek át a köztudatba, úgy ismerjük Nagy Lajos király, Hunyadi Mátyás, Arany János, Batsányi János, Munkácsy Mihály, József Attila, Bartók Béla arcvonásait, ahogy Erdey Dezső megmintázta őket. Bajza József életnagyságú márvány mellszobra 1938 óta a Blaha Lujza téri, lebontott Nemzeti Színház előcsarnokát díszítette. Liszt Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály portréja 1952-ben és 1953-ban Budapesten a Művész Sétányon került felállításra. A „Futók" című háromalakos szoborcsoportját a Népstadion előtt állították fel, s 1755-ben készítette el a „Bakugrók" című művét, amely Tatabányára, az Újvárosi iskola elé került. Utolsó munkái közé tartozik a "Korsós lány" és az „Ollós nő" című műve, mindkettő 1956ban készült. Az előbbit Inotán a lakótelepen állították fel, s jelenleg Várpalota központjában látható, míg az utóbbi Zalaegerszegre, a Ruhagyár elé készült, s valójában a párkák egyikét ábrázolja.

3 A Szent Imre szobor Szent Imre szobrát Erdey Dezső 1940-ben mintázta, 38 évesen, amikor már kiforrott, érett művész. Túl számos jelentős megbízatáson, sikereken, művészi válságokon, túl külföldi ösztöndíjakon, Párizs, Brüszszel, Róma után. Gerevich Tibor, aki megalkotta ezt a stílusirányzati fogalmat, Erdey Dezsőt is az ún. „római iskola" körébe sorolta, bár ő mindig tiltakozott ez ellen.

4 Kétségtelen azonban, hogy a római Palazzo Falconieriben eltöltött esztendő nem múlt el nyomtalanul művészetében. A szerkesztés komolysága, a monumentálisra való törekvés, a térábrázolás fejlettsége, a valóság lényeges elemeinek kiemelése, a tömör plasztikai kifejezésre való törekvés - ahogy Gerevich megfogalmazta a római magyar iskola stílusjegyeit - tulajdonképpen jellemző Erdey Dezső művészetére, s felismerhetjük ezeket a jegyeket Szent Imre szobrán is. Szent Imre személyének felfogása, a róla alkotott kép átformálása kétségtelenül egyéni, szokatlan és újszerű, de maga a szobor stílusában, megformálásában nagyon is annak a kornak jegyeit viseli magán, amelyben készült. A szobor stílusát, szobrászati megoldásait kétségtelenül meghatározta a helyszín is, ahová szánták. Erdey Dezső minden esetben tanulmányozta a természeti és épített környezetet, ahová szobra került, hogy azzal harmonikus egységet alkosson. A neoromán székesegyház sajátos és hamis módon törekszik idézni a középkort, románkori hangulatot kíván teremteni, de nem román. Mondhatnánk adekvát vele a Szent Imre szobor. A középkort törekszik visszaidézni, de valójában létrejöttének korát tükrözi. Erdey Dezső Szent Imre szobra felfogásában újszerű és rendhagyó, de nem megdöbbentő és nem botrányokat kavaró. Erdey Dezső, mielőtt hozzálátott a mintázáshoz, minden esetben alapos előtanulmányokat folytatott a készülő szoborhoz. Ha történelmi alakról, vagy emlékműről volt szó, tanulmányozta a kort, átnézte a hozzáférhető irodalmat, s számos vázlatrajzot készített 264