A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Gopcsa Katalin: Adatok Egry József fiatalkori munkásságához

szerint Egry nem csak ismerte, de le is rajzolta Matisse-t. Ez a közlés, Láncz Sándor szerint Horváth Bélától származik, akinek ekkor már minden bizonnyal tulajdonában volt Egry párizsi notesze, s az abban található egyik portrét feltehetően azonosíthatjuk az említett Matisse-ról készült rajzzal

11 (24. ábra). Az írásos bejegyzések tanúskodnak arról, hogy Egrynek milyen elképesztően nehéz lehetett Párizsban létezni, feltalálni magát. A leírt szavak, kifejezések alapfokú nyelvtanulás fázisát jelzik: toi = te; vivre = élni; le jardin = kert; du jardin = kerté; il est trop adroit; vous êtes bien aimable; je vous aime, ect.. .Közvetlenséget, személyes jelenlétet tükröz néhány olyan oldal, amelyen menetrend-szerűén jegyzi Egry utazásának állomásait, vagy térkép-skicc rajzolással, hogy valahova el akar jutni: s arriver, és départ szavakkal az indulást és érkezést. Ma már el sem tudjuk képzelni azt az állapotot, amelyben egy nyelvet egyáltalán nem ismerő ember megpróbál egy olyan világvárosban, mint Párizs, létezni, boldogulni, megélni és tanulni, s ráadásul pénz nélkül. Mert bár Lyka közreműködésével némi mecénási támogatása volt Egrynek, de ez a pénzbeli segítség is úgy működött, hogy végül is haza kellett jönni, hogy művekkel egyenlítse a számláját. S közben, miként később is nem egyszer, levelező lapon, vagy képeslapon úgy intézkedik, hogy eladott képei árát, vagy annak felét az édesanyjához juttassák el. Egryről ismert tény, hogy az édesanyját mennyire szerette, és hogy mennyire törődött vele, s letelepedve Badacsonyban magukhoz is vették, s vele együtt élve gondoskodtak róla. Az Egry által készített rajzok és az édesanyját ábrázoló festmény

12 a színek és formák nyelvén is közvetíti Egrynek ezt a meghatározó kötődését anyjához, aki nélkülözésekkel teli élete mellett igen szívós, erős akaratú asszony lehetett. (50. ábra) A Korcsek Jánoshoz és Nágel Józsefhez írt lapokon és levelekben is tetten érhető ez a folyamatos odafigyelés és törődés. A lapok és levelek természetszerűen úgy íródtak, hogy valaki más, a címzett, olvassa őket. Ez a párizsi notesz viszont, amelynek fennmaradása a sors különös szeszélyének, játékának is tekinthető, nem idegen szemeknek, tekinteteknek készült. A benne található feljegyzések, bejegyzések, és a rajzok, skiccek is egyértelműen személyes használatra készültek. Bizonyos mértékig zavarba ejtő is a lapjait forgatni, bármilyen részletét idézni, illetve közölni. Mentségünkül az hozható fel, hogy közben a legmesszebbmenőkig igyekszünk nem visszaélni a lapjaiból megtudható információkkal. S mindezen közben nem tudjuk magunkba fojtani tiszteletünket és csodálatunkat az iránt az ember iránt, aki a nincstelenségből felnőve, a veleszületett tehetséggel és tudásszomjjal megáldva úgy tudta az életét alakítani, hogy minden más szempont lényegtelenné váljon, s csak a festészetben megvalósítandó cél határozza meg életét. A szakirodalom érdekes párhuzamokat von az század elején Párizsban megforduló művészekkel kapcsolatban

13

, s az összehasonlítás konklúziójaként, különböző megfogalmazásban, arról olvashatunk, hogy például az 1906-ban szintén Párizsban tartózkodó Berény Róbert, Czigány Dezső, Gulácsy Lajos, Márffy Ödön művészetében a Cézanne, Matisse, valamint a Fauves-csoport iránti tisztelet és hatás, a tőlük szerzett ihletés jóval egyértelműbben kimutatható, mint Egry-nél. Ha azonban az Egry által Korcsek Jánosnak és az őt évtizedeken át sokféle praktikus, gyakorlati dolgokban (kiállításra művek oda-vissza szállítása, eladások, stb.) segítő Nágel Józsefhez írt levelezőlapjait, képeslapjait és leveleit tekintjük, valamint a Naplójában leírt párizsi emlékeit, szinte el sem tudjuk képzelni, hogy a művészeti életre, kiállításokra, aktuális tendenciákra figyelő magyar művészek mellett ott van Párizsban egy olyan érzékeny magyar művész, mint Egry József, teljesen ismeretlenül, lyukas, Pestről kért ócska cipők gondjával, te = toi szintű francia nyelvtudással, olyan gondokkal, hogy Pesten hagyott képeinek árából juttassanak az édesanyjának, aki nélkülöz, és mindezen gondok mellett mégis kimutathatók későbbi művein a francia művészetből levonható tanulságok. Számomra ez is a tehetség csodával határos érvényesülésének a bizonyítéka. Egry a Julien Akadémián és a Colossarin tanult, illetve látogatta Jean Paul Laurens és Simon Lucien osztályát. Ha elképzeljük azt a könnyed, bohém, laza világot, amelyben a festő-növendékek éltek, és benne Egryt, akinek ezek a párizsi "tanulmányok" olyan nehézségű életminőségről szólnak, hogy csodaszámba ment, hogy egyáltalán létezni tudott ott, Párizsban, csak csodálkozni tudunk, hogyan szívta mégis magába a kortárs művészet sokszínű jellegzetességeit. „Kóber adott egy vaságyat, vettem egy matracot, egy vánkost, egy lavórt. Nagyon hideg volt a szoba. Nem volt semmi fűtési lehetőség... Miután franciául még mindig nem tudtam, mindég egy és ugyanazt vettem és ettem heteken keresztül. Meg is betegedtem, valami bélnyavalyát szereztem, majd belepusztultam. Sokszor elájultam...

14 Párizsban sokszor azt kérdeztem magamtól, miért is vagyok itt? Olyan idegennek és céltalanak éreztem mindent. Az emberek, barátok féltek a szegénységemtől. ... A múzeumba menekültem sokszor. Az volt a nyugvóhelyem - gyónóhelyem -, erősítőm. Ez az egy hely volt, ami nem volt idegen számomra."

15 Egry Kassáknak adott interjúból pedig láthatjuk, hogy legalábbis utólag, pontosan tisztában volt azzal, mi történt vele: „Krokiztam a természetben, és vonalakat 230