A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)
Koncz Pál: Franz Gründler veszprémi könyvkötőmester (1760–1845)
vízjele (készítésének éve): "L 1831" megerősíti a kötés készítésére vonatkozó adatot. Könyvtest metszése poncolt és aranyozott. Oromszegöje kék és fehér dupla szállal varrt. Franz Gründler munkája az apátság kiadási-bevételi jegyzőkönyvének 1833. december 31-i bejegyzése alapján (VeML XI. 607), ára 15 vforint volt. Díszítmények: 7-8. ábra 2, 3, 4, 11, 16, 23, 24, 25,46,48,51,54. E két kötésen szereplő bélyegzők (a 16. sz. kivételével) már 1770-1808 közötti években készült veszprémi könyvkötéseken is előfordulnak. E díszítőszerszámokat Gründler egy előd hagyatékból vásárolhatta fel, illetve tőle később a családba került utódok szerszámöröklés révén szerezték meg és használták Veszprémben még az 1850-es évek során is. Emlékeztetőül: Gründler veje, Bucskó Ignác is könyvkötő, akárcsak majdan utóbbinak veje; az 1847-1870 között tevékenykedő Ludwig Georgi mester. A felvásárolt, ill. öröklött szerszámkészlet használatának bővülő, teljes kötéscsoportja, a díszítőszerszám-készlet alkalmazásának időbeli intervalluma jóformán egy évszázadra kiterjed (1770-1860). A Franz Gründler (és segéde) által készített könyvkötések díszítmény-készletének egyes elemei például a következő korábbi (Franz Xaver Baumaister veszprémi katolikus könyvkötőmesternek 64 tulajdonítható) kötéseken fordulnak elő: A Veszprémi Mészáros Céh rendszabásai. Veszprém, é.n. Laczkó Dezső Múzeum Adattára, Céhtörténeti Gyűjtemény. Ltsz.: 73.2.1. Kézirat. A mészáros céh jegyzőkönyvében (Ltsz.: 70.152.1) szereplő mesternevek előfordulásának intervalluma alapján a rendszabások aláírására (új díszkötésű üres könyvbe írt rögzítésére) kb. az 1790-1805 közötti időszakban kerülhetett sor. Táblája 230 x 280 mm, gazdagon aranyozott, vörösesbarna egészbőrkötés. Dúcnyomott előzékpapírjának repülőlapja és a könyvtest papírja azonos; a csehországi Kottenschlosban készült, de magyar címeres vízjellel. Díszítőszerszám egyezés a két tihanyi misekönyvvel a 48. Fuxhoffer József.: Monasteriologia Regni Hungáriáé I. Veszprém, 1803. Érseki Könyvtár, Veszprém. Koller-gyűjtemény. Jelzete: 13482. Táblája 210 x 348 mm, zölddel márványozott barna egészbőrkötés, gerincén fekete felülfestés mályvaszín címkével. Vörös metszés, zöld és vörös dúcról nyomott előzékpapír, zöld/fehér oromszegő. Díszítőszerszám egyezés: 8. ábra 37, 41. Diarium comitiorum Regni Hungáriáé 1812. Veszprém, 1812. Laczkó Dezső Múzeum Könyvtára, Veszprém. Műemléki Könyvtár állomány, ltsz.: L-579. Poss.: "Bibi. Seminar. St. Annae Wp." Folio egészbőrkötés. Díszítőszerszám egyezés: 7-8. ábra 5, 22, 24, 26, 41, 54. Szegedi Róza emlékkönyve tokban, 1798. Sümegi Múzeum, lt. sz.16.328/a-b D[arnay]. Táblája 190 x 118 mm, kipréselt barkázatú (bastarde) egészbőrkötése sötétzöld, aranyozott (táblaéleken is). A védőtok bélése kettős dúcról zöld és vörös színnel nyomott (ún. imprimé). Zöld selyem jelzőszalaggal. Könyvtestének postapapírja C. HONIG vízjelű osztrák készítmény. Arctábláján R. S. monogrammal, a háttáblán 1798 évszámmal. Díszítőszerszám egyezés: 7-8. ábra 5, 11,26,41. XII. sz. Keresztelési Anyakönyv 1806-1844. Szent Mihály bazilika plébániája, Veszprém. 250 x 385 mm táblán vörösesbarna egészbőrkötés aranyozva. Oromszegője elveszett, metszése aranyozott és poncolt. Másodlagos kötésjavításkor felhasznált gyári szürke előzékpapírral kötve. Díszítőszerszám egyezés: 48. Ez utóbbi díszkötés egy évvel azelőtt készült (1806), hogy az idős Fr. X. Baumaister veszprémi könyvkötő mester (|1808) alkalmazott legényének, Anton Rundlnak átadta volna iparát. Rundl 1807-ben önállósulván azonnal letelepedési engedéllyel fordulhatott a városhoz. 65 Feltehetőleg Rundl ekkor még élő idős mesterének díszítőszerszámait használhatta. Baumaister fia, Jozef is könyvkötő lett, aki 1785-1788 között Horváth Mihály jeruzsálemhegyi műhelyében dolgozott 66 , de kevéssé valószínű, hogy megkapta volna apjától (mint megelőlegezett jusst) annak szerszámkészletét. Az ifjabb Baumaister nem önállósulhatott Veszprémben, ezért 1788-ban letelepedési engedélyt kért Székesfehérváron, ahol akkoriban csupán egy könyvkötő működött. 67 Sikerült ott megkapaszkodnia, 1806-ban nyomdabizományosi adat jelzi működését. 68 Ebből következik, hogy a más városban önállóvá lett Jozef Baumaister hamarabb volt kénytelen szerszámkészletetet vásárolni, mintsem megörökölhette volna apjáét. Az elhalt mesterek személyes tulajdonát képező szerszámok egyébként jog szerint az árvákra, ill. a mesterözvegyekre öröklődtek, akik ezt értékesíthették is. Ha egy özvegy szakmabelihez ment férjhez, akkor új férje átvette (majd bővíthette) e műhely-fölszerelést. Valószínű, hogy Fr. X. Baumaister 1808-ben bekövetkezett halálakor Franz Gründler vásárolta meg a 214
