A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Rainer Pál–S. Lackovits Emőke: Egy címerekkel díszített XVII. századi faládika

lemreméltó szerepet játszott a keresztes háborúkat követően a szenvedés különféle eszközeinek Európába kerülése is.

208 A kínszenvedés jelvényeinek már a XIV. században külön ünnepe volt, mégpedig először Németországban, de külön kultusza alakult ki az Úr töviskoszorújának is, amelynek ünnepe ugyancsak Németországból sugárzott szét Európába a XIV. században. Jézus Krisztus Szent Teste egyes részei (vér, sebek, szív) előtti hódolat pedig különös előnyben részesítette a Szent Sebek, az ezeket okozó szegek és a Szívét megnyitó lándzsa tiszteletét, amelyekhez nemcsak különböző ájtatosságok, hanem külön misék kötődtek. Részben a votívmisék között található meg a Szent Kereszthez kapcsolódó is.

209 Egyébként a Szent Sebeket okozó eszközök esetenként külön is megjelentek, így a ciszterci rendalapító, Clairvauxi Szent Bernát (1090-1153) ábrázolásain a kereszttel együtt a lándzsát és a nádszálra tűzött, ecettel átitatott spongyát fogja.

210 (Látomásában a kínzatás eszközeivel maga a Megváltó hajolt le hozzá a keresztről.). A jezsuita Loyola Szent Ignác (1491-1556) mellett pedig gyakran megtalálható az Ur Szívén kívül a keresztre feszítés három szege is.

211 A portugáliai Fatima Misszionárius Múzeumában látható a „gondviselés szentjének", Thienei Szent Kajetánnak (1480-1547) képe, amelyen a fekete taláros szent jobb kezében könyvet, a balban pedig a keresztre feszítésnél használt szeget fogva áll a látomásában megjelent Istengyermek előtt.

212 Német nyelvterületen a marientali templomnak Jézus az Olajfák hegyén kegyképe tiszteletéhez kötődve bontakozott ki Krisztus halálfélelmének kultusza. Nyomában a XVII. században „Halálfélelem Társulatok" alakultak meg a kapucinusok és a jezsuiták hathatós pártfogásával, Jézus szenvedésének tiszteletét terjesztve. Ehhez kívánkozik egy magyar adat is, igazolva, hogy a kultusz egész Európát átfogta. Magyar nyelvterületen a különböző konfraternitások között különösen figyelemre méltó a jezsuiták alapította „Haldokló Krisztus Társulatok" tevékenysége, amelyek tagjainak nem elhanyagolható szerep tulajdonítható Krisztus szenvedésének és a szenvedés eszközeinek megismertetésében, kultuszának terjesztésében. Hisz legfontosabb feladatuk Krisztus kínszenvedéséről és a végső dolgokról való elmélkedés volt. Hetente két misét mondattak: egyiket hétfőn, amely után a Társulat elhunyt tagjaiért, a másikat pedig pénteken, amelyet követően a még élők boldog kimúlásáért imádkoztak. A hétfői mise után a halottak litániáját a Krisztus szenvedéséről szóló követte.

213 Ennek lehetett előzménye a XVI. században a Krisztus kínszenvedéséről elnevezett társulat. Tagjai számára a kínzó eszközök „ájtatos nézése" és egy Miatyánk (Pater Noster) elmondása bizonyos búcsúkiváltsággal járt.

214 A rendkívüli kedveltséghez ezek az engedmények minden bizonnyal ugyancsak hozzájárulhattak. Az Arma Christi kultuszának meggyökeresedésében és további terjedésében változatlanul figyelemreméltó szerep tulajdonítható a jezsuitáknak, továbbá a ferenceseknek, valamint a jámbor társulatok tevékenységének egész Európában. A XVII. század különösen fontos ebből a szempontból, hisz a kínzatási eszközök kultuszának széleskörű kiterjedése a járványok és háborúk sújtotta Európában éppen akkor élte második virágkorát. Az Arma Christi népszerűsége olyan nagy volt, hogy a XVII. századtól a kereszttel, feszülettel, vagy a Szent Sírral, a halott Krisztus szobrával együtt körmenetekben is hordozták őket. Rákerültek különféle feszületekre és ereklyés, azaz ereklyetartó keresztekre egyaránt (pl. Kézdiszentlélek Köntzey-kereszt, Kislődön egy német ereklyés kereszt vagy a már említett ottmarsheimi kereszt). (52. ábra) A XVII., majd később a XVIII. században az ereklyekultusszal kapcsolatos és a búcsújáró helyek által is terjesztett kegyérmeken szintén megjelentek a kínzatás jelvényei. Ennek a tárgy együttesnek ez a két évszázad volt a virágkora. Pannonhalmán őrzik Kuncze Leó bencés szerzetes (1840-1886) 486 db-os kegyérem gyűjteményét, amelyekből hét, rézből való darabon az Arma Christi látható. A gyűjtemény java része német munka, közöttük az említett hét is. Ebből négy darabon (131/b, 154/a, 154/b, 264/b) a kínzatás eszközeinek csaknem teljes együttese megjelenik (kereszt, töviskorona, két összekötözött kéz, szív, spongya, ostor, kés vagy kard, pénzes zacskó, lándzsa, három szeg, vesszőnyaláb, fogó, kalapács, lámpa, oszlop, létra, Veronika kendője, kancsó tállal, ecetes vödör, kakas, köntös, három kocka és a Szentlélek galambja), míg három érmen (159/a, 286/a, 365/b) csak néhány látható belőlük (lándzsa, kalapács, szegek, spongya, fogó, vesszőnyaláb, korbács).

215 Utóbbiak közelebb állnak a ládikán megjelenítettekhez. Kétféle felirat is olvasható ezeken a kegyérmeken. Az egyik: „Pass(io) Christi conforta me" (Krisztus szenvedése erősíts meg engem vagy Krisztus kínszenvedése erősíts meg engem). A másik: „Pass(io) Chris(ti) Sal(va) Nos" (Krisztus szenvedése üdvözíts minket)

216 Ezek a feliratok mintegy magyarázatát adják annak, miért kerültek a passió, a szenvedés és keresztre feszítés eszközei, mint a keresztény hit központi gondolata,

217 a legkülönbözőbb tárgyakra. (53-55. ábra) Végülis elmondható, hogy az Arma Christi kultusza évszázadokon keresztül kivételes helyet foglalt el mind a liturgiában, mind az ábrázolásokban, apokrif iratokban és a szakrális folklórban. A feltámadt és 168