A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Regenye Judit: Háztípusok és településszerkezet a késői lengyeli kultúrában veszprémi és szentgáli példán alapján

76. Fedő (?) palást töredéke, lapos hornyokkal, sárgásbarna, 1 db. M.: 5,6 cm Ltsz.:ÓR 2004.16.75. 77. Fedő peremtöredéke, behúzott peremmel, csillámos anyagú, belül sárgás mázpettyel, vörösesbarna, 1 db. M.: 4,4 cm Ltsz.: ÓR 2004.16.76. 78. Samottosra égett agyagtöredékek, tapasztásdarabok egyenetlen, helyenként üvegesre égett felülettel, belül vörös, kívül szürke, sötétszürke, 34 db. M.: 2,9-17,9 cm Ltsz.: ÓR 2004.16.77. (15. ábra 2.) 79. Félig kiégett tapasztástöredékek, az egyik vastag, ívelő (szájnyílás tapasztása?), zöldessárga, sárgásbarna, vörösesbarna, 58 db. M.: 5-24 cm Ltsz.: ÓR 2004.16.79. (15. ábra 3-4.) 80. Helyben kiégett rostélytégla-töredékek, barna, vörös-barna, 17 db. M.: 13-55 cm, V.: 10-11 cm Ltsz.: ÓR 2004.16.81. (15. ábra 1.) 81. Tömör agyaggal kitöltött tubus lenyomata, sárgásbarna, 1 db. H.: 32,2 cm, sz.: 18 cm, v.: 12,8 cm Ltsz.: ÓR 2004.16.80. 82. Vörös homokkőtöredékek, lekerekített sarkos, elnagyolt faragással, 3 db. M.: 11-26 cm Ltsz.: ÓR 2004.16.82. Abalatonalmádi-vörösberényi kemencét a benne talált ép, deformálódott, különböző fokon kiégett tárgyak alapján működés közben hagyhatták el. Belsejét nem tisztították ki. A kemencében talált nagy mennyiségű tubus alapján arra kell gondolnunk, hogy elsősorban a fűtőcsövek gyártására szakosodhatott a kemencét működtető fazekasműhely, vagy legalább is ennek az utolsó égetésnek egy nagyobb megrendelést kellett kielégítenie. A tubusok, egy részét talán a meleg levegő terelésére és a kiégetendő edények elválasztására szolgáló szintek alátámasztására is használhatták.

17 A tubusok mellett fennmaradó helyre azután égetésre a kemencébe fazekakat, tálakat, bögréket is beraktak, s együtt égtek a mázatlan és mázas fazekak a tálakkal, valamint a simított (fényezett felületű) és besimított urnával, fazekakkal, bögrékkel is. Néhány edényen szinte alig felismerhető máz látszik. ( Nr. 58., 63., 64., 67.) Ez nyilvánvalóan nem egy használatból fakadó kopásnak tudható be, inkább talán egy hibás, nem szándékos felületkezeléssel magyarázható. Ugyanilyen okokkal magyarázhatóak azok a zöld és sárgás mázpettyek is, amelyeket különböző, egyébként nem mázas edényeken ill. a tubusokon is találunk.(Nr.L, 11., 12., 14., 28., 37., 38., 39., 77.) Zöld színű máz borítja a Nr. 72-es táltöredékeket ill. a Nr. 70-es dörzstál töredéken sárgászöld színű mázba nyomták a kavicsszemcséket. A dörzstál külső oldalát barnásvörösre festették, amelyre ugyancsak sárgásbarna mázpettyek kerültek. A balatonalmádi-vörösberényi fazekasműhely kedvelt színű máza a zöld, a sárgászöld és a sárgásbarna lehetett. Bár többen leszögezik, hogy a máz színéből kiinduló keltezés meglehetősen bizonytalan, Ottományi K. a leányfalui anyagra támaszkodva a zöld máz használatát a IV. század második felétől kezdve uralkodónak tartja.

18 A dörzstálon kívül barnásvörösre festettek egy fazekat is (Nr. 55.) A kemence tálainak, korsóinak, bögréinek egy részét simítással (fényezéssel) és besimított mintákkal díszíttették. (Nr. 16., 17., 19., 20., 21., 44., 50., 52., 59., 60., 61., 62., 74.) E felületkezelési eljárással - úgy látszik - a kora császárkortól kezdve végig éltek Pannoniában, leginkább a szürke színű edényeken, korsókon, tálakon. Ottományi K. III. századi példákról is beszél

19

, s feltétlenül hivatkoznunk kell itt a balácai éremleletre, amelyet egy III. században ismert formájú, besimított díszítésű, kis, kétfülű edénykében rejtettek el. Az éremlelet 259-es éremmel zárul.

20 Annak ellenére, hogy keltezésünk kérdéses lehet néhány kutató számára

21

, fenntartjuk az edény és az elrejtett éremkincs III. századi datálását mindaddig, amíg a balácai villagazdaságban talált hasonló edénytöredékek feldolgozása nem történik meg és véleményünk megváltoztatására nem késztet bennünket. A 3 70-es évektől kezdve számíthatunk azonban Pannoniában a besimított kerámia tömeges felbukkanására. A Limes mentén, pl. a 370-es évek elején épített őrtoronyban is megjelenik és az V század elejéig nyomon követhető. Vörösberényi anyagunkban a díszítések nem mutatnak határozott, folyamatos mintákat, legtöbbször a besimítások véletlenszerűek, ill párhuzamos vízszintes, függőleges és ferde irányú csíkokká rendeződnek, az edények felülete több esetben simított, fényezett. A simított, besimított felületű edények az Ottományi-féle korábbi típus edényeinek sorába illeszthetőek.

22 Abalatonalmádi-vörösberényi kemence anyagának vezető edényformája a kisebb fazék. A sárgás-, vagy vörösesbarna edények peremkiképzése hasonló (Nr. 21-52.). A rézsútosan kihajló peremek vastagságában és a peremszélek ferde állású, lekerekített vagy enyhén behúzott kialakításában mutatnak kisebb eltéréseket. A fazekak a viszonylag szűk nyak után erőteljesen kihasasodnak. Ez a fajta fazékforma a pannóniai IV száza55