A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Ács Anna: Ady Endre balatonfüredi utazásainak mitológiája. A mítoszok utazója – az utazó magán- és társadalmi mítoszai

tőként, hanem beteg, gyógyításra szoruló emberként szállt partra és nem először Balatonfüreden. Kovalovszky Miklós, Ady életének kiváló ismerője szerint 1901-ben már megfordult itt a nagyváradi színészekkel.

21 Ez lehetett az első balatonfüredi útja s bizonyára rövid időt tölthetett itt, mert az Ady biográfiákban nyoma sincs ennek az utazásnak. Több, mint tíz esztendő után jutott el ismét a Balatonhoz, pontosabban Balatonfüredre. 1912-ben sem a fürdői élvezetek csábíthatták a fürdőhelyre. Azt sem állíthatjuk, hogy Nyugat matinéra vagy önálló költői estre hívták Adyt. A korabeli füredi polgárság közízlésétől valószínűleg távol állhatott Ady költészete, de bátor és merész, egyedi hangú publicisztikája is. A költő életmódjáról korábban terjesztett információk pedig egyenesen taszíthatták a költőtől az irodalom iránt egyébként valamiféle érdeklődést mutató helyi társadalmi réteget. Ebben az évben barátját, Schmidt Ferencet kísérte le a fővárosból a Balaton-parti településre. Ady 1910-ben találkozott először Dr. Schmidt Ferenccel, akit a budai Városmajori Szanatórium orvosaként ismert meg. A bizalmas jó barát így emlékezett vissza első találkozásukra: a költő egy délelőtt bekopogtatott a szanatóriumbeli rendelőjébe és elmondta neki, hogy bizony rabja az alkoholnak. Kérte az ifjú orvost - aki mindössze négy évvel volt fiatalabb Adynál - vállalja el a kezelését. Schmidt egyetlen feltételt támasztott: Ady külön szobát kap, és orvosa engedélye nélkül ki sem léphet onnan. Ady hosszasan gondolkozott, majd nemet mondott erre a megoldásra és magára hagyta az orvost. Egy hét múlva azonban ismét felkereste azzal, hogy hajlandó vállalni a kezelésével járó szigorítást. Schmidt doktor valóban szigorúan vette a költő szobazárlatát. Azt csak másfél hónap múltán oldotta fel. Ady utána szabadon járhatott a szanatórium területén, találkozhatott a többi beteggel és fogadhatta barátait, ismerőseit. Orvosa ellenőrzésével három hónapig semmiféle alkoholt nem fogyasztott. Azonban a kezelés befejeztével elhagyva a szanatóriumot azonnal a pohár után nyúlt. A szanatórium kapujánál barátai várták, akikkel együtt töltötte az estét Nagy Endre kabaréjában, aztán egy Andrássy úti kávéházban nagy pezsgőzéssel ünnepelték Ady visszatérését az életbe.

22 Bár megszegte orvosának tett fogadalmát, Schmidt Ferenccel továbbra is kapcsolatot tartott fenn. Az orvosbeteg viszony hamarosan barátsággá alakult. Amikor a fiatal orvost a főapátság meghívta a balatonfüredi szanatórium igazgató főorvosának, Ady barátja kísérőjéül szegődött. Schmidt szerint a költő a szanatórium rendelőjében, az ő íróasztalánál dolgozott, amikor az első betegét fogadta. A páciens távozásakor ötven korona honoráriumot tett le az íróasztalra. Ady rögtön „lecsapott" a pénzre: „Ez az enyém! Ugye? Hiszen az „én" asztalomra tették!"kiáltotta nevetve.

23 Hogy az orvos első tiszteletdíját együtt költötték volna el esetleg valamelyik balatonfüredi vendéglőben vagy kávéházban, erről nem tett említést dr. Schmidt Ferenc. Ady Endre 1912. évi füredi tartózkodásának időtartamáról eltérőek az adataink. A rendelkezésre álló szakirodalom szerint ez év júniusának végén rándult le a fürdőhelyre mindössze egyetlen napra, hogy meglátogassa új állását frissen elfoglaló orvosbarátját.

24 Schmidt doktor azonban így emlékezett vissza: „1912ben a balatonfüredi szanatórium főorvosának hívtak meg. Balatonfüredre Ady Endre is elkísért

25

, és néhány hetet töltött akkor a füredi szanatóriumban." Dr. Schmidt Ferenc ekkor már nem kezelőorvosa, hanem szeretett barátja volt Adynak. A költő további füredi tartózkodásait egészen 1917ig meg sem említi az Ady-biográfia. Egyedül Ko való vszky jegyzi fel az 1910-es évekbeli füredi útjait „egy kedves orvosa, Schmidt Ferenc kedvéért".

26 Schmidt is így nyilatkozott 1958-ban: „Ady nagyon megszerette Balatonfüredet és minden évben itt töltött heteket, sőt némely alkalommal egy-két hónapot."

27 A barát emlékezetének hitelességében nincs jogunk kételkedni... „Esténként sokat sétáltak a Balaton partján. A költő olyankor kiöntötte az orvos előtt a lelkét. Ady nagyon szerette a barátait, de az emberekkel szemben általában félénk volt. Ezt a félelemérzetet valószínű a költőt ért sok támadás és kritika váltotta ki. Baráti körben viszont felmelegedett, nem egyszer bohém volt"

28 - örökítette meg Schmidt elbeszélése alapján Thiery Árpád író, újságíró. „Meghatódva emlékszem vissza, hogyan kesergett, amikor több írótársa nehezen, vagy egyáltalán nem értette meg. Panaszkodott és nagyon fájt neki, hogy verseiből paródiákat írtak. Érzékeny ember volt. Emlékezem viszont, hogy egy alkalommal kérésemre Vaszary Ernő, akkori fürdőigazgató gyermekei, baráti körben Ady verseit szavalták a költő jelenlétében. Ady könnyezve ölelte magához a gyermekeket, és jól emlékszem, hogy akkor azt mondta: őt majd csak a későbbi nemzedék fogja megérteni" idézte tovább a barát szavait a Középdunántúli Napló újságírója.

29 Vaszary Ernőt Schmidt Ferenccel egy időben nevezte ki a tihanyi apát. 1912. július 24-én mutatta be a gyógyfürdő vezetésével megbízott ún. direktóriumnak. Még 1917-ben is ő töltötte be a fürdőigazgatói posztot.

30 Ezért az előbbiekben jellemzett jelenet 1912-1917 között bármelyik esztendőben lejátszódhatott, ha elfogadjuk Schmidt azon állítását, miszerint Ady 1912-től minden évben hosszabb-rövidebb időt töltött Balatonfüreden. 267