A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)
Regenye Judit: Háztípusok és településszerkezet a késői lengyeli kultúrában veszprémi és szentgáli példán alapján
REGÉNYE JUDIT HÁZTÍPUSOK ÉS TELEPÜLÉSSZERKEZET A KÉSŐI LENGYELI KULTÚRÁBAN VESZPRÉMI ÉS SZENTGÁLI PÉLDÁK ALAPJÁN Bevezetés A lengyeli kultúra fogalma hosszú időn keresztül azonosulni látszott a korai időszak festett kerámiás anyagával, köszönhetően annak, hogy az ismert nagy lelőhelyek abból az időszakból valók voltak. Az utóbbi időben azonban előtérbe került a késői időszak kutatása. Nagy szerepet játszott ebben a Hahót-medencében végzett mikroregionális kutatás és az ott feltárt késő lengyeli lelőhely, Zalaszentbalázs 1 , valamint a Kis-Balaton rekonstrukciós programja során feltárt Balatonmagyaród-Hídvégpuszta 2 és Balatonmagyaród-Kápolnapuszta 3 . Csatlakozik hozzájuk a szentgáli Tűzköves-hegy műhely zónájának kutatása során feltárt szintén késői lengyeli telepek sora (Szentgál-Füzikút, Szentgál-Teleki-dűlő, Ajka, Városlőd) 4 . A Vas megyei késői lengyeli lelőhelyeket Károlyi Mária foglalta össze. 5 A Ny-Dunántúl szempontjából fontos még a Zala megyei tekenyei feltárás 6 . Az elmúlt időszak beruházásokhoz kapcsolódó nagy felületű ásatásai, mint például Szombathely-Metro áruház 7 jelentős eredményeket hoztak, a Győr környéki feltárások 8 közlésétől pedig témánk szempontjából is fontos ismeretek várhatók. Ebbe a kategóriába tartozik az itt bemutatandó Veszprém-Jutási út feltárása is. A lengyeli kultúra története szempontjából fontos meghatározni, hogy mit nevezünk késő lengyeli időszaknak. A leggyakrabban használt J. Pavúk szerinti hármas beosztás 9 szerint a III., Nitra-Brodzany csoportra vonatkozik ez a megnevezés. A hármas beosztás használatos még korai, klasszikus és késői elnevezéssel is 10 . Az osztrák szakirodalom ugyancsak ezt alkalmazza kiegészítve (Anfangs-, Früh-, Mittel-, Spätstufe) 11 . Legutóbb A. Carneiro finomította ez utóbbit éppen a késői időszakra vonatkozóan 12 . A Spätlengyel időszakba sorolja mindazt, amit II b, III, III a, IV-nek neveztek. Rendkívül fontos, hogy a korábban a középfokba sorolt Michelstetten anyagát 13 határozottan a késői fokba sorolja, hasonlóképpen, mint Komjatice és Szentgál-Füzi-kút leleteit 14 . J. Pavúk a Nitra-Brodzany csoport fogalmának átértékelése során hasonló értelemben hangsúlyozza a Moravany átmeneti fázisnak a Brodzany csoporthoz való kapcsolódását 15 . A Szentgál környéki lengyeli telepek anyagának elemzése alapján határozottan látszik, hogy a II b és a III. fázis nem választható el egymástól, együttesen kell késői időszaknak nevezni ezt a két szakaszt. II b-ben megjelennek azok a jellemzők, amelyek a III. fázis jellegzetességét adják, így a peremről induló fül, a jellegzetes nagy bütykök. A településszerkezetben szintén tapasztaljuk ezt az összetartozást, hiszen a szentgáli Tűzköves-hegy körüli műhelyzóna legkorábbi tagja a II b-ben jelenik meg (Szentgál-Teleki-dűlő) és a műhelytevékenység folytatódik III-ban, de az egész települési lánc egységes struktúrát alkot. A veszprémi ásatáson pedig az egy lelőhelyen belüli kontinuitást figyelhetjük meg, a lelőhely betelepülése nyugati-keleti irányban történt, kezdve a II b jellegű anyaggal, folytatva a III. fázis anyagával. A késő lengyeli időszak leletanyaga a fent említett lelőhelyekből ítélve megtalálható az egész Dunántúlon, kivéve talán a terület délkeleti részét 16 . Azonos vonások jellemzik a késő lengyeli időszakot nagy területen, de biztosan meghatározhatók lesznek benne helyi csoportok, erre utalnak például J. Pavúk által legutóbb átdolgozott, szűkített értelemben használt Brodzany-csoport jellemzői: nagy lyukas csőtalpak, kónikus fedők, nagy félgömbös bütykök 17 , ezek nem jellemzők ugyanis például a Szentgál körüli lelőhelyeken talált leletanyagra. Veszprém-Jutási út Veszprém északkeleti részén, a Séd-patak fölötti platón a lengyeli kultúra jelentős kiterjedésű (600 m x 25
