A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

Palágyi Sylvia köszöntése

46 alkalommal tartott előadást különböző kongresszusokon, külföldi egyetemeken: a római bronzokkal foglalkozó konferenciákon, a villákról, halomsírokról, falfestményekről vagy mozaikokról rendezett symposiumokon, a limes-kongresszuson vagy a Provinzialrömisches Kunstschaffen rendezvényein. О maga Veszprémben 11 nemzetközi kongresszust szervezett, ill. társrendezője volt olyan rendezvényeknek, amelyeknek sok külföldi résztvevője volt. Vendégei mindig a legnagyobb elismeréssel emlékeztek vissza a Veszprémben töltött napokra, a balácai kirándulásokra, a konferenciák alkalmából rendezett kiállításokra, a program sokszínűségére és a tanácskozás színvonalára. A kongresszusokon Palágyi Sylvia részben kutatási területeinek nemzetközileg elismert szakembereit vonultatta fel, de szervezett olyan rendezvényeket is, amelyeknek témája szűkebb szakterületétől távol esett (pl. Válaszúton: Kelet-Nyugat, pogányság-kereszténység). Nemzetközi együttműködésben dolgozik a római kori villák feltárásán, bemutatásukban és feldolgozásukban. A fent említett nemzetközi szakmai társaságokon kívül tagja az ICOMOS régészeti parkok, nemzeti emlékhelyek bizottságának, tagja a MTA Köztestületének, a MTA Régészeti Bizottságának és elnöke a VEAB Történettudományi Szakbizottságának. 1988 óta a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat régészeti titkára. Érdemeinek elismeréséül az Osztrák Régészeti Intézet 1991-ben levelező tagjává választotta. Nagy odaadással dolgozott az antik művészetnek egy másik ágában, a provinciális római szobrászati emlékek közreadásában és értékelésében. A kezdet itt is 1976-ra nyúlik vissza, amikor Tóth Sándorral együtt elkészítette a tihanyi római és középkori kőtár katalógusát. 1989 óta egyik szorgalmazója a Stájerországi Régészeti Társulat kutatóival együtt a Provinzialrömisches Kunstschaffen konferenciáinak, amelyet azóta kétévenként rendeznek azzal a céllal, hogy az ókori művészet eme elhanyagoltabb területének emlékeit megismerjék, s hogy ez a forráscsoport is elfoglalhassa helyét az antik művészet fejlődésének, tendenciáinak kutatásában. Már a második symposiumot ő szervezi, s egy kivétellel valamennyi konferencián tartott előadást a legkülönbözőbb témákról: a kocsiábrázolások tartalmi hátteréről, a Pannoniában ritkábban fellelhető sírmedaillonokról, újabb kocsiábrázolásokról, a Balaton környéki villák architektúrájának, díszítőművészetének sajátos elemeiről, egy pannóniai császárportréról stb. A rendezvénysorozat azóta - közép-európai kezdeményezésből összeurópai kongresszussá nőtt, amelyeknek témakörébe az alexandriai, a császárkori görög, a Róma városi, a galliai és a britanniai emlékek egyaránt bekerültek. A kőemlékekről monográfiát jelentetett meg a Corpus Imperii Romani sorozat 3. magyarországi köteteként, amely 1999-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál (társszerzői: Christine Eitel és Redő Ferenc). A corpusban 54 Veszprém megyei lelőhelyről 183 kőemléket ír le, részletesen bemutatva az ókori településviszonyokat, az emlékeket állító személyek társadalmi hovatartozását, elemzi a feliratokat állító, a művészeti alkotásokat megrendelő réteg gazdasági helyzetének alakulását. A corpus jellegéből fakadóan a leírt szobrászati emlékek között a sokszorosan publikált darabok éppúgy megtalálhatók, mint az itt először bemutatott töredékek. 23, korábban közöletlen emlék is helyet kapott ebben a repertóriumban, amelynek végén a kőemlékek formai és díszítőmotívum-típusainak alapos és szemléletes bemutatását találjuk. Nem lenne teljes a munkásságáról összeállított kép, ha kihagynánk belőle a sokirányú mindennapi múzeumi munkát. A Balácai Közleményeken kívül 2000 óta rendszeresen (korábban alkalmanként) szerkeszti A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeit. 1968 óta 27 kiállítást rendezett, többek közt 1985-ben és 2003ban az állandó kiállítás római kori részét. A kiállítások jó része a balácai feltárások, ill. halomsírok leleteit mutatta be, vagy éppen Baláca volt a bemutatás színhelye, de szívesen vállalt másutt is helytörténeti, jubileumi, vagy éppen az új szerzeményeket ismertető kiállításokat. A kiállításokon, előadásokon, tárlatvezetéseken kívül videofilmen és több tucat ismeretterjesztő cikken (Élet és Tudomány, Magyar Nemzet, a veszprémi Napló) keresztül igyekezett szélesebb közönséggel is megszerettetni az ókori kultúrát. Többszázszor tartott vezetést ásatásain, adott nyilatkozatot a helyi és országos médiának. Előadásokat tartott a latintanárok országos továbbképzésén, a Goethe Institutban, 1996 óta pedig a Veszprémi Egyetemen művészettörténetet oktat. Hálásak lehetünk neki azért, hogy három alkalommal is tartott - főkollégium keretében az ELTE Régészeti Intézetében - előadást római kori villákról vagy a császárkori halomsírokról. Munkássága során többször is kitüntették. Már 1972-ben megkapta a Veszprém Megyéért ezüst, 1978ban az arany érdemrendet, majd 1981-ben a Munkaérdemrend ezüst fokozatát. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1984-ben Kuzsinszky Bálint emlékérmét adományozta neki. 1992-ben elnyerte Veszprém város Gizella-díját valamint a veszprémi múzeum Laczkó Dezső tudományos díját. 2001-ben a Pro Comitatu, 2002-ben a MTA Veszprémi Regionális Bizottságának emlékérmével, 2004 tavaszán pedig Schönvisner István-emlékéremmel tüntették ki. 14