A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

S. Lackovits Emőke: Krisztus-ábrázolások a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében. I. A szenvedő Krisztus megjelenítése

eszmekör) evangéliumi tartalommal töltötték meg. A témakör képi megfogalmazásában figyelemre méltó a ciszterciek szerepe."

3 A XVII. század elejétől Guido Reni képe, a kereszten alvó gyermek Jézus, sokszorosított metszetekként terjedt. A XVIII. századi ábrázolási típusokra ugyancsak hatással volt a morva származású, augsburgi Gottfried Bernhard Göz megfogalmazása vagy Johann Lorenz Rugendasé, Philipp David Danneré."

4 A korszak meditativ vallásos irodalma értelmében az Istengyermek állandóan maga előtt látta eljövendő szenvedését, amelyet a passió eszközei, az Arma Christi jelenítettek meg számára. Előfordul olyan megfogalmazás is, ahol az angyal nyújtja a töviskoszorút (pl. Garofalo festménye) vagy ahol a kínzatás eszközei a Gyermek játékszereiként láthatók (Botticelli Könyves Madonna, a Mindenkor Segítő Istenszülő krétai ikonja)."

5 A fatimai Misszionárius Múzeumban egy ilyen megfogalmazású, üvegajtós faliszekrénybe zárt XVIII. századi szobrot őriznek, amelyen a síró Istengyermek úgy áll a kínzatási jelvények között, mint a játékszerei között. (37. ábra.). Olyan XVIII. századi ábrázolás is született, amelyen a születés és az Arma Christi, a betlehemi jászol és a golgotai kereszt vagy a passiómotívumokkal ellátott betlehemi csillag együtt jelent meg, mint a flamand Jacobus de Man alkotásán."

6 Gyakorinak mondható az Istenanya és a Gyermek a kínzatási eszközök koszorújában, amely képek Wierix nyomán terjedtek el. Wierix volt első megfogalmazója annak az ugyancsak széles körben elterjedt képnek, amelyen a gyermek Jézus vállán a keresztet, kezében pedig kosárba téve a kínzatási eszközöket viszi. A kínzóeszközöket hordozó Gyermeket örökítették meg Zsegra szószék mellvédjén is a négy evangélista között a XVII. században."

7 Szilárdfy Zoltán magángyűjteményében nagy számban megtalálhatók azok a kisméretű képek, amelyeken az Istengyermek látható a kereszten alva az Arma Christivel(1764., I860., 1900.), a betlehemi jászolban a kereszttel és a kínzatási jelvényekkel (XVIII. század vége), vállán a kereszttel, kosarában a kínzóeszközökkel (XVIII. század vége, 1870, 1888, 1890), fején töviskoronával a keresztet hordozva vagy ölelve, esetenként kereszttel megjelölt bárány által követve (1820, 1830, 1840, 1860,1863, 1880), a kínzatási eszközök, mint játékszerek, között (XVIII. század vége, 1830, 1870, 1900), bárány vontatta diadalszekéren a kereszttel és a kínzóeszközökkel (1860), továbbá keresztjét ácsolva (1870), (utóbbiak Szlovéniában templomi képek között is előfordulnak), de ábrázolták a Szent Családot is a kereszttel és az Arma Christivel (XVIII. század eleje)."

8 A passió eszközeit hordozó gyermek Jézus képe a budai Joseph Enderle XVIII. század végi, XIX. század eleji metszetei között is megtalálható."

9 A képek keletkezési ideje elég egyértelművé teszi, hogy a kínzóeszközökkel megjelenített Istengyermek képi megfogalmazásai igazán a barokkban terjedtek el és a megváltásnak már gyermekkorban való tudatos vállalására irányították a hívők figyelmét.

120 A XIX. században változatlanul tovább élt az ábrázolás, nem nélkülözve a szentimentális jegyeket sem. A XX. századra viszont már a legcsekélyebb művészi vonások is eltűntek róla, vásári nyomtatvánnyá alakult a megfogalmazás,

121 amely a paraszti otthonok egyik legkedveltebb szentképévé lett, azonban a XX. század közepét követően egyéb ábrázolások mellett háttérbe szorult. Ebben a gondolatkörben fogant az a kép is, amelyen a gyermek Jézus egy bárányt ölel, utalva és emlékeztetve arra, hogy valójában ő a világ bűneit elvevő Isten Báránya, ahol a bárány magát Krisztust jelenti. Egy ilyen képet is őriz a gyűjtemény, amely széles, gipszdomborítású, aranykeretbe foglalt, színezett papírkép, amit a papíron körbefutó arany színű belső keret is lezár. Közepén bal vállára vetett fehér palásttal az Istengyermek látható, két karjával egy bárányt ölelve, zöld színű keskeny kereszttel, a keresztszárak találkozásánál felkötött rózsaszín szalaggal, amelyen a következő olvasható: „Agnus Dei ". A kép alsó harmadában rózsákból font füzér húzódik. Általánosan elterjedt nyomat, több helyen is felbukkant. Jegyei alapján Planck bécsi nyomdájában készülhetett 1890-1900 között. Bándon használták egy német családban, kitelepítésüket követően került Dénes Bélánéhoz, aki az 1970-es évekig őrizte a falra függesztve. A veszprémi múzeumba csak 1985-ben hoztam be (Ltsz.: 85.66.3., 64x54 cm). (38. ábra) A Krisztus kínszenvedésével, kereszthalálával kapcsolatos, a népi kegyességben nagy szerepet játszó, kedvelt és elterjedt ábrázolások, megfogalmazások nem nélkülözik, vagy legalább közel állnak a színpadias megjelenítéshez, esetenként valódi színpadkép hatását keltik, eszmeiségükben pedig igazán a barokkhoz kötődnek, ahogy ez még a legegyszerűbb képek esetében is látható. Ismert, hogy a török hódoltságot követő vallási megújulási mozgalmak, majd a katolikus restauráció idején az egyházi esztendő fő ünnepeihez, jeles napjaihoz kapcsolódóan jelenítették meg jezsuita, valamint ferences hatásra és közreműködéssel az üdvtörténetet, amely maga volt a „szent színház", a „theatrum sacrum". Ezek a szent jelenetek nagy hatással voltak mindig a kegyesség gyakorlására, a hívőkben a szent eseményekben való igazi részesedés érzetét keltve.

122 A húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó vallásos szokások, a Fájdalmas Olvasó titkai alkal138