A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

S. Lackovits Emőke: Krisztus-ábrázolások a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében. I. A szenvedő Krisztus megjelenítése

helye, amelyből az üdvösség fája, Krisztus keresztje emelkedik ki. A kompozíció két oldalán textíliából kiképzett virágos ágak, levelek láthatók. Felirata: „The Kingdom Come. 100 Days Indulgence Each Time (Pius IX. 14 Th June 1877.)" Vagyis: „Jöjjön el a Te országod. " 100 nap búcsú, teljes bűnbocsánat, minden egyes alkalommal. Azaz: Krisztus érdeméből részesülnek a bűnbocsánatban mindazok, akik hisznek megváltó, üdvösséget hozó halálában és imádkoznak a pápa szándéka szerint. Óbudaváron használták a házi oltárt. A XIX. század végén készült, feltehetőleg a XX. század elején az Amerikába történt kivándorlás során került a használók birtokába. A XX. század első felében még a szobában állt, a sublóton. (Ltsz. : 2002.24.6., 55x45,2 cm). (28. ábra)

79 Az ábrázolással megegyező kompozícióval találkoztam Vászolyban, azzal a különbséggel, hogy az Üdvözítőn kívül más személy itt nem látható. Eredetileg ez is dobozban állt, ami azonban mára tönkrement. Felirata nincs, de jegyei alapján XIX. század végi alkotás lehet, amely használata idején a ház központi helyén állt. Különösen a böjti és a nagyheti magánáhítatban játszott fontos szerepet. Előtte imádkoztak és eléje virágot szoktak helyezni. (29. ábra)

80 Mindkét szakrális tárgyat Golgotának nevezték. A harmadik ismét képi ábrázolás, fakeretbe foglalt papírkép. Egy oltármenza látható rajta arany szegélyű, vörös terítővel letakarva, kétoldalt egy-egy elkötött függönyszárny. Az oltár közepén egy aranykehely, benne IHS felirattal és arany kereszttel ellátott ostya, két oldalán két-két rózsákkal teli váza, közöttük égő gyertyával egy-egy gyertyatartó. Az oltár predellában fehér lepellel letakart ravatal, rajta a sebzett testű halott Krisztus, jobb és bal oldalon pedig egy-egy térdelő angyal. Közöttük Jézus sírja előtt kereszt, töviskorona, lándzsa, nádszál a szivaccsal, kalapács, fogó, 3 szeg, egy INRI feliratú tábla és egy vizeskancsó. A kép jelképek együttese: utal Krisztus megkínzására, kereszthalálára, az ebből nyert üdvösségre, az Oltáriszentség szereztetésére, a megváltásra. A Megváltó megtöretett testét jelképezi a konszekrált szent ostya, amelyet a hívő ember bűneinek bocsánatára vesz magához. A kínhalál eszközei a megváltás eszközeivé lettek azok számára, akik elfogadják és hisznek benne. A kép az 1900-as évek elején készült. Közelebbit nem tudunk róla, revízió során került elő a múzeumi raktárból. Restaurált, német vagy osztrák nyomdatermék. Vele azonos ábrázolásokat még az 1990-es években is láttam katolikus német családoknál. (Ltsz.: 81.18.1., 59x50 cm). (30. ábra) Legfrissebb néprajzi gyűjtésem során Kővágóörsön vásároltam a veszprémi múzeum számára egy vele közel azonos képet, amelyen azonban a kínzatási jelvények egy része látható csak (Ltsz.: 2004.13.1., 60x54 cm). A passió jelvényei a XII. századig a bűn és a halál elleni küzdelem fegyvereiként jelentek meg, győzelmi jelképek voltak. Ebben az időben Bizánctól NyugatEurópáig részét képezték az Utolsó ítélet-ábrázolásoknak is. Akeresztes hadjáratokkal passióereklyék kerültek Európa nyugati részébe, így a XIII. századtól fokozottabb figyelemmel fordultak az Arma Christi felé.

81 Megjelentek a passiójátékokban és az élőképekkel összekapcsolt felvonulásokban is. A XVII-XVIII. századok jámbor társulatainak (Agónia Társulat, kordások) körmeneteiben ugyancsak vitték a kínszenvedés jelvényeit. Hordozták kereszttel együtt, a Szent Sírral, a halott Krisztus szobrával és önmagában egyaránt. Bálint Sándor szerint a liturgiában, ikonográfiában, a legendákban, apokrif iratokban és a szakrális folklórban kivételes helyet foglalt el évszázadokon keresztül az Arma Christi kultusza, a feltámadt és újra eljövendő Krisztus felségjelvényeiként. A kultusz kibontakozása Rómához, a Santa Croce di Gerusalemme templomhoz köthető. Ünnepét, a húsvét nyolcadát követő pénteken, VI. Ince pápa 1353-ban engedélyezte Németország és Csehország számára. Ekkortájt gyökeresedett meg a magyar nyelvterületen is. Legkorábbi irodalmi előfordulása leegyszerűsített ikonográfiái magyarázattal az Érsekújvári kódexben található 1530-ból. Magyar ábrázolásai a XV. századból ismertek falfreskókról Segesvár, Mezőtelegd templomából, Siklós várkápolnájából. A barokkból azután Vörösberényből (a sekrestye mennyezetképe), Almágyról és Nádújfaluból. Kereszt-kompozícióként pedig ismert még a máriabesnyői kapucinus kolostor udvaráról. Divald Kornél felvidéki útjain több helyen is (Korpona, Selmecbánya, Osikó, Lőcse) talált olyan képeket, szobrokat, kelyheket és kazulákat, amelyeken a passiójelvényeket örökítették meg. Különösen figyelemre méltó az a sárosszentimrei XVII. századi szobor, ahol a passiójelvényeket egy angyal tartja. Említést érdemel még az a Jánoshegyen található, XVII. századi augsburgi Úrmutató, amelynek sugárkoszorújában öntött angyalok láthatók a passiójelvényekkel.

83 XVIII. századi mariazelli, magánáhítatra készült feszületről és színezett emléklapokról is ismert ábrázolás az Arma Christi. Ez az ábrázolástípus jelenik meg a türelemüvegekben is.

84 A kínzóeszközöknek különféle megfogalmazásai kolostori munkákon és üvegképeken ugyancsak előfordulnak. Az Iparművészeti Múzeumban őrzik azt a polion díszítésű apácamunkát, amelyen a feszületre aranyozott ónból a kínzatási eszközöket is elhelyezték.

85 A magánáhítatra szánt szentképek között ugyancsak szép számmal megtalálhatók. Szilárdfy 135