A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

S. Lackovits Emőke: Krisztus-ábrázolások a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében. I. A szenvedő Krisztus megjelenítése

is látható töviskoronás, kőoszlopon álló Krisztus-szobor (Krajna v Prekmurju 1740), igaz, ebben a formában nem mondható általánosan elterjedt ábrázolásnak.

58 „...a megátkozott fával, Amelyet válladra tőnek... " (RE 333/4. 1800 körül) A Fájdalmas Olvasó negyedik titka „Aki érettünk a keresztet hordozta. ". A Golgotára vezető úton a kivégzés eszközét, a keresztet, Jézus maga vitte. Az evangéliumok kivétel nélkül szólnak a Golgotára vezető útról, azonban Krisztus kereszthordozásáról csak János, a többi evangélista Cirénei Simonnak a keresztvitelben való részvételéről tesz említést (Mt 27,31-32., Mk 15,20-21., Lk 23,26., Ján. 19,17.). A keresztvitel mozzanata illusztrációként megjelent ponyvanyomtatványokban, imafüzetekben is. Magyarpolányban még az 1990-es években is használtak egy olyan illusztrált imafüzetet, amelyet nagyhéten szoktak imádkozni és amely az Aranymiatyánknak

59 német változatát tartalmazta. Illusztrációi között a keresztet vivő Jézus volt látható, amint Anyjával találkozik. Ahogy adatszolgáltatóm mondta: „Az Úr Jézus, mikor vitte a keresztet, találkozott Szent Anyjával és elmondta neki, milyen szenvedések várnak rá. " A veszprémi múzeum Néprajzi Gyűjteményében mindössze egyetlen kép található, amely a kereszthordozást ábrázolja. A színes papírképet vörös papírcsíkkal keretezték, eltakarva vele a rongálódott széleket. A kép hátterében Jeruzsálem körvonalait lehet felfedezni. Középpontjában fehér ruhában, vállán vörös palásttal, fején töviskoronával és dicsfénnyel, bal vállán a kereszttel egyenes tartásban áll Jézus, jobb karjával fogja Szent Anyját, aki a földet nézi fájdalmasan, balját Fia karjára téve. Ugyancsak fehér ruhát visel, valamint fejét is fedő kék palástot. A két fehér ruhás személy világít a képen, amely egyik darabja annak a sorozatnak, ami Franz Doll bécsi nyomdájában készült 1890 körül és amit a budai ferencesek is terjesztettek (erre utal a kép hátoldalán lévő ceruzás feljegyzés). Márkon használták, az egyik tulajdonosa 1913-ban kapta és egészen az 1940-es évek végéig a falon függött. (Ltsz.: 91.21.1., 34x24,4 cm) (13. ábra) A keresztvitel ábrázolása már az ókeresztény művészetben megjelent. Mindig egyenes tartásban ábrázolták a keresztet vivő Megváltót. A korai középkorban olyan képek is születtek, amelyeken Cirénei Simon viszi a keresztet, míg Jézust megbilincselve vezetik mellette. A XIII. századtól azonban úgy jelenítették meg a keresztvitelt, hogy azt Krisztus vitte, sok esetben Anyjához fordulva vagy kifelé tekintve. A XV. századtól a passióképeken már egész tömeg kísérte a keresztet hordozó Jézust, aki a képek középponti alakja volt. Olyanok ezek az ábrázolások, mint a színpadképek, tehát a szent színház jelenetei közé sorolhatók, mint Martin Schongauer képe 1479., Memmling passióképe 1478-1480., MS mester képe 1506 vagy az 1437-ben készült wurzachi oltárkép.

60 „Átverve szeggel tagjai És kinyújtva szent karjai. Idvességünknek ára lett Bűnünkért О tett eleget. " (RE 344/2 530-609 közötti latin himnusz nyomán) A Fájdalmas Olvasó ötödik titka: „Akit érettünk keresztre feszítettek. " Mind a négy Evangélium pontosan tudósít róla. (Mt. 27,33-51., Mk. 15,22-39., Lk. 23,33-46., Ján. 19,18-30.) Az Evangéliumokban kivétel nélkül szó esik a két gonosztevőről is, akit Jézussal együtt feszítettek meg, azonban az ábrázolásokban ez a legritkábban jelenik csak meg. A gyűjteményünkben őrzött képekről, szobrokról hiányzik. (Többnyire kálváriák zárójeleneteként szokott csak előfordulni.) A Szentírás ír a Jézust követő asszonyokról, akik Máté, Márk és Lukács szerint távolból nézték a keresztre feszítést. Közülük az egyik Máté és Márk szerint Mária Magdolna (magdalai vagy bűnbánó) volt, a másik Jakab és József anyja Mária, a harmadik pedig a Zebedeus fiainak anyja vagy Salomé. Lukács általában ír asszonyokról, akik Jézust kísérték. János viszont szól a keresztnél álló Szűz Máriáról, Jézus anyjáról, Kleofás (Klópás) feleségéről, Máriáról, Mária Magdolnáról (magdalai Mária) és a szeretett tanítványról vagyis Jánosról. Az ábrázolásokon általában az utóbbiak jelennek meg, esetleg negyedikként Mária Salomé. A veszprémi múzeum néprajzi gyűjteménye képein, szobrain a Golgotai jelenetet fogalmazták meg. Ezekből az ábrázolásokból többféle, ugyanakkor többnyire csekély különbségeket mutató változatok terjedtek el a népi vallásosságban ugyanúgy, ahogy az az európai művészetben is megfigyelhető. A veszprémi múzeum néprajzi gyűjteménye négy szoborcsoportot és hét képet őriz belőlük. Az első szoborcsoport, egy arany színű zsinórral körülvett kétlépcsős talapzaton álló, tympanonos, vékony sárgaréz keretbe foglalt doboz, piros bársonynyal borítva. Az alsó, zárt részére sodrott, aranyszálas zsinórral gerezdéit kelyhet varrtak, amelyből fehér és arany fonallal varrva a szentostya emelkedik ki, mögötte arany színű zsinórral kivarrott, elfektetett kereszt, amelyhez a másik oldalra hajolva illeszkedik egy azonos technikával kivarrott leveles ág, fölötte rézkarikába elhelyezhető üveg szenteltvíztartóval. Ez az alsó, díszített rész egy zenélő szerkezetet foglalt magá130