A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Veszprém, 2004)

S. Lackovits Emőke: Krisztus-ábrázolások a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében. I. A szenvedő Krisztus megjelenítése

S. LACKOVITS EMŐKE KRISZTUS-ÁBRÁZOLÁSOK A VESZPRÉMI LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYÉBEN I. A szenvedő Krisztus megjelenítése A populáris kultúrában a leggyakoribb vallásos ábrázolás a feszület, amely minden római katolikus családban, házban egy példányban bizonyosan megtalálható volt. Általában azonban minden helyiségben elhelyeztek legalább egyet, főleg az ágyak fölé, az asztal és sarokpadok alkotta falrészen a „szent sarokban, de majdnem általánosnak mondható a lakókonyhákban való megléte is. A falra helyezett feszületeken kívül gyakori volt a sublótra, a kászlira vagy a szekrény tetejére állított változat, de képi ábrázolásként az imádságoskönyvekben nem is egy példányt őriztek. A feszületeket búcsúkban vagy más alkalmakkor kegytárgykereskedőknél vásárolták, de megtalálhatók a faragók által készítettek is. Elmaradhatatlanok voltak az egyes ünnepi alkalmakra készített házi oltárokon (Szent Család-járás, Mária-hónapok, május, október) vagy az úrnapi sátrakban. A Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében ugyancsak nagyszámú, különböző formájú, anyagú, méretű feszület található, amelyeket típusaik szerint hét csoportba oszthatunk. Az első csoportba a „búcsús feszületeknek" mondottak tartoznak, amelyeket kizárólag csak búcsújáró helyeken vagy a templombúcsúkban kegyszerárúsoknál vásároltak, meg is áldatták őket, különös becsben tartva ezeket. Három apró esztergált gömbön áll egy hengeres talapzat, amelyre egy feketére festett fa keresztet rögzítettek. A kereszt szárai vagy egyenes záródásúak, vagy apró fehér porcelángömbben végződnek. A kereszten lévő corpus aranyozott fa vagy gipsz, esetleg fém. A sublóton, kászlin vagy a szekrény tetején, mindig jól látható, fő helyen tartották ezeket a feszületeket. A második csoportot a gipszből készült, gipszből kialakított színes rózsákkal övezett, kékre festett keresztek alkotják, amelyeken a gipsz-corpus arany színű. Talapzaton állnak ezek is, kászlin vagy a szekrény tetején volt a helyük, esetleg a fali fülkében. Elsősorban temetéskor a házban felállított ravatalra, a ravatal melletti kis asztalra vagy a lezárt koporsó tetejére helyezték őket. Harmadik csoportot alkotják a falra akasztható fekete fakeresztek üreges fém-, esetleg gipsz-corpussal. Előfordul ebben az esetben a háromkaréjos keresztszár is fém díszítéssel. A negyedik csoportba tartozók háromkaréjos keresztszárban végződő öntöttvas keresztek, esetleg faetéttel és öntöttvas corpussal. Gyakoribb közöttük az álló változat, de a falra akasztható ugyancsak előfordul. Az ötödik csoportot alkotják az aranyozott fakereszteken függő fehér porcelán-corpusok. Talpas és falra akasztható változataik egyaránt megtalálhatók. Hatodik csoportként tartjuk számon a fekete vagy barna fakereszteken függő öntöttvas, ill. ezüstözött könnyű fém-corpusokat, amelyeknek egyik változata a háromlépcsős talpazattal ellátott, vízszintes felületre helyezhető típus. A hetedik csoportba soroltuk a fémből készült, fémcorpuszos feszületeket, amelyek többnyire kisméretűek, egyik részük a falra akasztható, míg a másik széles, kör alaprajzú talapzaton álló. Ezekkel a keresztekkel részletesebben tovább nem kívánok jelen dolgozatban foglalkozni, de összefoglaló bemutatásukat fontosnak tartottam, mivel a tanulmányban bemutatott szakrális tárgycsoporthoz szervesen kapcsolódnak. Szeretném hangsúlyozni, hogy a keresztény hit legfontosabb jelképeként tartották számon ezeket a kereszteket. Nem véletlen, hogy egy-egy házban többféle feszület és több példányban is előfordult, hisz valamennyi megkérdezett számára magát Jézus Krisztust jelentette, az ő kereszthalálát és vele a bűn, a halál felett aratott győzelmét. Ugyanakkor védelmetjelentő, bajt, veszedelmet elhárító szent jelként ugyancsak használták és ezt a jelentését különösen fontosnak tartották. Ennek egyik legmegkapóbb példáját alkotják a késő középkori, pestistől védő feszületek. Ezeken a kereszteken a sebekkel borított corpus 123