A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

S. Perémi Ágota: A Lesencetomaj–Piroskereszt Keszthely-kultúrás temető övveretes sírjai

ily módon keltező értéke sincs. Nem került elő, de minden bizonnyal volt csat a 227. rabolt sírban. Formájukat tekintve - téglalap alakú, lekerekített sarkú volt a 96., 122, 342. sírokban; - téglalap alakú, középen kétoldalt benyomott, íves volt a 122. sírban; - négyszögletes a 222. és 388. sírokban; - ovális csatkerete volt a 223. sírban. Megállapíthatatlan volt a formája a 95. sír csatjának, valamint a 222. és 342. sírok másik csatjának, de a tapasztalatok szerint több csat esetében a csatok formája, mint a 122. sírban is, eltér. A vascsatok közül az enyhén benyomott oldalúak az avar kor második felére keltezhetők, a többi nem korhatározó. 5. Vas karikák A lesencetomaji veretes sírok közül csupán négyben volt vaskarika melléklet (67., 95., 96., 223. sírok), illetve valószínűleg szintén karika lehetett a 293. sír textilmaradványos darabja is. Közülük három laposra kalapált vashuzalból készült, míg a 95. sír karikája csavart volt. 6. Vas kések Hét sírban volt vas kés az elhunyt mellett. (67., 95., 96., 223., 227., 240., 342.) A 227. sírban talált darabot kivéve, amely ívelt hátú volt, a többi egyenes hátú, egy élű volt, mellett még egy egyenes hátú késnek a töredéke is napvilágot látott. Méreteiket tekintve a 95. gyerek sírt kivéve (itt 6,9 cm hosszúság mérhető), mindegyik meghaladta a 10 cm-t. Leghosszabb a 222. sírban talált példány volt 17,7 cm-s méretével. Általánosnak mondható, hogy a kések a váz jobb oldalán, a medence- vagy combcsontok környékén kerülnek elő. Kivételt csak a 223. sír kése jelent, amely a bal medencecsont alatt került elő. Ezt Tomka P. a kisalföldi temetők anyagának átvizsgálása után úgy értékeli, hogy az övet ilyen esetekben fordítva csatolták fel, mivel a kés viseleti helye általában a jobb oldalon volt.

13 Ez jellemző a lesencetomaji övveretes sírokra is. A kések felfüggesztése az esetek nagy részében közvetlenül a véretekkel díszített övre erősített tokban történhetett. Mint fentebb is láttuk, vas karikára rögzített késtartóra csupán két esetben gondolhatunk, mivel a 95. sírban a csat és a kés a váz másmás oldalán volt. A 293. sírban nem volt kés, így itt a karikának más szerepe lehetett. Egyedi temetőnkben a 227. sír kettős késkészlete. Hasonló, valamivel jobb körülmények között napvilágot látott, szintén a jobb oldalon viselt kettős késkészletet figyelt meg Kiss G. a lukácsházi 8. lovassírban. A két kés egymás mellett volt az övre erősített fátokban.

14 A szokást említi Wicker E. a csólyospálosi temető 46., 63., 91. sírjából.

15 A kettős kés viseletének szokására elsőként László Gy. hívta fel a figyelmet. A régészeti megfigyelések és a néprajzi párhuzamok alapján részletesen foglalkozott velük.

16 Övforgóval rögzített késtartó tok volt a 240. sírban. Ezek alapján elképzelhető, hogy a két övet tartalmazó sírban az egyik csak a ruha összefogására szolgált és a kés vagy tarsoly közvetlenül a veretes övhöz volt erősítve. 7. Csiholó, kovakő A temetőben csupán két sírban volt kovakő: a 223. sírban, ahol a jobb felkarcsont, felső, belső oldalánál került elő. Elképzelhető, hogy a kova korábbi kultúrrétegből került a sírföldjébe, mivel a szokásostól eltérő helyen volt. A használatához szükséges csiholónak sem volt nyoma a sírban. A kés mellett előkerült vas töredékek közül egyik sem lehetett csiholó. A 222. sírban egy csomóban került elő egy háromszögletű tűzcsiholó- acél, amelynek hosszú végei lekerekítve, befelé hajlítottak. Ez a késő avar korban gyakori.

17 Ugyanitt két kovakő, a veretes övhöz tartozó szíjvég és bujtató, valamint több vas eszköz és vas töredék is napvilágot látott. A tűzszerszámok és a vas leletek egyértelműen vagy a veretes övre vagy egy másik, szintén vas csattal összefogott övre erősített tarsolyban voltak. Sajnos a sír nagyfokú rablottsága miatt a veretes övből csak a szíjvég, a bujtató és egy vas csat maradtak meg. Szerencsére a sírrablók a jobb medence környékét csak részben dúlták fel, így a tarsoly és tartalma többé-kevésbé együtt maradt meg. Maga a tarsoly, az egyik vas röghöz tapadt szerves anyag alapján, textilből készült. A tarsolyban őrzött vas szerszámok funkciójának meghatározása egyelőre bizonytalan. Arra, hogy eredetileg valamilyen kézműves (ötvös?) szerszámok lehettek, utalhat a kis árszerű (reszelő ?) tárgy (5. ábra 9.), a négyszögletes átmetszetű, egyik végén élben végződő kis üllő (?), amelynek egyik oldalán valószínűleg poncolótól vagy lyukasztótól származó kerek bemélyedések látszanak (5. ábra 7.), az ívesen kétszer meghajlított lapos vas darab (fogó?, kanál?) (5. ábra 10.). Sajnos éppen az ötvösszerszám-készletekben jellegzetes eszközök nem ismertek még eddig, amit azért is nagyon hiányolunk, mivel a Keszthely-kultúrás leletanyag alapján egyértelmű, hogy a kultúra népe, különösen az ékszerek készítésében, magas fokú technikai tudással rendelkezett. Az ékszereket, a viselet díszeit minden bizonnyal helyben 86