A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (Veszprém, 2002)

Éry Kinga: V. századi csontvázleletek Nagydém haárából

tio). Rendellenes kulcscsonti csatorna (canalis intraclaviculare) egy férfinél, a lapockanyúlvány végének elkülönülése (os acromiale) két nőnél adódott (9. táblázat). Említést érdemel, alighanem örökletes jellege miatt, a 31. és 35. számú aduitus korú férfi szegycsont testének kettéosztottsága (corpus sterni partita), noha annak 1516 éves korra össze kellett volna csontosodnia. Itt kell szólni a koponyatorzítás jeleiről. A 6., 20., 29., 36. és 40. számú 0-2 éves gyermekek homlokcsontján, a 21. és 22/a. számú 2-5 éves gyermekek homlok-, falés nyakszirtcsontján is észlelni enyhe fokú lapítottságot. Az előbbi öt esetben a jelenség létrejöhetett akár a gyermek fejfedőjének (pólyájának) szorításától is, az utóbbi két esetben azonban a torzítás ténye nem kérdéses. Mivel hun kori népek között gyakori a koponyatorzítás, a jelenség nagydémi előfordulása nem meglepő, szokatlannak inkább a felnőtt korúak torzításának hiánya tűnik. Kóros elváltozások A minta kicsinységéhez képest a csontvázakon viszonylag sok kóros elváltozás figyelhető meg, különösen a férfiakon. a) Sérülés, törés. A 41. férfi jobb homlokcsontján kb. 25 x 14 mm-es mandula alakú süppedés régi ütés vagy zúzódás nyoma. A 41. férfi bal kulcscsontja, a 25/a. férfi jobb kulcscsontja, bal singcsontja és 10. hátcsigolyája törött. A 19. nő bal orsó- és singcsontja ugyancsak törött. b) Csonthártya gyulladás jelei észlelhetők a 2. férfi mindkét sípcsontján, a 35. férfi jobb sípcsontján, a 31. férfi alsó végtagcsontjain, s a 6. gyermek mindkét combcsontján. c) Jóindulatú, kb. 11 x 11 mm-es csontlencse található a 37. nő bal falcsontján. d) Talán fejlődési zavarra vezethető vissza a 25/a. férfi jobb karcsontjának a másik oldalhoz viszonyított rendellenes rövidsége. e) Ismeretlen kórfolyamat eredménye a 25/a. férfi bal medencelapátjának a jobb oldalihoz képest nehezebb, vaskosabb volta, s ezzel függhet össze a bal combcsont fejének peremén mutatkozó felrakodás. f) A fogszuvasodás gyakorisága a férfiaknál 5,5 % (6/110), a nőknél 4,7 % (4/86). Életben elvesztett fog a férfiaknál 1,9 % (3/160), a nőknél 8,9 % (24/269), utóbbi esetben azonban figyelembe veendő a nők idősebb elhalálozási kora. Kóros esetek halmozott előfordulása csupán a 25/a. számú, 37-41 éves férfinél észlelhető, aki egyben a népesség egyetlen kistermetű tagja, ugyanakkor hoszszú koponyaformája nem különbözik a többségtől. A minta helye a korszak emlékanyagában Az V. század rövid ideig tartó hun-germán időszakának Kárpát-medencei megszállóit kevés lelőhely, többnyire kis létszámú, sok esetben torzított koponyájú egyénei képviselik. így a korszak népességéről öszszefoglaló tanulmány mindmáig nem született, de a nagydémi minta kis elemszáma amúgy sem tenné lehetővé egy koponyaméretekre épülő összehasonlító statisztikai vizsgálat elvégzését. A nagydémi népesség és a korszak leletanyaga közötti egyezés vagy különbözőség csupán a termetérték alapján közelíthető meg, ezen értékek országos adatai ugyanis hozzáférhetőek

3

. Eszerint 21 hun-germán kori lelőhely 103 felnőtt egyénének leggyakoribb testmagassága az un. „nagy" termetosztályban található, s ugyanez észlelhető Nagydém esetében is. Embertani szempontból ez a tény, a koponyatorzításon felül, megerősíti a vizsgált népességnek az V. századi hungermán korszakhoz való tartozását (10. táblázat). Összegzés Nagydém - Középrépáspuszta lelőhely ismeretlen nagyságrendű, V. századi, hun-germán kori temetőjéből 20 gyermek, 6 férfi és 6 nő csontváza vált ismertté. A halottak korcsoporti eloszlásának figyelemre méltó sajátossága a 0 évesek más temetőkhöz képest szokatlanul magas aránya (31 %); ebből sejthető, hogy a legfiatalabb életkorban elhunyt halottakat is a közösség temetőjében földelték el. Koponyaleleteik többsége hosszú - középhosszú jelzőértékű, három egyén ugyanakkor rövidfejű. Egyetlen, enyhe mongoloid vonást mutató nő kivételével a népesség az europid nagyrasszba sorolható. Termetük, a korszak más hun-germán kori mintáihoz hasonlóan, egy kivétellel, nagyközepes, magas, sőt igen magas. Kóros elváltozás zömmel férfiakon észlelhető, jórészt csonttörés és az alsó végtag csonthártya gyulladása formájában. Két gyermek koponyája torzított volt, az öt további gyermek homlokcsontjára korlátozódó lapultság azonban származhat szoros fejfedőtől is.

4 70